Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-207

3$ lO*. ursaágos ülés 18W. április 27-én, É*tttÖrt5k*M. magam részérő] kénytelen leszek ellene szavazni. (Élénk helyeslés hal felől.) Hentaller Lajos jegyző : Hock János! (Halljuk! Halljuk!) Hock János: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha a szőnyegen forgó törvényjavaslatot úgy tekintjük, mint az új kormány reformígéreteinek legelső alkotását, akkor csak örömmel üdvözölhetem a t. kormányt, hogy átlátván nép oktatásügyi institutioink hiányosságát, mindjárt az első reformlépést ezen a téren kezdeményezte. Mi igazán elmondhatjuk, hogy nálunk a közoktatási ügy az államkormányzati ágak legelhanyagoltabb és legmostohább gyermeke volt, (Igaz! a baloldalon) melynek táplálására csak azok a morzsák jutottak, melyek a militarismus asztaláról lehullottak. (Igaz! Űgy van! a baloldalon.) Sőt a mi jellemző, szomorúan jellemző a magyar közviszonyokra, az az. hogy nálunk a nemzeii kultúra nemcsak a megfelelő anyagi támogatásban nem részesült, hanem még a kellő erkölcsi megbecsülésben sem. (Ügy van! Ügy van! bal felölj A mi államférfiaink sokkal inkább el voltak foglalva a nagy politikával, semhogy leereszkedtek volna a népoktatásügy apró (••seprő bajainak javítgatására. Sőt tovább megyek: a mi államférfiaink évtizedeken keresztül egyáltalán nem is bírtak érzékkel a nemzeti kultúrának nagy problémái iránt. S ki csodálná, hogy ily körülmények közt a parlamentnek a kulturális ügyek iránt tanúsított közönbössége átragadt a társadalom közszellemére? Hiszen nálunk is épúgy, mint mindenhol a világon, a parlament öntudatlanul is irányeszméket ád a közönségnek, s beleönti a társadalom közszel lemébe azokat az eszméket, elveket és gondolatokat, a melyek őt magát vezetik és lelkesí tik. (Űgy van! hal felől.) Ha az a parlament meddő, ha az a parlament ideális felfogásokért lelkesülni nem tud, akkor a közönség ereje is meddő kísérletezésekben fog próbára tétetni, (Tetszés bal felől.) a közönség idealismtisa is csökken, s az egész társadalom egy kölcsönös érdekszövetkezetté süly ed alá. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ez az oka, hogy az az egyleti tevékenység, az a nagy társadalmi támogatás, mely a külföldön segélyére siet az államhatalomnak a kulturális feladatok teljesítésében, nálunk teljesen ismeretlen. (Űgy van! bal felöl.) A mi társadalmunk közszelleméből hiányzik az a vonás, az a felfogás, hogy közezélokért, kulturális ügyekért áldozatot hozni, az valami nagy erény, az publica honestas; viszont a törvényhozás figyelmét is évtizedeken keresztül sokkal jobban lekötik a pénzügyi, közgazdasági vagy közlekedési érdekek, mint a nemzeti kultúrának nagy állami vonatkozásai. És én, t. ház, ennek okát is könnyen meg tudom fejteni, mert míg a közgazdasági, főleg pedig a közlekedési érdekek mindig magánérdekeket is érintenek, s úgy egyes képviselőknek agilis ösztönt adtak arra, hogy ezeket az érdekeket e házban szavukkal hathatósan képviseljék, addig a kulturális ügyek egy pár ideális gondolkozású emberen kivűl sem e házban, sem e házon kivííí senkit sem lelkesítenek, esnem érdekelnek. (Igaz! ügy van! a baloldal' n.) Még azokat is, a kik e házb n ideális álláspontból a közoktatásügy mellett harczoltnk, a nagy politikusok csendes részvéttel megmosolyogták, hogy ez egy csendes j'ámborságokon kérődző idealista. (Derültség a baloldalon.) Azért, t. ház, ha majd valaha a történetírók részrehajlatlan kritikával ezen parlamenti múltnak két évtizedét meg fogják írni, csodálkozva fognak felkiáltani, hogy a magyar képviselőházat jellemezte a reformtörekvések korszakában, hogy törekvéseinek súlypontja inkább a eoncessiók, és a regálebérletek felé irányúit, mint az isko Iák felé, (Élénk helyeslés és tetszés bal felől.) Ki fogja emelni az a történetíró, hogy a modern technika áramlata és haladása annyira magával ragadta magukat a képviselőket, hogy több volt köztük a vasútépítő genie, mint a kulturpolitikus. (Élénk tetszés a baloldalon.) És méltóztassék elhinni, hogy mélyreható állami, társadalmi reformokat kultúrpolitika nélkül kezdeményezni, vagy fentartani képtelenség. (Helyeslés a báloldalon.), mert habár a helyes államélet alapját a pénzügyek rendezettsége, jó administratio és n jogintézmények fejlettsége képezi, de azért a nemzeti és faji összetartozásnak, az államegység biztosításának legerősebb garancziája a népiskolák kérdésében csomósul. (Tetszés a baloldalon.) Ez a vér, ez a lüktető erő a nemzet testében, és ebben a kérdésben egyetlenegy nemzet sem maradhat életérdekének megtagadása nélkül indifferens. (Helyeslés bal felöl.) Ha mi, í. ház, igazán felakarjuk ékíteni a magyar államegység templomát, épületét, azt máson, mint kulturális alapokon fel nem építhetjük. (Tetszés a baloldalon.) Mert mit használ a legszebb reform, mit érnek a legteljesebb institutiok, ha a nemzeti műveltség közszelleme át nem hatja a magyar társadalmat, ha át nem hatja úgy, mint áthatja a friss levegő a tüdőt? Mit használ a legteljesebb reform, ha a népet kulturailag ezeknek a reformoknak befogadására elő nem készítjük? (Helyeslés és tetszés bal felöl.) Mert az az idő már a múlté, mikor a nemzetek életét a szuronyok hatalma és ereje védte. A nemzetek életét most már nem szuronyos erő védi, hanem a műveltség által kifejlődött erős nemzeti önérzet. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) És ha az államnak, a községeknek