Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-207

52 SK>7. oraftgoi mén 1898. április 37-én, MtttSrto'Mn. kísérletezéseknek és rendeleteknek még ma sem tudtunk arra a fokra emelkedni, mely a szómszed államokban meg van, és a melyet az igazsághoz híven konstatálhatunk is. S mi ezeknek elemi oka? Az t. ház, hogy még ma sem bírtunk az eszmény azon fokára felemelkedni, hogy a nép, a nemzet közszelleme, de valamint maga a kormány is égető szükségét érezte a népnevelést átalakítani hívatott nagy reformmunkálatoknak, másik oka pedig az, hogy néptanítóink igazán silány s nyomorúságos anyagi viszonyokkal kénytelenek küzdeni. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) Vannak ugyan egyes, a népnevelést előmozdítani hívatott törvények, de azok végrehajtásával alig törődik valaki. Ki van mondva e törvényekben, hogy a városi iskolákban a szorgalmi idő 9 hónapig, a községiekben pedig, hogy 8 hónapig kell, hogy tartson, de a hány tanév kezdődik, a bajok mindig ismétlődnek : a szülők akkor Íratják be gyermekeiket, mikor nekik tetszik, vagy a mikor jónak látják; arra a falusi bíróra, kire a törvény végrehajtása rá van bízva, arra nem ad senki semmit, annak semmi respeetusa nincs. Innen van azután az, hogy a törvényben előirt S hónapos szorgalmi idő alig néhány hónapra alacsonyodik le, és ez jellemzi azon rendetlenséget hogy a tanév a szülők akarata folytán hol rövidebb, hol hosszabb ideig tart. Azt mondhatja erre a t. minister úr, hogy itt vannak az általam kinevezett tanfelügyelők, ezeknek áll kötelességében a törvényt végrehajtani. Igen ám, de hogy gondolja a t. minister úr azt, hogy e tanfelügyelők, kiknek ép oly fontos működési körük van kerületükben, mint a főispánoknak, s a kik épúgy vannak hívatva sokszor kortesszolgálmányokat teljesíteni, mint azok a mit sem tudó főispánok, kötelességüket teljesíthessék akkor, a mikor 3 — 400 iskola van rájuk bízva, hogy személyes felügyeletük alatt hajtsák végre a népnevelési törvényeket akként, hogy abból áldás augározzék a népiskolák fejlődési viszo nyaira nézve is. Ezen a tanügyi politikán is, mint mindenen, vörös fonálként húzódik át közigazgatási életünk hitványsága és gyarlósága. Mindenütt minc'enkive], kaczérkodni, de senkinek és legkevéabbé a törvénynek magának eleget tenni. így azután ne csodálkozzék senki ily körülmények közt azon, hogy a népnevelés nálunk el van hanyagolva, hogy a népiskolák nem bírták elfoglalni azt a positiót, a melyet elfoglalni hívatva volnának, hogy igazolhassák, miképen ezen népiskolának hivatása az országot egységes, igazi, magyar kulturáltammá reformálni és ilyenné fel is emelni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Mint mondám, t. ház, a népnevelés elhanyagolásának másik elemi oka a tanítók nyomorúságos anyagi helyzete. (Igaz! Ügy van! a néWbahn.) Egy nemzetnek első kötelessége a nemzet fenmaradásának biztosítása, ennek pedig első feltétele a kulturális haladás úgy anyagi, valamint a szellemi téren is. (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) Mi ennek pedig a főtényezője? Nem más, mint a népneveléssel foglalkozó az a néptanító, ki az általános műveltség első csiráját oltja a gyermekbe. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Annak a néptanítónak, hogy hivatását teljesíthesse, annak az anyagi gondoktól teljesen mentnek kell lennie, mert csak így tudja kötelességet teljesíteni, csak így tudja hivatását megoldani. Midőn azonban tapasztaljuk azt, hogy hazánkban az igények folyton emelkednek, az élelmi szerek drágulnak, emeltetik minden, a mi az élet fentartására szükséges, s ennek daczára a t. kormány csak 300 pengővel kívánja dotálni a tanítókat, akkor ne csodálkozzék a t. minister úr, hogy el van hanyagolva a nevelés, mert azt a minister úrnak is tudnia kell, hogy az általa előidézett szegénységgel a tudatlanság és az erkölcsök megiazulása szokott karöltve járni. Ha a kormány azt hiszi, hogy 300 forintot adva a tanítóknak, azzü kötelességének eleget tett, ha ezt gondolja, akkor nagyon csalódik a minister ár, mert az szégyen magától a kormánytól, mely azt adja, és lealázó a szegény tanítóra, a ki azt elfogadni kénytelen. A logika örök törvénye az, hogy sokat szoktunk annak adni, a kitől sokat várunk, a kormány azonban a logikának ezt a törvényét vagy nem ismeri, vagy nem akarja alkalmazni, mert a néptanítót a legsiiányabban fizeti. A kormány jogosultnak érzi magái arra, hogy a vallás és közoktatás terén beleavatkozzék a szülők természetes jogába, beleavatkozzék akkor, a mikor a vegyes házasságból született gyermeknek, mely valláshoz való tartozhatóságát az egyedül kötelező törvény helyett rendeleteivel szabályozza; De úgy látszik, nem érzi magát, sem képesnek, sem jogosítottnak arra, hogy a tanítókat tisztességesen dotálja, és nem veszi figyelembe azt, hogy mily erőszakos helyzet nyomása alatt vergődnek tanítói,, s hogy mennyire alacsonyítja le azok társadalmi helyzetét a t. kormány megszokott önkénye és megszokott íukarsága. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Én azt hiszem, hogy Magyarországot sem a vallásügyi, sem az igazságügyi minister úr által itt elhangoztatni szokott nagy dietiók teszik nagygyá és erőssé, sem pedig a t. kormányelnök úr által annyiszor kihiresztelt nemzeti politika teszi ezen országot virágzóvá hanem teszi nagygyá erőssé az, a mi ezen ország szellemi haladását elősegíti, erkölcsi nemesítését előmozdítja, vagyis az, a ki ezen ország-