Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-208
SQ8» orsíágos ülés 1893. április 38-4n, péntekén. m tenni, hanem egyiránt kíván segíteni, a hol szükséges. Ez igen szép és nemes gondolat; hanem az a magas conceptio, a mit oly szépen festettek és rajzoltak tegnap itt a szónokok, az a nemzeti magas conceptio csakugyan hiányzik e törvényjavaslatban. Másik hibája ezen javaslatnak az, hogy félúton marad, fél rendszabályokat használ. Mert nem lehet tagadni, hogy a 300 forintos minimumnak megállapítása félrendszabály, sőt még félrendszabálynak sem lehet mondani; mertezen törvénynek alapján a kimutatás szerint 5278 tanítónak lesz javítva a fizetése; e közt. az 5278 tanító közt van 3000 olyan, kinek qualificatioja nincs. Igen, de ezen törvényjavaslat qualificatiot kíván. Hát már most méltóztassanak venni azt, hogy egy fiatal embernek, a ki nyolcz esztendeig szegénységben sínylődik, és a legnagyobb szorgalommal tanúi, vájjon micsoda ambitioja lehet, hogy nyolcz esztendő múlva átmenjen oly állapotba, a, hol nyomorúsága még nagyobb? és micsoda ambitioja lehet annak a fiatal embernek, hogy átmenjen olyan állapotba, a hol fizetése 300 írt és 35 év múlva legfeljebb 510 forintra emelkedik? (Tetszés a haloldalon.) Tegyük kezünket a szivünkre: ez egy nemes ifjúnak ambitioja nem lehet. Mert 82 1 / 5 krajczárból naponkint megélni teljesen a lehetetlenségek közé tatozik. Ez lehetett igenis ambitioja eddig oly embernek, a kinek más kenyere a világon nincs, és lehet ambitioja oly embernek is, a ki remélt a jövendőben, a ki azt hitte, hogy a törvényhozás általában fog segíteni a bajokon; de a mint e törvényjavaslat törvénynyé fog válni, e reménység is elenyészik, (Ugy van! Xlgy van! bal felöl.) Mikor a zilahi tanítóképezde ügye volt szóban a képviselőházban és a közoktatási bizottságban, a minister úr azt mondta, hogy a zilahi tanítóképezdét be kellett csukni, mert nem volt tanítvány. Ha e törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, attól félek, hogy a tanítóképezdéket mind be fogják zárni. T. ház! Megmondtam, hogy nincs nemzet, a melynek nagyobb szüksége volna kultúrára, mint a magyar nemzetnek, és ép azért szégyenletesnek tartom, ha azt mondjuk, hogy erre nincs pénzünk. Köz<d 500 millió évi budgetünknek x /4oo része nem volna elválasztható a szegény tanítók felsegélyezésére? Hát a fekete sárga zsinórokra, a kiállításra, a Baeh-időből ránk maradt tisztviselők nyugdíjára, (Helyeslés a szélső baloldalon.) a rendelkezési alapra, a lóés csikónevelésre, nagy országház építésére és a londoni követségi palotára van pénzünk ? És lesz pénzünk a 28 ágyúütegre, és volt pénzünk a mitrailleuseökre, a melyek most a sutban KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XÍI KÖTET. hevernek, (Derültség bal felől.) és volt pénzünk a 9 és 6 milliméteres puskák átalakítására és Bos-nia fentarrására, a melyre már 100 milliókat költött maga, Magyarország, csak azért, hogy ott nekünk ellenségeket szerezzenek, vagyis, hogy írermanizáljanak? Szégyenletes állapot, (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) ha ily körülmények közt azt mondja a magyar törvényhozás, hogy a néptanítók fizetésére 1,400.000 forintja nincs! Ily módon Magyarországból Magyarországot csinálni nem lehet, s ily módon Széchenyi István jóslata teljesülni nem fog. Én, t. ház, bármelyik oldalán ülnék e teremnek, azt szavamra mondom, hogy a 300 frt minimumot elégnek nem tartanám. (Helyeslés a baloldalon.) Megvallom őszintén, hogy a 400 forintot sem tartom elegendőnek, és a 600 frt minimumot nem tartom soknak. Megmondom miért: mert olvastam a congrua-bizottság jelentését, és tudom az én egyházamnak határozatát, a mely szerint a lelkészek minimumát 800 forintban állapították meg. Én, t. ház, a tanítók feladatát tartom olyan nagynak, mint a lelkész feladatát. (Főlkiáltások a szélső baloldalról: Nehezebb!) A megváltónak és a szentírásnak szavai szerint a lelkészek is csak tanárok és tanítók, tehát ha az egyik tanítónak 800 forint minimum kell, miért ne kelljen a másiknak is? Tudom, hogy a jelenlegi helyzet nem engedi meg ezt. Legnagyobb szerencsétlensége e törvényjavaslatnak, hogy a valuta teljesen rendezve még nincs, mert különben lehetetlenség volna még 400 forint minimummal is megelégedni, belátom azonban, hogy ebben a, pillanatban az ország 4 milliót nem adhat e czélra. Remény lem, el fog jönni az idő, és bizom a pénzügy minister úr genialitasában, hogy mihelyt pénzügyeink úgy fognak állani, hogy az állam pénztárából telni fog, a néptanítók fizetését nemsokára megint javítani fogjuk. Van még egy argumentum, a mely csakugyan elfogadhatatlanná teszi a 300 forint minimumot, nem is említve azt, hogy Horvátországban 400 forint a, tanítók minimuma. Maga az állam felemelte már 400 forintra a minimumot; ha az áilam így honorálja tanítóit, miután most már ezek is állami felügyelet alatt lesznek, miért ne honorálná azokat is épen úgy? Meg vallom, én ebben a logikus különbséget feltalálni képes nem vagyok. Itt legyen szabad Schvarcz Gyula t. képviselőtársam tegnapelőtti beszédére egy némely megjegyzést tennem. (Halljuk! Halljuk!) Régóta vagyok tagja e t. háznak, de mondhatom, hogy ahhoz hasonló nyilatkozatot, a minőt Schvarcz Gyula t. képviselőtársam tett, e házban még nem hallottam. Azt mondotta, hogy ezelőtt 25 8
