Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-208

66 iög. orsságös ülés 18*. április S8.áu, péntekeis. de azt hiszem, hogy mint a jövőben esetleg megfontolás alá vehető eszmét ajánlhatom a t. közoktatásügyi kormány figyelmébe. Az 500 frtos minimum mellett még a néptanítók erkölcsi érze­tének emelése, s hivatásuk fontosságának külső anyagi kifejezésre juttatása is egy erős érv, mert az mégis csak lealázó állapot, hogy a néptanítók fizetési minimuma még a legalsóbb fokon lévő államtisztviselők minimumát sem éri el, a kiknek pedig sokszor nincs annyi quali­ficatiojuk, mint a néptanítóknak, hanem egy vo­nalon vannak a hivatalszolgákkal. (Igaz! TJqy van! a bal- és szélsőbalon.) Es ha daczára annak, hogy így vagyok meggyőződve, még sem szán­dékozom indítványba hozni az 500 frtos minimum­nak ezúttal való megállapítását: úgy ennek oka tisztán és egyedül abban rejlik, — mondhatom, bogy fájó szívvel mellőzöm ezen indítvány meg tételét,— mert nem óhajtom a szavazatokat szét­forgácsolni, mert azt reméli m, hogy azon mini­mum, melyet a nemzeti párt részéről indítványozni fogunk, a 400 frtos minimum, sokkal biztosabban lesz keresztülvihető akkor, ha minden párt részéről azok, a kik a törvényjavaslatban kon­templált minimumot elégtelennek tartják, e körűi csoportosulnak. Akkor legalább azt biztosítva láthatjuk. Én azt tartom, hogy inkább elégedjünk meg ma egy verébbe], mint holnap egy túzokkal, ha az a veréb ma megkapható. És, t. ház, minthogy a t. többség mai hangulatában az 500 frtos minimumot kereszttilvihetetlennek tartom, a 400 forintra azonban némi remény táplálható, ennek a biztosítása szempontjából czélravezetőbbnek tartom e mellett foglalni állást, mert ha a 400 forintos minimumot elértük, mégis egy lénye­ges lépés tétetik előre, és nem lehetetlen, hogy a közel jövőben az 1868 : XXXVIII. tez. már úgy is elodázhatatlan revisioja alkalmával. — mert a népoktatás ügyét az egész vonalon revideálni kell, sőt t. képviselőtársam Bánó József ezt czélzó határozati javaslatához a költ­ségvetés tárgyalása alkalmával a t. kultusz­minister úr is hozzájárult, és azt a t. ház már el is fogadta, — azt hiszem, az 500 frtos mi­nimumot is el fogjuk érni, sőt talán a nem messze eső jövőben még a 600 frtot is. Holott ha most a 300 frtos minimum iktattatik tör­vénybe, erős meggyőződésem szerint alig lesz rá kilátás, hogy még a 400 frtos minimumot is egyhamar elérhessük, az pedig, hogy az 500, vagy 600 frtos minimum éressék el, emberileg talán be sem látható határ időn túl fogna fe­küdni. Ez az ok, t. képviselőház, és csakis ez, a miért ezúttal a 400 frtos minimumhoz hozzá­járulok. De ezután, t. ház, azt is egész nyílt­sággal kimondom, hogy a mikor a fizetések és tiszteletdíjak a törvényhozás által az egész vona^ Ion elismertettek, akkor csakugyan semmivel sem indokolható, sem pénzügyi, sem egyéb Szempontokból, hogy ezen fizetésemelés jótéte­ményeitől egyedül a szegény néptanítók, nem­zeti kultúránk ezen legjelentékenyebb és leg­fontosabb napszámosai essenek el. (Élénk helyeslés bal felöl.) És teljesen igazolva látom ma t. képviselő­társam Polónyi Géza azon aggodalmait, és azon kívánságának jogosultságát, melyet akkor inté­zett a házhoz, a mikor a tisztviselők fizetésé­nek rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgya­lása a napirendre tűzetett, hogy ez (lőtt, vala­mint a képviselők tiszteletdíjaiknak megállapí­tásáról szóló törvényjavaslat előtt, a népanítót fizetéseinek rendezéséről szóló törvényjavaslatok vegyük tárgyalás alá. Mert erős meggyőződé­sem, ha akkor tárgyaltuk volna e törvény­javaslatot, a néptanítók sokkal jobb helyzetbe jutottak volna, mint ma, és legalább 400 frtos minimum és az ennek megfelelő ötödéves kor­pótlék a ház túlnyomó többsége által tnegsza vaztatott volna. Nem akarom azonban kétségbe vonni, t. ház, — inert minden oldallal szemben teljes objectivitást és igazságot akarok gyakorolni akkor, midőn a törvényjavaslatot bírálom, — hogy a t. kultuszminister úr kilátásba helyezett módosításai a törvényjavaslatban kontemplált állapottal szemben mégis némi haladást, némi javulást fognának eredményezni. Sőt tovább megyek, s ezért csodálkozom, hogy a kultusz­minister úr ennél megállapodott, t. i. addig megyek és azt állítom, hogy az általa kilátásba helyezett módosítás és a 400 frtos minimum elfogadása köpött pénzügyi eredmények tekin­tetében valami messze menő, nagyon számba vehető különbség nem fogna mutatkozni; de fogna mutatkozni gyakorlatilag egy lényeges különbség a nemzeti eszme terjesztése, a nem­zeti állameszme megerősítése szempontjából, még pedig határozottan a kultuszminister úr módosításának hátrányára szemben a 400 forin­tos minimum elfogadásával. (Halljuk! Halljuk!) Mindjárt indokolni fogom, miért? Noha ezt már előttem mások is indokolták, de mert úgy látom, hogy a t. minister úr kétkedni méltóztatik, indokolni fogom, mert bizonyos, hogy ott, a hol nincsenek államellenes teudentiákkal satu­rált iskolák, igen kevés kivétellel, feltétlenül igénybe fognák venni ezen állami segélyt a 400 frtos minimum kiegészítésére. Ellenben az iskolák kisebb, de az állameszmére sokkal veszedelmesebb részében ott, a hol a nemzeti­ségi agitatiok burjánoznak, ott, a hol az állam­ellenes törekvések tenyészfészke van, ott, hogy az állami befolyás alól menekülhessenek, s az

Next

/
Oldalképek
Tartalom