Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-207
807. orHuiigos Alé- 185* áprllli 91.én, esttt8rt«kSn. 85 mit tenni kell, az, hogy a magyarállam védje a maga létét mások túlkapásaival szemben. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Igaz, t. ház, hogy ez a törvényjavaslat a jövőre bizonyos határig igénybe veszi a fegyelmi jogot az állam részére a tanítói osztálylyal szemben; de ezen fegyelmi intézkedéseknek két nagy hibája van: az egyik az, hogy az államellenes üzelmek eseteiben a fegyelmi jogot nem terjeszti ki az őszszes iskolákra, hanem csak azokra, a melyek segélyeztetnek. Ezekben tehát némi korlátozás lesz ugyan, de a többiekben jövőre is szabad marad a vásár, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) azokban ezután is lehet Magyarország ellen büntetlenül vétkezni. (Úgy van! bal felől) A másik hibája pedisr az, hogy az egész fegyelmi eljárás oly módon van szervezve és annyira a felekezeti hatóságok hozzájárulásától és előzetes vizsgálatától van függővé téve, hogy a ki még azt sem tudja kijátszani, na hát annak igazán híílt szájú embernek kell lenni ezen a világon, úgy, hogy az ilyen jámbor és ügyetlen dákorománt nem is volna érdemes fegyelmezni. (igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És még ezért a kevésért is az indokolásban a kormány és a bizottság egy csomó inentegetődzéssul él, mintha Magyarországnak szüksége volna arra, hogy bocsánatot kérjen, hogy mer egy ilyen dolgot cselekedni. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Nem az a különös, és nem az szorul magyarázatra, hogy a magyar nemzet elvégre e jogát igénybe veszi, hanem azt találom borzasztóan különösnek, és talán a világhistoriában páratlannak, hogy 25 éven keresztül, a mióta a magyar államnak ehhez ereje van, e jogát nem alkalmazta, hanem mindenféle felekezeti tekintetek, egyházi hatalmasságok és autonómiák által megszorítani engedte a maga természetes jogát, és engedett létrejönni az iskolákban hallatlan politikai kihágásokat, a melyek legtöbbnyire egészen megtorlatlanul maradtak. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Magammal hoztam a »Tribuna« oláh újság néhány számát. (Felkiáltások a bal- és szélsőbalon: Halljuk! Halljuk!) Ez írjság szerint az őszszel az iskolai év elején, Brassóban egy fiatal oláh professor tartott egy olyan székfoglaló beszédet, melyet a föld kerekségén egy országban sem mert volna elmondani senki, (Úgy van! a baloldalon.) vagy ha merte volna elmondani, bizonyára megkeserülte volna egész életén át; (Úgy van! a baloldalon..) és ez az ember hónapokig hivatalában maradt ezután is. Igaz, hogy a végén kitette a püspök, — nem kétlem, hogy a t. közoktatásügyi minister úr erélyes fellépése következtében, — azonban egyéb baja ennek az atyafinak semmi sem lett. Ilyen politikai kihágások a nemzetiségi iskolákban napirenden vannak, de még ilyen csekély büntetések is, mint az, a mely ezt a fiatal embert érte, napirenden egyáltalában nincsenek, aligha hallott valaki ilyen kihágás megbüntetéséről. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) A fegyelmi eljárásnak tehát egyik hiánya az, hogy nem terjesztetik ki az összes iskolákra, akár részesülnek állami segélyben, akár nem. A másik pedig az, hogy a fegyelmi eljárást a törvényjavaslat ilyen esetben a felekezeti hatóság kezében hagyja, annak eljárásától tételeztetik fel a büntetésnek lehetősége. Ha már az iskolák felekezetiek maradnak, megnyugszom abban, hogy a fegyelmi ügy a felekezeti hatóságnál maradjon, minden más esetben, kivéve az államellenes üzelmek eseteit. Ez nem felekezeti ügy, mert ez a vallással, vagy az egyházzal, vagy Krisztus tudományával, vagy bármily lelkiismereti vagy dogmatikai ténynyel összefüggésben nincs. (Úgy van! a baloldalon.) Ez kizárólag állami s politikai tény. Itt tehát a felekezetnek orgánuma sincs arra, hogy megvizsgálja s megbüntesse az esetet; illetékessége sincs arra, hogy bírói jogot gyakoroljon; itt az illetékes vizsgáló és büntető bíró egyedül csak az állam lehet (Helyeslés bal felöl.) Az a rendszer, melyet az 1867-iki törvény fegyelmi ügyekben a községi iskolákkal szemben felállított, jó és helyes; ki kell azt terjeszteni államellenes üzelmek esetében az összes felekezeti iskolákra kivétel nélkül, s akkor aztán legalább a legnagyobb kihág ssok megfékezhetők lesznek. S ha a t. minister úr hajlik e felfogás felé, bizonyára nagy szolgálatot tesz A magyar ügynek; akkorát, amekkorát ő bizonyára szivéből óhajt megtennu Harmadik észrevételem a fizetés-minimumra vonatkozik. De erről nem szólok bővebben, részint mivel tegnap már több oldalról kifejtették, részint mivel x\gy gondolom, hogy a részletes tárgyalás alkalmával ebből hosszabb vita is lesz, melyben esetleg én is részt veszek. De néhány rövid szót mégis mondok. (Halljuk! Halljuk!) Nem hivatkozom arra, hogy nálunk a legkisebb hivatalnok is legalább 500 frt fizetést kap, sem arra, hogy még a hivatalszolgák is 3 —4—5 száz forinttal vannak fizetve, mert hisz a hivatalszolgának is írástudó embernek kell lennie. De hivatkozom a t. képviselő urak tapasztalataira. A t. képviselő urak többsége földbirtokos és mezei gazdaságot folytat. Hát kérdem, hogy van-e egynek is olyan bérese, olyan gazdasági cselédje, a kinek legalább 300 frt évi fizetése ne volna? (Ellenmondás jobbról.) A t. képviselő urak bizonyára jobban ismerik a saját érdeküket, semhogy ennél kisebb fizetést adjanak a 5*
