Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-218

gf 5 SIS. ersüágos fiíés 1891 májas 12-én, pénteken. fogva a törvényszékeknél további létszám emelésre szükség nincsen, mert a mennyivel a munka kevesbedik, annyival fog az szaporodni; ellenkezőleg így minden erőt a járásbíróságok megerősítésére irányítok, még pedig nem oly módon, mint azt a kormány tervezi és szándékolja, hogy a már meglevő járásbíróságokat erősítse nagy mértékben, vagy legalább annyira, a mennyire azt a hatáskör szélesedése megkívánja, hanem hogy több áj járásbíróságok állíttassanak fel, ágy, hogy mindaz a személyzet, a mely most e javaslat folytán újólag bevonatik az igazságszolgáltatás keretébe, nézetem szerint nem a máimeglevő járásbíróságok erősítésére, hanem új bíróságok crealására fordíttassák. Ebben az esetben nem beszélhetünk a már meglevő járásbíróságok munkaszaporodásáról, mert a mit nyernének a személyzet erősítése által, ugyanannyit nyernek új bírósági területek által. Erre vonatkozó módosítványomat nem óhajtom itt most mindjárt a házban rögtönösen elfogadtatni, hanem azt hiszem, az igazságügyi bizottság vehetné azokat fontolóra, és tenne ez irányban javaslatot, mert tudom, hogy e módosít ványokat így egy pillanatra megbírálni nem is lehet. A másik czél, mely előttem lebeg a módosításokkal, az eszmei czél. A hatásköröknek az a megállapítása, mely a járásbíróságokról az első szakaszban foglaltatik, annyira kuszált, annyira telve van hivatkozással régibb törvényeinkre, annyira casuisticus, mint például a bérlet és haszonbérletből folyó igényeknél, hogy abban a jogkereső közönség, különösen a laikus közönség teljesen eligazodni nem tud. Ennek következtében világosabb, egyszerűbb, áttekinthetőbb, és minden más törvényekre vonatkozás mellőzésével összeállított szabályzatot sokkal helyesebbnek és előnyösebbnek tartanék jogszolgáltatásunk érdekében. A harmadik szempont, a melyből én módosítványomat megteszem, az, hogy az érték megállapításának az a scalája, a mely, szerintem a zavaroknak egész útját fogja megnyitni, mellőztessék, és az érték megállapítása lehető egyszerű alapokra helyeztessék. (Helyeslés a saélsö haloldalon.) Ezen általános szempontokból kiindulva, a következő részletes módosításokat ajánlom az első szakaszhoz. Mindjárt az első bekezdés így kezdődik, hogy »kivéve a közsígi bíróságokhoz utalt eseteket*, sommás bíróság alá tartoznak, stb. Én, t. ház, azt tartom, hogy a községi bírói eljárás magában véve nem sorolja fel azokat a kivételeket, a melyeket sommás bíróság elé utalni nem akarunk. Itt csak feledékenység forog fenn a kormány részéről, hogy ezeket mind bele nem vette. Tudjuk, hogy a közigazgatási hatóságok személyes keresetek, úgynevezett bérek, cselédbérek, munkásbérek fölött, melyek nagy regióját képezik az ingóságok iránti kereseteknek, ítélkeznek most, de nem a községi törvények, hanem más, ipari ét másnemű törvények alapján; nem is az iparhatóság, hanem ítél a rendőrhatóság, a rendőrfőkapitány és a járási főszolgabíró. Ennek következtében ezélszerü lesz kivenni nemcsak a községi bírói eljárás alá, hanem a közigazgatási hatósághoz törvények által utalt egyéb ügyeket is. ítélkezik szintén hasonló jellemű követelések felett a gyámhatóság. A mint méltóztatnak tudni, a gyámtörvény 13. §-a alapján az ideiglenes gyermektartás iránti igények külön gyámhatóság alá vannak utasítva. Ennek következtében ezen javaslat a sommás járásbíróság illetékességét állapítja meg, melyet a t. kormány azonban tenni nem szándékozik. Az 1-ső és 2-ik ponthoz észrevételeim a következők. Magában véve nem tartom szerencsésnek, hogy így oszszuk kétfelé a kereseteket: személyes keresetek, dologi keresetek. A »személyes« kereset semmi határozott és megokolt dolgot nem jelent, mert ha úgy fogjuk fel, hogy az bizonyos személy ellen irányzott kereset, akkor mindennemű jigi igény egy bizonyos személy ellen van irányozva, úgy, hogy akkor a dologra irányuló kereseteket is tulajdonképen személyes kereseteknek kellene tekintenünk. Ha pedig ellentétbe akarjuk helyezni egymással, s azt mondjuk, hogy személyes kereset az, a mi nem dologra irányul, az megint nem áll, mert dolog alatt nemcsak ingatlanokat értünk, hanem értänk alatta jogi fogalom szerint ingóságokat is. Ennélfogva dologi keresetek azok is, melyek ingóságokra vonatkoznak. A személyi kereset elnevezés tehát szerintem nem helyes terminológia, sokkal megfelelőbbnek tartanám e helyett, ha minden részletezés nélkül, egyszerűen azon az alapon, a melyet régi perrendtartásunk is elfoglal, azt mondjuk, hogy sommás eljárás alá tartoznak mindazon keresetek, melyeknek tárgya járulékok nélkül 500 forint értéket túl nem halad; bár én az értéket magasabb összegre kívánnám tenni. Nem tartom továbbá szükségesnek, hogy a jogczímeket az első pontban részletezzük, kiemeljük a számadási viszonyból eredő kereseteket stb., ez mind fölösleges, mert ha megszabjuk általában véve, hogy kereset, melyben a pertárgy értéke bizonyos öszszeget meg nem halad, ebben minden ingó értékre, tehát pénzre, vagy egyéb értékre irányuló kereset benne foglaltatik. De nem kell azt sem kitenni, hogy »ingó«, vagy »ingatlanra« vonatkozó kereset, mert ez is benne van az általános kifejezésben. Az első és második pont tehát ily értelemben volna szövegezendő. A harmadik pontban