Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-218

21S, orszigos Ülés 1893, májn§ 12-én, pénteken. 331 hogy rá nézve az örökösödésnek milyen szabályai irányadók. (Igaz! Ügy wan! bal felől.) Második dolog, a mit felhoztam, az, hogy ez a törvény nem respektálja a munkát. Tudjuk, hogy a régi perrendtarfás, a mely 1868-ban keletkezett, a munkabér iránti követeléseket határozatlan összeg erejéig a járásbíróságok hatáskörébe utalta. Megtetíe ezt az a törvény, mely akkor a járásbíróságot még csak 300 írt erejéig tartotta competensnek arra, hogy a készpénz és liquid követelések felett ítéljen, és ma, midőn a kereskedelemnek megteszik önök azt a szolgálatot, hogy az iparvédjegy kérdésében még a kártérítési pereket is a sommás bíróság elé utalják ; midőn meg teszik azt, hogy a kereskedelmi pereket szaporítják a jáiásbíróságok keretében; megteszik azt, hogy kihágási ügyekben még a kártési kérdéseket is a járásbíróság elé utalják: ugyan akkor az ipart, az iparost, a munkát nem tartják szükségesnek védelmezni. Kötelességemnek tartom ezt a t. ház plénuma előtt felhozni; az igazságügyi bizottságban ez az egy cardinalis észrevételem volt. Ez is socialis kérdés, a munka és a tőke liareza egymással. Ez a törvényhozás termében kell, kogy kiegyenlítessék. Az a szegény iparos, asztalos, vagy szegényebb vállalkozó, a ki 500, vagy 1000 írt erejéig munkát végzett, a kinek azonban az a forgó tőkéje, és szüksége van arra, hogy gyorsan visszakerüljön hozzá, kénytelen ma a régi perrendtartás intézkedései ellenére a hosszú rendes, írásbeli eljárást igénybe venni, és évekig kell várnia, a míg pénzhez jut, mialatt háromszor, négyszer tönkre mehet. Azon törvényi) ozói teremben, a hol a kereskedelemnek és a tőkének ilyen védelmét látom, én joggal megkövetelhettem volna, hogy a munka és az iparos hasonló védelemben részesüljön. (Helyeslés a szé'sőbalon.) Ezeket felhoztam itt is, tudom, hogy nem számíthatok eredményre és, ép azért sem fárasztom magamat e kérdésben azzal, hogy módosításokat nyújtsak be; a minister úr majd legitimálja magát a többség előtt, hogy miért utalja az örökösödési pereket ilyen decentralisatio mellett a járásbíróságok hatáskörébe, az övé a felelősség a jövőben, ha Magyarországnak, — még egyszer mondom,—szegényebb lakkossága szomorúan fog visszaemlékezni ezen törvényjavaslatra, a melyet most tövénybe akarnak ikatatni. Ezeket kötelességem volt elmondani, a minister úr feladata e tekintetben felvilágosítást nyújtani. (Helyeslés a szélsőbalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Nincs könnyebbajövendöléseknél.inertha azok teljesülnek, az illetők hivatkoznak rá, hogy mily előrelátók voltak, ha pedig nem teljesülnek, a mint nem szoktak teljesülni, akkor ők is elfelejtik, hogy valaha jövendöltek. Az előttem szólt t. képviselő úr ma rémlátás kedveért az egész soeialis kérdést, a magyar hazafiság tönkremenését és mindent lát e törvényjavaslatban, hogy ez ki fog kelni a jövő szeme előtt. Először vegyük, — igen röviden óhajtok szólni, — a rémlátásnak fontosabb, második, részéi. Azt mondja, hogy e törvényjavaslat nem becsüli meg a munkát, mert a munkabért nem védi kellően Engedelmet kérek, ép úgy védi, mint a forgalmi és gazdasági élet bármely körét. (Helyeslés jobb felöl.) t. i. a munkabér 500 frtig a sommás bíróság elé tartozik, ha pedig az előírásban köttetik ki, akkor infinitum a sommás bíróság elé tartozik. Kérelem tehát, lehet-e soeialis válságra és egyéb dolgokra jövendöléseket tenni ily törvényjavaslattal szemben, a mely 500 frtig a munkabért is védi? Ez az állapot meg volt eddig is, miért nem ment tönkre Magyarország ? Polónyi Géza: Í868d>an nem volt! Szilágyi Dezső igazságügyminister : 1881 óta elég ideje lett volna Magyarországnak tönkremennie, (Derültség jobb felől.) nem ment tönkre, nem fog 1893 után sem tönkremenni, tehát tessék tökéletesen megnyugodni. A mi az örökösödési eljárást illeti, nagyon szörnyűködik az előttem szólt t. képviselő úr, mennyire decentralisaljuk az örökösödési ügyekben való ítélkezést. Beszédéből kivettem, hogyő j még a ténykérdés decentralisatioját is, — a mit I igy méltóztatott nevezni,—szörnyűségnek tekinti. Monacot kivéve . . . j Polónyi Géza: Nagyon szeretnek oda |járni újabb időben! Szilágyi Dezső igazságügyminister : Azt gondolom, hogy hasardeurök mindenben lehetnek, jövendölésekben, per rendtartási fejtegetésekben. (Derültség jobb felöl. Felkiáltások a szélső baloldalon: Ministeri ígéretekben!) Nem szükséges Monacoba menni az ilyen hazárd állításokért. Monacot kivéve a ténykérdésnek decentralisált eldöntése azon magasabb bírói szervezeti megoldáshoz tartozik, a melyet soha senki fel nem állított, sem meg nem kisértett. (Tetszés jobb felől.) A mi a t. képviselő urnak az örökösödésre vonatkozó állításainak másik részét illeti, ha abból, hogy a 200 frtig terjedő örökösödési ügyek járásbíróságok által döntetnek el, és nem lehet azokat jogorvoslattal a kűri ihoz felvinni, ha ebből oly szörnyűség következik, mennyivel szörnyűbb következik abból, a mit Holló képviselőtársam ajánlott, hogy az 1000 frtig terjedő örökösödési ügyeket utaljuk a járásbíróságokhoz ! 42*