Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-207

907. ©rszáfos ttlcs 1898. 1867 óta, az alkotmánynak beütése után (Derült­ség.) folytonosan csökkent. (Úgy van! a bal- és s:élbő baloldalon.) Ellentétben az alkotmányos kormányformával, ellentétben a szabadságnak adott helyzetével. (Úgy van! bal felől.) Az abso­lutismus alatt minden ember segélyével s min­denféle adományával hozzájárult hazánk érdekei emeléséhez. Nem csupán szóval, uem csupán lel­kesedéssel, nem csupán eszmékkel csoportosul­tunk egymás köré a haza szolgálatában, mint a hogyan a felekezetek vetélkedésének egyik nemes példája áll emlékünkben, a mik r a pátens ide­jében a protestánsokat autonómiájuk megtartá­sában támogatták a katholikusok; (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) nemcsak anyagilag áldoztunk a hazáért, hanem mindent odaadtunk. Most nem adunk mindent a hazáért, hanem min­dent a hazáról kérünk és várunk. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez azon hivatal­noki rendszer, mely a fiatalságot már az iskola falai közt az elnyerendő állomások szemmeltar­tásával neveli, és ha népnevelésünket nem for dítjuk meg, lesz borzasztó bureaucratiánk, mint Francziaországban, a hol egy millió hivatalnok tartja kezét a budgeten, de nem fogunk haza­fiakat nyerni, és ha népünket nem kezdjük el másként nevelni: akkor az egész vonalon vesz­tett csatánk lesz. Mert siralmas alakok s nem hazafiak azok, a kik az anyagi megélhetés vé­gett óhajtják, hogy az állam fennálljon és a »haza« fogalmát csak a jóléttel kötik össze. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) De ha a közoktatás emelkedni fog, ha az állam szem előtt tartja a tanárnak a tanítvány szellemébe való behatási képességét: akkor egy jobb irány íogja kezdetét venni, s ez a magyar nyelv és a ma­gyar történet kultiválásának iránya. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A mit én a közoktatási minister úrtól kí­vánok, az, hogy mindenek fölött forcirozza a magyar nyelv, a magyar szellem és irány közre­működését úgy a törvényhozásban, mint a nagy tudományok terén, mert a művelt külföld után indulunk mindenben, csak épen abban nem, hogy ők eredetiek, 8 igy nekünk is önmagunkból kel­lene merítenünk. (Úgy van! bal felöL) A magyar történelem oktatása nélkül pél­dául lehetetlen hatalmas politikai jövőt képzelni, mert a nemzet joga és annak jogi élete törté­nelmében gyökerezik, nem csupán törvényköny­veiben. (Úgy van! hal felől.) Es ha e nemzeti­ségek szivébe sikerül nekünk a magyar nemzettel ossz etartoz a n dóság eszméjét, a magyar nemzetnek történelem által dokumentált loyal tását a nem­zetiségekkel szemben belecsepegtetni, ha sikerül hennök meggyökereztetni azt az érzést, hogy itt élniök és halniok kell: akkor kétségtelenül jobb hazafiakká lesznek önkényt, és a magyar nem­trillg 37-éu, MBtSrtö'kon. 51 zet nagy hódítást tesz vér, anyagi áldozat és erőszak nélkül. (Helyeslés bál felől.) Én ez ideális czélért, ez ideális jövőért emeltem fel szómat, t. ház. Kívánom, hogy a parlament a legnagyobb mértékben terelje figyel­mét a kulturális czélok felé, (Helyeslés bal felől.) s a társad almi elsőség is ismertessék el a szel­lem harczosainál, ha még oly kicsinyek is azok, sőt annál inkább, minél kisebbek ők, mint a néptanítók, a kiknek a legsúlyosabb feladat jut a legcsekélyebb anyagi jutalom és a legkevesebb dicsőség mellett. (Úgy van! Úgy van!) Ezek alapján vagyok bátor a t. ház figyel­mébe ajánlani előttem szólott Kovács Albert t. képviselőtársam azon módosítványát, hogy a néptanítók fizetésének minimuma 400 forintra emeltessék. (Élénk helyeslés bal felől.) Bernáth Dezső jegyző: Babó Emil! Babó Emil: T. ház! Előttem felszólalt t. képviselőtársam igen helyesen jegyezte meg, meg, hogy valóban igen szomorú dolog \az, hogy alkotmányosságunk helyreállításának csak 26-ik évében bírtunk oda jutni, hogy egyszer a t. kormány, valójában hozzáfogjon magyar nemzeti kultúra kezdeményezése s fejlesztéséhez. Ha t. ház, Európa államainak különböző időkön át történt tanügyi fejlődését vizsgálat alá veszszük, — úgy azt kell tap aszta luunk, — hogy a nemzetek közművelődésének előha­ladása gátjait mindenkor az illető nemzetek politikai küzdelmei és villongásai okozták, a melyek lecsendesülte után kezdődhetett csak az az igazi nevelési rendszer, mely a különböző államokban hosszabb vagy rövidebb ideig tartó fejlődésen, átalakuláson ment kezesztül. Ilyen tünetekkel találkozunk nálunk is. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Babó Emil: Tudjuk azt, hogy az iskolá­zás országos szervezése Mária-Terézia uralko­dása alatt kezdődött el, magukat a népiskolákat pedig csak e század elején kezdték el szervezni, S habár 1848-ban, és később, különösen 1868­ban Eötvös József azon irányzata folytan, hogy a népnevelés az egész ország, az egész nemzet közösügye, mely iránt mindenki nemcsak jogo­sítva, de kötelezve is van érdeklődni, a modern népnevelés korszaka nálunk is megnyílt, ha figyelembe veszszük népoktatási viszonyainkat akkor csak a lehangoltság, csak az elkesere­dettség érzete kell, hogy elfogjon bennünket, mert konstatálnunk kell azt az óriási különb­séget, mely a szomszédállamok, és a mi álla­munk között a mi hátrányunkra fokozatosan és folyton tapasztalható és észlelhető. Hisz ha vizsgáljuk népvelési törvényeinket, az 1868-ik évi azon törvényeket, melyek a népnevelés kereteit foglalják magukban, úgy azt kell, hogy tapasztaljuk, miként daczára a folytonos i*

Next

/
Oldalképek
Tartalom