Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-217

21?, országos ülés 18WI. május 10-én, szwdán. 305 ennek a végleges perjogi reform terén ugyan útjában semmi sem fog állani, mert hiszen, mi nem akarjuk azt, hogy ezen törvényjavaslat utolsó szakaszába egy perpetuae sanctionis clausula iktattassák be; pedig tudjuk, hogy a mely törvényünkbe ilyen záradék beiktattatott, azt is megváltoztatták. Nekünk nincs oly törvényünk, a melyet megváltoztatni ne lehetne. (Helyeslés jobb felől.) ÍZ* azt hiszem, abban sincsen igaza, t. barátomnak, midőn azt mondja, hogy helyes ugyan, hogy e < avaslat behozza a bizonyítékok szabad méltatását, de már az nem helyes, hogy az egyes bizonyítási szabályokat megváltoztatja; mert azokat érintetlenül kellett volna hagyni, kivéve csupán a, feleknek eskü alatt a kihallgatását. Ugyan, kérdem t. barátomat, minő szabad bizonyítási rendszer lett volna az, ha megtartjuk, hogy pl. csak egyet mondjak, a perrendtartásnak azon intézkedését, a mely a két tanú egyező vallomásának teljes bizonyító erejéről szól, a mely egy tanú vallomását fél bizonyítéknak veszi, a mely megállapítja az aggályos és nem aggályos, a hivatalból és a fél kifogására elvetendő tanúkat? (Igaz! Ügy van! jobb felöl.) Azt gondolom tehát, ha beakarjuk hozni a szabad bizonyítási rendszert, akkor lehetetlen megtartani a kötött bizonyításnak jelzett egyes szabályait. De utóvégre ez részletkérdése, mint az is, hogy pl. a felebbezés azon korlátok között, a melyeket a törvényjavaslat tartalmaz, megengedtessék-e a szóbeliség mellőzésével, nyilvános előadás útján, akkor, midőn egyik fél sem kívánja igénybe venni a szóbeli előterjesztés jogát, és a bíró sem látja annak szükségét; ez, valamint a felülvizsgálati hatáskör megosztása is oly részletkérdés, melyre a részletes tárgyalás során visszatérhetünk, és azért azzal most foglalkozni nem kívánok. Holló Lajos t. barátom beszédének súlypontját arra fektette, hogy a bírói szervezet nincs megállapítva, kevesli a járásbíróságokat, parallellát von a mi egyes bíróságaink száma és más művelt államok egyes bíróságainak száma között, s aztán azt mondja, hogy ott van a baj, hogy nekünk kevés járásbíróságunk van, és ezt statisztikai adatokkal is igyekezik bizonyítani. Ez a kérdés alig van lényegileg szoros összefüggésben a tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal. Megengedem, hogy a járásbíróságoknak bizonyos fokig való szaporítása és azok számának és székhelyének újabb szabályozása szükséges, de azt a nézetet nem osztom, hogy e tekintetben a quadrát mértföldet, vagy az annál sokkal fontosabb Lkossági létszámot kellene csak irányadóul tekinteni. Az úgynevezett járási székhelyek kérdése megoldandó a közigazgatási, és adóügyi járás-szervezettel kapcsolatban és egyKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XII. KÖTET. öntetüen, nem úgy, hogy egyenlő kis, vagy nagy járásokat csináljunk, hanem Úgy, hogy a természetes forgalmi összeköttetések központjait igyekezzünk kikeresni és kikerekíteni. Azonban azt gondolom, ha addig, ntig a kormányzat terén ugyan már az előtanúlmányozás stádiumában levő ez a kérdés megoldatik, várni akarnánk a perjog reformmal, azon veszedelmes junctim terére lépnénk, mely már annyi helyes reform megalkotásának ált útjába. Épen ilyen helytelen volna, ha mi azért, mert egyes, egészen bagatell természetű ügyeknek az igazságügy keretéből a közigazgatás keretébe való utalása is contemplatio tárgyát képezteti, addig, mig a közigazgatási szervezet nincs megállapítva, a perjogi reformok terén tétlenül maradnánk. | Lehet, hogy a jelzett szervezés után a községi bírák illetőségét 30, vagy 40 frtra felemelik. (Egy hang a szélsőbalon: Ssásra!) Százra én szavazatommal nem fogom felemelni, de még 40-re sem. De ha majd akkor ujabban fognak is szabályoztatni ezek a kérdések, az nem okoz nagy átmeneti zavarokat, ha egyes competentia kiterjesztetik vagy megszoríttatik. Csak utalok az 1881-iki novellára, mely a 300 forintos egyes bírói com^etentiát kiterjesztette 500 forintra és még különböző perekre; ugyan volt-e ebből valami nagyobb baj, vagy bonyodalom? T. barátom Veszter Imre ugyan azt mondja, ha csak egyes bíráink lesznek, nem lesznek többé illetőségi ós hatásköri kérdések. Illetőségi kérdések és összeütközések akkor is lesznek, ha minden per a járásbíróságok hatáskörébe utaltatik; csak hatásköri kérdés nem merülne fel ez esetben a bíróságok között, de hatásköri összeütközés a bírósági és közigazgatási hatóságok közt akkor is lenne. T. barátom Holló Lajos a maga érvelései során bűnügyi statisztikai adatokból vont le szerintem helytelen követkeatetéseket. T. barátom p. o. azt, hogy mint viszonylik a könnyű testi sértések száma a súlyos testi sértések számához, azzal hozza kapcsolatba, hogy a sértett fél miként gyakorolhatja jogát. Mellőzve azt, hogy különösen tekintettel arra, hogy a lopás vétségét is felhozta, a mely hivatalból üldözendő, valószínűen nem az indítványtételre jogosított sértett felet értette, s nem annyira a cselekmény indítvány! természetére, mint inkább arra akarta a súlyt fektetni, hogy hányan fordulnak a jelzett minőségű bűncselekvények eseteiben feljelentés útján jogsegélyért, mellőzve ezt, azért tartom statisztikai adatait sulylyal nem bíróknak, mert arra, hogy valamely bűneselekvény arányszáma szaporodik-e vagy apad, hogy a súlyosabb és enyhébb bűncselekmények minő számarányban állanak egymással, egészen más körülmények és okok a döntők. Én tudnék t. 19