Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-206

24 **• «F»AI?M ülés 1898. április W-á«, »«rián. kalmával, leszámítva a kiállítást, az ünnepségek egyéb sorozatára nézve is felvilágosítást helye zett kilátásba, én részemről a választ tudomásul vesze nri. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő úr a választ tudomásul vévén, azt hiszem, a t. ház is méltóztatik azt tudomásul venni, (Felkiáltások: Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. T. ház! Következik a ministerelnök úr válasza Kováts József képviselő úrnak a »hármas szövetség tárgyában* tett interpellációjára. (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzÜgyminister : T. ház ! Kováts József képviselő úr még 1892, illetőleg 1891. évi szeptember havában hivatali elődömhez a hármas szövetség tárgyában interpellatiot intézett. Eováts József: 1892. szeptember 29-ikén! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzÜgyminister : Dátummal nin<-s ellátva, de úgy tudom, hogy az 1892. évi őszszel ülésező delegatiokat megelőzőleg méltóztatott az interpellatiot megtenni, melyben azt kérdezte a kormánytól: »Vájjon a hármas-szövetség, melynek íentartása érdekében a magyar nemzet évről-évre oly rengeteg áldozatot hoz egyedül azért, mivel az által a békét biztosítottnak tartja, fennáll-e egész komolyságában?* Ezen interpellatiora, t. ház, válaszom az, hogy mivel úgy a delegationalis tárgyalások, mint a házban azóta, különösen pedig a kormány progranmvjának előterjesztése alkalmával tett nyilatkozatokból a t. képviselő úr, azt hiszem, úgy a hármas-szövetség fennállása, mint a béke állapota iránt felette megnyugtató lájékozást szerezhetett: kérem, hogy ne kelljen ismételnem ezen különben is hivatali elődömhöz intézett kérdésre akkor újabban adott feleletet, hanem méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök: Kováts József képviselő urat illeti a szó! Kováts József: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Bátor vagyok azzal kezdeni, hogy ezen válasz egy kissé elkésve érkezett. (Általános derültség.) Miként indokolásomban előterjesztettem, nekem interpellatiommal csak egy czéloin volt: az t. L, hogy jövőben alapos ok nélkül ne tétessenek oly nyilatkozatok, hogy annak folytán ne ismétlődjenek oly esetek, a melyek komoly ok nélkül a közönséget lázas forrongásba hozzák mindannyiszor, valahányszor a delegatiok eló'napjain állunk, minek szomorú következménye lett, hogy a tőzsdéket valóságos rémület fogta el, s ez arra vezetett, hogy a. lelkiismeretlen nagy tőkések és bankárok a kisebb tőkéseket valósággal kifosztották. En különben, t. ház, a választ erre már megkaptam a delegatiok összeillése alkalmával, még pedig úgy a korona, mint a külügyminister úr részéről, és most nem tehetek egyebet, mint hogy a. ministerelnök úr válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló úr tudomásul vevén a választ, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a ministerelnök ár válaszát tudomásul venni? (Igen!) A ház a választ tudomástól veszi. Következik a ministerelnök úr, mint pénzügyminister válasza Boda Vilmos képviselő úrnak a szegzárdi fogyasztási és italadók bérlete tárgyában hozzá intézett interpellatiojára. (Halljuk! Halljuk/) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzÜgyminister: T. ház! Boda Vilmos t. képviselő úr a szegzárdi fogyasztási adók hasznosítása ügyében interpellatiot intézett hozzám, a melyben azt mondja, hogy a pénzügyministeriumnak és közegeinek általában akkor vázolt eljárása ellenkezik a gyakorlattal s az általam több ízben tett ígéretekkel, sőt magával a törvénynyel is, kérdi tőlem, hajlandó vagyok-e a szegzárdi fogyasztási és italadó bérbeadására vonatkozó körülményekről magamat tájékoztatni, s annak eredményéhez képest, esetleg az elrendelendő vizsgálat útján a szükséges megtorló intézkedéseket megtenni? Az ügy bővebb ismertetése végett bátor vagyok megjegyezni azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy a Szegzárd városi fogyasztási adó és italmérési jövedék egész a múlt év végéig Szegzárd városának, illetőleg a város útján valami Freid Dávid nevezetű, ottani bérlőnek volt bérbeadva 52.290 frt 80 krért. Minthogy 1893-tól kezdve újabb bérbeadás, illetőleg biztosítás vált szükségessé, újabb puha tol ódzások eszközöltettek és körülbelül a múlt esztendőben fizetett bérösszeggel megegyezőleg 53.849 írtra puhatoltatott ki a fogyasztási adók értéke. A várossal még 1892. évi október 4-én megtartott egyezkedési tárgyalás eredményre nem vezetett, mert a város egyszerűen sokalta ezt az összeget, s a korábban fizetett 52.290 forinttal szemben csak 35.000 frtot ajánlott meg. Ennek következtében október 27-én, majd 28-án és 29-én árverések tartattak a fogyasztási adókra nézve, a melyek azonban eredménytelenek maradtak, mert mindenkor csak a város ajánlotta meg a korábbi 35.000 frtot. Ujabb árverés tartatott november hó 10 én, ekkor ajánlott a korábbi bérlő, ha jól emlékszem, 41.500 frtot és november 30-án, ekkor megint esak a város ajánlott, daczára annak, hogy 41.500 frt már korábban ajánltatott a bérlő által, 35.000 frtot. Minthogy ezen öt ízben tartott árverés eredményre nem vezetett, a fogyasztási adóknak más úton való