Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-217
§06 21? « srsBAf»g Öléa 189S, májns 10-én, s«efdán. barátomnak igen örvendetes statisztikai adatokat felhozni, a melyek mutatják, hogy általában az országban a büntetendő cselekmények száma kevesbedik. Méltóztassék a letartóztatottak és elítéltek azáaiát tekinteni, az fokozatosan csökken. És ha véletlenül n súlyos és könnyű testi sértés számában bizonyos időszerű vaeillalás áll be, annak oka egyebek közt abban is kereshető, hogy szigorúbban teljesítik kötelességüket az ügyészségek és bíróságok, a törvényszéki orvosok; szigorúbban bírálják meg, v.ijjon a súlyossá minősítésnek kritériuma fenforog e. Mindenesetre bír annyi befolyással az arányszám alakulására az a szigorúbb megítélés, hogy fenforognak-e azok a föltételek, melyek súlyossá minősitik a testi sértést, mint az, hogy mennek-e a felek panaszkodni, vagy sem. T. barátom a szóbeliség behozatala előtt a bírósági szervezetben gyökeresebb változtatást kíván; nagyobb tért óhajt engedni a szervezésnél az önálló jogász elemnek, és ha nem is egészen az angol rendszerre való átmenetelt óhajtja, bár azt találná a leghelyesebbnek, mindenesetre azt kívánja, hogy változtattassék meg a bírói rendszer, mert szerinte ez a bírói szervezet nem elég erős az igazságügyi reformokra. T. barátom, Veszter Imre ellenkezőleg eléggé eró'snek találja azt nemcsak az egyszerű könnyíí perekre, hanem arra is, hogy a rendes perekben is a szóbeliség és közvetlenség elvén alapuló perjog szabályai alkalmaztassanak. Azt hiszem, hogy a javaslat e tekintetben is a helyes középúton halad. Nem is az a kérdés itt, hogy vájjon a járásbírákban, albírákban bízik-e jobban az igazságügyi kormány, vagy pedig a törvényszéki bírákban, hiszen törvényszéki bíráknak lesz a legfontosabb szerepük a törvényjavaslat értelmében a perjog terén, a mennyiben a ténykérdésben és a 200 frtig terjedő ügyekben, melyekben a revízió ki van zárva, a jogkérdé-ben is a törvényszékek fognak utolsó fokban ítélkezni. A dolognak lényege azonban abban keresendő, hogy az igazságügyi kormány számot vetve azzal, hogy még nem tartja az időt elérkezettnek arra, hogy az egész vonalon behozza az új perjogot, melylyel, mint a törvényhozás elé terjeszthető teljesen elkészült reform-művel különben ^eni rendelkezik, átmenetül kívánja életbeléptetni a helyesnek és ezélszerűnek tartott javaslatot, a melynek alapelve az, hogy az egyszerűbb ügyekben alkalmaztassák egyelőre az új rendszer teljes mérvben, és ajánlja a t. háznak azt a javaslatot, mely a sommás ügyek egész vonalán a teljesen kikerekített szóbeli eljárás rendszerét lépteti életbe. És hogy ez az eljárás helyes, egyfelől ennek igazolására, másfelől annak illusztrálására, hogy bizonyos túlzás van abban, ha az mondatik, hogy az ügyeknek 95%-ára a sommás eljárás, 5°/o-ára pedig a rendes eljárás esik, bátor leszek néhány statisztikai adatot ajánlani a t. ház figyelmébe. Sommás per indíttatott 1890-ben 200.202, 1891-ben 205.896. Rendes és kereskedelmi per indíttatott 1890-ben 34.027, 1891-ben 34.473 Polónyl Géza: Hát bagatell-per? Teleszky István államtitkár: Majd a bagatellre is rátérünk. Sommás ítélet hozatott, — ítélet, mert az előző számok a keresetek számai, én pedig azt, gondolom, nagyon helytelen a százalékot abból megállapítani, hogy hány kereset adatott be, — mondom, sommás ítélet hozatott 1890-ben 98.422, 1891-ben 102.093. Rendes és kereskedelmi perbeli ítélet hozatott 1890 ben 23.773, 1891-ben 23.137. Sommás perben felébbvitel beadatott, és ez a, döntő, 1890-ben 32.852 ügyben, 1891-ben 34.350 ügyben. Rendes perben, a melyben az első folyamodása törvényszékek ítélnek, felebbvitel beadatott 1890-ben 18.084 ügyben, 1891-ben 18.660 ügyben. Ha ezeket az adatokat látjuk, ebből az következik, hogy a megindított keresetek 15°/o-a rendes perbeli ügyekre esik, 85°/o-a pedig sommás ügyekre. De mái' az ítélettel eldöntött pereknek 20°/o-a rendes perbeli ügyekre esik, 80%-a pedig a sommás ügyekre; a felebbezett pereknek pedig már 40%-a rendes perbeli ügyekre esik és 60°/o-a sommás ügyekre. Kitűnik a fentebbi adatokból, hogy 100 megindított, sommás perből felebbezés alá jön 11, és 100 ítélettel eldöntött sommás perből felebbeztetik 22, míg 100 megindított rendes perből 50 per, ítélettel eldöntött 100 rendes perből pedig 70 per felebbeztetik. Ez mutatja, hogy a sommás ügyek egyszerűbbek, kevésbbé bonyolultak, a melyeknek nagyobb része az ítélet hozatala előtt elenyészik, hogy nagyobb azon pereknek száma, a melyekben a felek az első ítéletben megnyugosztlak; míg ellenkezőleg a rendes perek bonyolultabbak lévén, azoknak nagyobb százaléka az, melyben contradictorhis eljárás szüksége áll be, melyben ítélnie kell a bírónak, és a melyben a felek fellebbeznek is. A bagatell ügyeket nem hoztam fel, részben azért, mert e számítás keretébe nem is illenek, de megjegyzem, hogy ha a bagatell ügyeket, a melyeknek ítélettel eldöntött összes száma 69.228, melyből azonban semmiségi panaszszal csak 4374 támadtatott meg, sőt ha az összes beadott pimaszokat számítom is, még akkor sem éri el azt a bizonyos százalékot, a mely állíttatott, a 95°/o-ot. A lényeg azonban azon fekszik, hogy a javaslat igenis az ítéletekkel eldöntött és felebbezés alá kerülő pereknek ugyan bizonyos nagyobb számára, de nem
