Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-218

218. orszrtgos ülés 1898. m&jns 12-én, pénteken. 349 anyagilag, sem erkölcsileg az ügyvédi karra és ne is méltóztassék ezen szempontból érvelni, (Helyeslés.) mert épen azok az ügyvédek, a kik a jogügyi bizottságban voltak, nagyon apprecziálták ezt, és a törvény dispositióját helyesnek tartották. Ezért nem is akarom ezt tovább fejtegetni. (Élénk helyeslés jobbról) Már most ezeken kívül, t. i. a rokon, az iparos vagy kereskedősegéd, vagy a gazdatiszttel való képviseltetés esetein kívül még csak egy esete van a meghatalmazott által való képviseltetésnek: t. i. az, hogyha a bíróság székhelyén nincs ügyvéd, vagy ha van, akadályozva van. Itt lényegben egyet értünk. (Egy hang bal felől: Olyan hely nincs!) Meglehet, hogy nem sok van, de mégis vau. Itt igenis azt, hogy a meghatalmazott csak magyar honpolgár lehessen, igen szívesen beleveszem a javaslatba, és ennélfogva magam indítványozom, hogy a 7. §. 3. pontjában a második mondat, így szóljon: »ha az eljáró bíróság székhelyén gyakorló ügyvéd nem lakik, vagy ha az ott lakó ügyvédek akadályozva vannak: a képviselettel bármely honpolgársággal biró önjogű férfi megbízható stb.« (Egy hang a szélsőbalon: Hát a rokon nem lehet honpolgár?) Igenis lehet, mert ha pl. a képviselő úrnak egy testvére kimegy az országból, és lesz osztrák, vagy német, vagy franczia honpolgár, aztán bejön egy nyáron tartózkodni t. képviselőtársamnál : azért, hogy idegen honpolgár, mégis csak testyére t. képviselőtársamnak, és ha nem járhatna el maga valamely ügyében, elküldhetné őt, hogy képviselje. Itt tehát az a megszorítás nem szükséges. (Helyeslés jobb felől.) A mi az iparos-segédet és a gazdatisztet illeti, ott a súlypont azon a viszonyon, azon az összeköttetésen van. Hogy ilyen viszony mellett a meghatalmazás]' kérdésnél vizsgáljuk, hogy honos-e vagy sem, nem czélszerü. A dolog természete azt hozza magával, hogy azok legtöbb esetben csakugyan honosak lesznek, de a garantia nem ebben fekszik, hanem a köztük levő állandó, szilárd viszonyban. De hogy valaki át ne sétálgathasson a határon, és ne képviselhessen ott, a hol ügyvéd nincs, erre igenis czélszerü lesz az említettem beleszurás. Különben pedig kérem a t. házat, hogy azzal a hozzátétellel, a mint indítványoztam méltóztassék a szakasz szövegét elfogadni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Polónyi Géza: T. ház! (Zaj. Felkiáltások: A vita be van zárva! Nem szólhat!) Ha a vita be van zárva, nincs jogom szólni, de a vita bezárása után új módosítványt benyújtani még kevésbbé lehet; ha azonban már be van adva a módosítás, méltóztassanak megengedni, hogy egy pár szót szólhassak. (Felkiáltások. Nem lehet!) Elnök: Ne menjünk talán bele!. . . Polónyi Géza: Ha nem engedi meg az elnök úr, elállók a szótól szívesen. (Halljuk! Halljuk! ä szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügy sninister: En ugyan nem tudom .... Polónyi Géza." El hkarom fogadni! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Bocsánatot kérek ha azt, méltóztatott ítélni, hogy a benyújtás szabályellenes volt, én ezennel visszavonom módosítványomat, mert én szabályellenes módosítványt sem beadni, sem arra, szavazást kérni nem akarok. (Zaj) Polónyi Géza: Én ezt a módosítást magamévá teszem. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem lehet!) Elnök: Kérem, t. ház, a vitatkozásba nem mehetünk bele; a vita bezárása után adatott be a módosítás, s így természetes dolog, hogy a felett szavazni nem lehet. (Nagy nyugtalanság a baloldalon.) Polónyi Géza: A házszabályokhoz kérek szót! Szívesen elismerem és imigam is annak konstatálásáva! kezdtem, hogy a mint az elnöki székből volt kénytelen a mélyen t. elnök úr konstatálni, az újabb időben sokszor követtünk el házszabályéi lenes eljárást. Nem azt akartam elérni, hogy a minister úr az általam is helyesnek tartott módosítását visszavonja, hanem csak azt akartam elérni, hogy egy pár szóval magam is ne csak támogassam de kiegészítsem. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem lehet!) Ha a minister úr jónak látta, hogy a vita berekesztése után új módosításit nyújtson be, méltóztassék e concret esetben eltekinteni attól, hogy házszabályellenes dolgot művelünk, a mit én szívesen eoncedálok, az is házszabályellenes dolog, hogy én felállók beszélni, és a minister űr közbe feláll s visszavonja módosítását. Nagyon furcsa eljárás ez, mert ha türelme lett volna a minsíer úrnak, én egy pár szóval befejeztem volna beszédemet. Az én megjegyzésem az, hogy a mit a minister úr maga is helyesnek tart, azt forma okából most már ne vessük vissza, hanem szavazzuk meg. Még csak egy eszmét ajánlok a t. minister úr és a többség figyelmébe, t. i. hogy a honossági kérdésnél fődolog mindig a reciprocitás. (HelyesUs a szélső baloldalon.) Ha a másik áll.miban hasonló viszonyok állanak fenn, és a mi embereinket elfogadják, azt kell cinesuráúl venni hogy űgy ne járjunk mint pl. a börzénél. A magyar börze bíróság előtt meg van engedve minden egyes commisnak megjelenni és képviselni egyszerű skartétával, nem is kell formaszeríí legálisait meghatalmazás, mi pedig ügyvédek sem mehetünk a bécsi börzére tár.