Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-208
£4 20S, omisAgos «l«s 1898. április Sö-nu, péntekén. Kézetem szerint rendkívüli nagy tévedés van abban is, ha a közoktatásügyi minigter úr azt mondja, liogy a magyar néptanítók helyzete javulni fog a korpótlékokkal. De mikor? Hiszen azok, a kik ma kérnek kenyeret az államtól munkájukért, azoknak ma kell azt megadni, de így csak öt esztendő múlva kapnak EO forintot. A tanítóknak tehát korpótlék mellett napi exiRtentiájukról kell gondoskodniok, legalább anynyival kell felemelni Bzetésüket, hogy megélhessenek, a korpótlék már további szolgálatok jutalmazása, melyre a társadalom e része nagy hivatást teljesítő fárasztó munkájával rászolgál. Nem tartom fölöslegesnek ismételten hanggá lyozni azt, a mit már a közoktatásügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával kifejtettem, és a minek tegnap, hogy úgy mondjam, programmszertí kifejezést adott Kovács Albert t. képviselőtársam a népoktatás államosításáról. A magam részéről, valamint tegnap Bartók Lajos képviselő úr gratulált Hoek János t. képviselőtársamnak azért, mert ő a magyar közoktatásügy érdekében mint egyházi férfiú nem az oltár előtt, hanem a magyar állameszme előtt hajtotta meg zászlaját, úgy én is gratulálok Kovács Albert t. képviselőtársamnak azért, mert programmszertíleg itt e házban ép azon párt nevében jelentette ki a népiskolák államosításának eszméjét, a mely párt Magyarországon a reformeszmék tulajdonképeni bölcsője volt idáig, és ha a kormány ettől a párttól kisajátítás útján eljut ehhez az eszméhez, nagy szolgálatot tesz a hazának, mert ez az eszme megvalósítása van hívatva a nemzetiségeket erőszak nélkül az iskolák útján olvasztani a magyar állam testébe. Már akkor hangsúlyoztam ezen eszme realizálának szükségét, mikor a közoktatásügyi tárcza költségvetése tárgyaltatott, akkor mondtam, hogyha a nemzeti szellemet, egy magasabb rendű állami eszmét öntudattá akarunk emelni az országban, ahhoz az előkészítést már az iskola küszöbén, a leendő állampolgár lelke öntudatának első megnyilvánulásánál kell kezdeni. Az iskolák államosítása azonban a messze jövő zenéje még. Hatalmas tényezőkkel és érdekekkel kell még leszámolni, hogy az állam maga legyen az egyediili döntő tényező az iskolák fölött. Mig azonb n ez az idő elkövetkezik, magának a közoktatási kormánynak épen ezen törvényjavaslat megalkotásánál kell a tanítói fizetések megállapításával odafejleszteni Magyar ország közoktatásügyi helyzetét, hogy a magyar tanítói karban egy ambitiosus, hadsereget nyerjen a. közoktatás, mert, ha az a 25.000 néptanító azt látja és tapasztalja, hogy épen az állami kormányzat, sőt maga a kultuszminister úr képezi gátját annak, hogy ő anyagi helyzete javításához juthasson, ez ambitio szempontjából nem felemelő, de lesújtó hatással lesz azokra, kikről azt mondta a minister úr, hogy tőlük várja Magyarország kultúrájának felvirágoztatását. (Tetszés a szélső baloldalon.) Én tehát, mivel a részletekben úgy is fel fogok szólalni, azon pontoknál, a melyek ellen kifogásom van, annálfogva itt zárva beszédemet, szintén csak arra kérem a t. minister urat és a t. táloldalt, hogy mivel ez az egyetlen kérdés fontosabb törvényalkotás lesz, mint 1868 óta akármelyik, tehá 1 :, ha biruuk lelkesülni akármiért, s ha birunk áldozni, akkor most a tanítók fizetésének kérdése legyen az az oltár, mely összegyűjt bennünket. Seregeljünk össze ezen oltár köré, hozzuk meg azokat az áldozatokat, melyek segítségével anyagilag biztosítsuk existentiáját, kik Magyarország kultúréletének alapvető tényezőit képezik. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Hentaller Lajos jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat a községi, valamint a hitfelekezeti népiskoláknál működő tanítók és tanítónők fizetésének rendezésével foglalkozik, de azzal kapcsolatban 11-ik, 12-ik és rés/ben 13. §-aiban az államilag segélyzett községi és hitfelekezeti népiskolákban a tanítók alkalmazására, valamint a fegyelmi jog gyakorlatára nézve magasabb állami érdekek megóvása szempontjából az állam bizonyos mérvű befolyást is biztosítani törekszik. "Nézetem szerint, ez az utóbbi gondolat, az az eszme, mely ebben kifejezésre jut képezné tulajdonképeni fénypontját e javaslatnak, ha az a magyar nemzeti állam követelményeinek teljesen megfeleli) mérvben és módon volna e javaslatban gyakorlatilag keresztül víve. De sajnos, miként a fizetési minimum megállapítása, tekintetében, úgy ezen magában helyes gondolat keresztülvitele tekintetében sem tarthatom ezen törvényjavaslatot kielégítőnek, mert nem látom benne mindazon szempontokat helyesen megvalósítva, melyeket e részben a magyar állami egységnek, a magyar kultúra egységének biztosítása okvetlenül igényel. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! A mikor én ezen törvényjavaslattal általánosságban akarok foglalkozni, akkor ezen általam kiemelt két szempontból kívánom ezen javaslatot bírálat alá venni, miként ezt több előttem szólott képviselőtársam is — nézetem szerint — igen helyesen tette. Mert e két szempont dominálja magát az egész javaslatot, e kettő adja meg annak egész jellegét, ez dönti el annak sorsát és dönti el egyúttal kihatását a nemzeti közérzület fejlesztése
