Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-206

ÜOé. oi-Msftgosülés 1883 április 3f-an

, geerdán, í biztosítása iránt kellett intézkednem, és deczember 24-éu, ha jól emlékszem, akként intézkedtem, hogy egy időközben beérkezett kedvezőbb ajánlat, t. i. Rosenfeld Mór ajánlata, fogadtatott, ei 43.000 frttal. Midőn ez az ajánlat már elfogadtatott, (Halljuk! Halljuk!) deczeinber 29-én utólag a város is megajánlotta ezt az összeget, de akkor, — bocsánatot kérek — már kötelezőleg meg lévén kötve a szerződés, miután erről a bérlő értesíttetett, vele kellett a bérleti szerződési vi szonyt fentartani. (Élénk helyeslés jobb felől. Mozgás a szélsőbalon.) így, t. ' ház, a fennálló törvények értelmében itt semminemű törvényellenesség nem történt, mert ha a város azon összeget, melyet utóbb ajánlott meg, csak valamennyire megajánlotta volna korábban, merem mondani, hogy kiadott általános utasításomnál fogva vele köttetett volna meg a szerződés még kisebb összeggel is; mivel azonban a város a 43.000 frtot csak akkor ajánlotta meg, midőn a pénzügy niinisterium már más irányban engageálva volt, nagyon természetesen a várossal ÍI szerződést megkötni nem lehetett. Ennyit az eljárásnak törvényességére vonatkozólag. Megjegyzem, hogy a t. képviselő urnak az a feltevése, mintha ez a Rosenfeld Mór azért részesült volna a szegzárdi fogyasztási adó bér létében, mert a dunaföldvári fogyasztási adó bérbe vételére vonatkozólag vele törvényellenes szerződés köttetett, a mely azonban felbontatott, és ezért compensatioképen kapta volna a szegzárdi fogyasztási adóbérletet: egyszerűen nem áll, mert igaz ugyan, hogy a dunaíöldvárí fogyasztási adó bérbeadása körűi szabálytalanságok követtetvén el, én a jóváhagyásom íentartása mellett kötött szerződést jóvá nem hagytam, de semmi szükségem sem volt a bérlőnek compensationális objeetumot adni, mert ha a jóváhagyás fentartásával kötött szerződést jóvá nem hagytam, ezért a bérlőt ugyan káitalanítanom semmiképen sem kell, mert ez neki erre semmi jogezímet nem ad. Az igaz, hogy ugyanezen bérlőnek adták a szegzárdi fogyasztási adóbérletet, nagyon természetesen azért, mert újabb bérleti objeetumot keresett és arra ajánlatot tett, és mert megbízható bérlőnek volt minősítve. Ugy hiszem egyébként, hogy a t. képviselő úr is megfelelőleg tájékozva van az iránt, hogy a szegzárdi közvélemény felháborodott a város azon eljárásán, hogy az által, hogy makacsul ragaszkodott a 35.000 írthoz, s a korábbi bérösszeget meg sem közelítő ajánlatot tett, a város elesett a bérlettől. Egyébként, bocsánatot kérek, az, hogy ez eljárás törvénytelen, a t. képviselő úr indokolásában foglaltatik. A hozzám intézett kérdés , KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XII. KÖTET. oda tendál, hogy hajlandó vagyok-e magamnak e bérbeadásról alapos felvilágosítást szerezni, s az eiedményhez képest intézkedni? Igenis, t. ház, én alapos tájékozást igyekeztem magamnak ez ügyben szerezni. A törvényesség szempontjából egyáltalában nem kifogásolható a pénzügyi közegek eljárása; minthogy azonban utólag, már az interpelíatio megtétele után e hó folyamán épen a t. képviselő úr szíves közvetítése mellett tudomásomra hozatott azon, szerintem nem tűrhető körülmény, (Halljuk! Halljuk!) hogy akadt egy pénzügyi közeg, a ki arra bíztatta a várost, hogy ne adjon többet, mert mérsékeltebb összegért is meg fogja kapni a bérletet, — minthogy ily meg nem engedett eljárással állok szemben, — ezen pénzügyi közeg ellen a vizsgálatot folyamatba tettem és azt a legnagyobb szigorral — körösztfíl is fogom hajtani. Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Boda Vilmos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A mi a t minister ár válaszán ek legutóbbi részét illeti, t. i. hogy a pénzügy igazgatós ágegyik közege ellen, ki nem járt el szabályszerűen, a vizsgálatot meg fogja indítani, ezt részemről tudomásul veszem, mert, ha e vizsgálat a maga rendje és módja szerint hajtatik keresztül, meg fogja oldani azt a másik kérdést is, a mely ezt megelőzte; (Helyeslés a szélsőbalon.) mert vannak oly körülmények, a melyeket én most már, mintán a t. ministerelnök úr ezekre is kiterjeszkedett, válasz nélkül nem hagyhatok. Szegzárdon tudvalevőleg a filloxera-vész az összes szőlőhegyeket kipusztította, s most már azt, hogy a városi elöljáróság, mely ily körülményekkel számolni köteles, helyesen járt-e el, midőn 35.000 frtot ajánlott a pénzügyi közegeknek a bérletért, természetes dolog, bizonyítani kellene, de itt csak állítani lehet, én részemről állítom is. De daczára ennek, hogy a szegzárdi városi elöljáróság a 35.000 írthoz ragaszkodott és ezen túl nem ment, ez nem azért tőrtént, mintha egyáltalán nem akart volna többet adni, mert esetleg, hogy a bérlet kellemetlenségeitől szabaduljon, hajlandó lett volna még ezen összegen felül is ajánlani, a mint megtette akkor, mikor tudomására jutott, hogy magasabb ajánlat nyújtatott be. De akkor, a mikor az egyik pénzügyi közeg nyilt és nem nyílt módon folyton lebeszélte az elöljáróságot, hogy ne ígérjen többet, — s azt merem állítani, hogy nem tiszta indokokból tette, és azt be is fogom bizonyítani, — akkor nem lehet a városi elöljáróságot avval vádolni^ hogy oly dolgot művelt, a mely nem helyeselhető, s a mely miatt a közvélemény felzúdult volna ellene. 4