Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-218

ggQ fe|8, vnt&tm liléi 18U8. május lS-én. pénteken, röviden néhány szóval óhajtom a t. ház szíves figyelmét a szőnyegen levő szakaszra s azon anomáliákra, melyek abból okvetlen be fognak következni, felhívni. (Haljuk! Halljuk!) Az első dolog, t. ház, mikor egy ily terjedelmes szakasz kerül tárgyalás alá, mely annyi és annyi különálló rendelkezést igénylő pontból áll, nézetem szerint az, hogy azt pontonkint kellene tárgyalni, (Helyeslés.) mert a módosításoknak annyiféle tendentiájuk van, hogy azokat itt a plenuuiban egyszerre átérteni s kellőleg beilleszteni teljes lehetetlenség, s a képviselőház lejifölebb csak azt teheti, hogy ha egyik vagy másik módosítást helyesnek tart, azt a bízott sághoz utasítja beillesztés és szövegezés végett, mert úgy kodifikálni, hogy 8—12 külön álló pontot, melyek mindegyike külön dispositiot tartalmaz, együtt tárgyalnak, teljes lehetetlenség. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) A mit már most a t. ház szíves figyelmébe akarok ajánlani, azt én az általános vitánál elvi szempontból már elmondottam, s ahhoz éo most még röviden a következőket említem fel. Nines veszélyesebb rendelkezés, mint a mit e szakasz az örökösödési perek szempontjából fog megalkotni, és én ezt csak azért hozom fel, hogy azok, a kik ezt megszavazzák, teljes tudatában legyenek annak, hogy mi fog ebből a gyakorlati életben következni. Egy országban, a hol, mint voltam bátor felemlíteni, nincs kodifikált családi jog, a hol nincsen kodifikálva az örökösödési jog, a hol nincsen kodifikálva a kötelmi jog, és a hol nincsen kodifikálva a házassági jog, mi sem veszélyesebb, mint ha a 200 frtig terjedhető örökösödési jogigényeket a sommás bíróság elé utaljuk azzal, hogy a felebbezés érdemben a törvényszék elé fog menni, a honnan 500 frtig a kir. táblánál van revíziónak helye, mig a többi örökösödési perekben, a melyek a törvényszéknél indulnak meg, a rendes írásbeli eljárás mellett a kir. tábla a felebbezési fórum az érdemben, a honnan azok a kir. kúriához mennek, a hol úgv a ténykérdésben, mint a jogkérdésben a végitélet keletkezik. Most méltóztassanak elképzelni, hogy mily óriási mértékű jogbizonytalanság, a jogbiztosságnak milyen teljes mérvű hiánya fog előállani Magyarországon ép a socialis kérdésben igen is jeleutékeny tényezőt képező örökösödési jogban, ha az egyik, szegényebb ember örökösödési igényei a kir. tábla elvi dispositioi által szabályoztatnak, és ezek is annyifélekép, a hány itélő tábla van, a mi annyit jelent, hogy mig ezek az ügyek a revisio in jnre kérdésében decentralisáltatnak a 11 kii*, tábla körébe és annak a hány senatusa van, annyi senatusa közé, addig a ténykérdésben a 66 kir. törvényszék fog utolsó fórumként határozni. Ha már most megfontolni méltóztatnak, hogy első sorban %t örökösödési kérdés Magyarországon mennyíré össze fogja bonyolítani a pereket, és mennyire fog egyrészt a perek szaporításához hozzájárulni, a mi természetes, mert ha valaki azt olvassa, hogy a kir. tábla Kassán azt mondta, hogy ebben, meg ebben az örökösödési kérdésben ez az elv irányadó, és ő a győri kir. táblánál elvesztette perét, az érdekelt ebben nem fog megnyugodni, hanem azt fogja mondani, hogy ennek megvesztegetés és a bíróif pártoskodás az oka, akkor be fogja mindenki látni, hogy dekomponáljuk a bíróságok tekintélyét épen azon rétegekben, a hol legnagyobb szükség van arra, hogy a törvény iránti tisztelet és a bíróságok ítéleteiben való megnyugvás minél nagyobb mértékben meggyökeresedjék. Arra a szegény emberre nézve, a kinél a 200 frtig terjedő hagyaték nemcsak magának, de talán gyermekeinek is egész vagyonát képezi, erre nézve sokkal fontosabb ez a hagyaték, mint a gazdagra nézve az ő nagyobb értékű hagyatéka. Felhívom tehát a t. ház figyelmét arra a socialis veszélyre, a mi ebből származni fog; a bíróságok tekintélye nagymértékben fog szenvedni és mindenekfelett a perlekedési viszketeget fogja ez uagymértékben fokozni. Ha a kir. kúria oly országban, a hol nincs örökösödési törvény, valamely örökösödési kérdésben egy jogelvet kimond, és azt publikálják a tagok, és 100.000 polgár, ki pervesztes lett, azt fogja látni, hogy a kir. kúria azt mondja, hogy neki van igaza: mi fog ebből következni? Ezt nem szükséges bővebben fejtegetnem, és csakis azért hoztam ezt fel, — bár tudom, hogy fontos ez a reál instantianál is, mert a birtok-tulajdon és szolgalomnál hasonló viszonyok fognak keletkezni, — hogy hangsúlyozzam, hogy az örökösödési kérdésekben követendő eljárás az örökjognak megváltoztatása mellett nemcsak a generatioknak szokásait és erkölcseit, de a nemzeteknek hazafiságát is megváltoztatja. Én nagy socialis veszélyt látok, t. képviselőház, abban, hogy az örökösödési kérdéseknél, épen a kisebb hagyatékoknál, a szegény emberekre nézve oly jogállapot teremtetik, hogy a szegény ember azt sem fogja tudni, hogy az ő örökösödése kérdésében mi az igazság? Kötelességemnek tartottam ezt a t. többség figyelmébe ajánlani, hogy ennek tudatában méltóztassanak e szakaszt megszavazni. Ezt megczáfolni megkísérelhetik ugyan, de megczáfolni lehetetlenség, mert az élet engem a legelső esztendőben igazolni fog. Ha majd a t. képviselő urak haza fognak menni választóik körébe, a mikor már ez a törvény életbe lépett, meg fogják látni, hogy egy-két esztendő múlva Magyarországon e törvénynek az lesz a következménye, hogy a szegény ember soha sem fogja tudni,