Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-217

3Q0 &!?• országos ölés í§9&. május lfi.«n, szerdán. díyik, s e rendszert ez a javaslat is fentartja. Vannak ügyek, a melyek az első fokon egyes bíróilag intéztetnek el, s vannak olyanok, a melyekben társas bíróság ítél mint első instantia. Ezen vegyes rendszer megállhatott, sőt talán jó is volt, az írásbeliség mellett; hisz ennek képezi kifolyását, — kérdés azonban, vájjon a midőn rendszerváltoztatásról van szó, a midőn az írásbeliséggel szakítunk, s a szóbeliséget akarjuk meghonosítani, helyes és szabad-e továbbra is meghagyni a létező mixtnm compositumot, s nem volna-e helyesebb egyáltalában s egyedül az első fokú egyes bírói rendszer alapjára helyezkednünk ? A szóbeliség behozatalával megszűnnek ama kényszerokok, a melyek az eddigi vegyes rendszert indokolhatták; azon helyzetben vagyunk tehát, hogy a mikor átmegyünk a szóbeliségre, mindenekelőtt és egészen tisztán felállítsuk a kérdést: az első fokon általában egyes vagy társas bíróságunk legyen-e? Én, t. ház, az egyes bírói rendszernek vagyok híve és barátja, s meg vagyok győződve, hogy jó és gyors igazságszolgáltatásunk csak úgy lehet, ha az összes polgári perekben az első fokon csakis egyes bíró fog eljárni. Hogy az egyes bíró, mint első fokú bíró, a társas bíráskodással szemben mily nagy előnyöket nyújt, ezt ebben a házban, melyben annyi gyakorlati jogász ül, bővebben is fejtegetnem felesleges volna. Hisz maga az igazságügyminister úr is, mindjárt az igazságügyi bizottság e tárgyban tartott első ülésében egész lelkesedéssel beszélt az egyes bírói rendszer előnyeiről. Mindazonáltal megjegyzem, hogy az egyes bírói eljárás mindenesetre gyorsabb, egyszerűbb és egyöntetűbb, mint a társas bíróságoké, és hogy az államra nézve olcsóbb is. Majdnem merném állítani, hogy az első fokú társas bíróságoknál alaposabban is ítél, legalább a mi statisztikánk azt tanúsítja, hogy a mi felsőbb bíróságaink aránylag sokkal több törvényszéki ítéletet változtatnak meg, mint a mennyi ezen megváltoztatásokból az egyes bíróilag hozott ítéletekre esik. Egész Európában mindenütt mind szűkebbre vonják a társas bíróságok hatáskörét, és ebben a tekintetben különösen Francziaországra, a szóbeliség hazájára utalok ; de utalhatok Angliára, sőt Olaszországra is. Ausztriában is a legújabb javaslat szerint 1000 frt erejéig fogják az egyes bíró hatáskörét kitágítani. Hogy ezen tendentia minálunk is rég meg van, s már régen erős gyökereket vert a közérzííletben, mutatja az a sok prorogatio, mely majdnem minden szerződésben, ide számítva az állam által kötött szerződéseket is, ki van kötve, s mely szerint peresség esetére többnyire a sommás perút, tehát az egyes bírói intézkedés, ki van kötve. Ott, a hol a polgári perekben az első fokon csak egyes bíró működik, nincsen hatásköri vita és összeütközés, és nincsen illetékességi kifogás, s hogy ez mit jelent, ezt a gyakorlat emberei előtt bővebben magyarázni nem szükséges. Hiszen a felebbezéseknek és semmiségi panaszoknak egy igen nagy része hatásköri összeütközésekre s illetékességi kérdésekre vezethető vissza. Az egyes bírói rendszer mellett azonban nemcsak igazságügyi, de pénzügyi szempontok is szólanak, mert ha a perek az első fokon egyes bíróilag láttatnak el: akkor a törvényszéki bíráknak egy egész légiója, mely ez idők szerint collegiumban végez első fokú teendőket, ezen megkötöttség alól felszabadult, s beállhat az egyes bírói igazságszolgáltatás szolgálatába. (ügy van ! bal felől.) Hát, t. ház, ezek oly előnyök, a melyekről ennek a javaslatnak elfogadása által lemondani nem lehet. Ha e javaslatot elfogadjuk, s ezzel elfogadjuk az itt kontemplált bírói hatáskört, akkor ez egyszerűen azt jelenti, hogy véglegesen elfogadjuk a jelenlegi bírói szervezetet is, s azon a végleges perrendtartásban sem akarunk változtatni; jelenti továbbá, hogy az egyes bírói hatáskört az ezen javaslatban konstatált mértéknél bővebb alapokra többé nem fektethetjük, s jelenti végvQ, hogy a sommás és rendes eljárás közötti különbséget örökre, vagy legalább is igen hosszú időkre fenn akarjuk tartani. Pedig, t. ház, a sommás és rendes perek közötti distinctio, véleményem szerint, nem bír létjogosultsággal, A gyakorlat emberei jól tudják, hogy a pereket nem az értékhatár teszi nehezekké vagy könnyűekké. (Úgy van! bal felöl.) Vannak sommás perek, melyek a legnagyobb rendes pernél is komplikáltabbak, és vannak ismét rendes perek, a melyek sem az ügyvédeknek, sem a bíráknak nem okoznak fejtörést. De tudják a gyakorlati emberek azt is, hogy írásbeliség mellett a kollégiumban is többnyire egyes bíró, t. i. a referens bíró dönt. (Igaz! Úgy van! bal felől.) És nem tartom igazságosnak s a jogegyenlőségnek megfelelőnek, hogy a szegény ember 300 frtos pere más szempontok alá vétessék, mint a gazdag ember 1000 forintos követelése. (Igaz! Ugy van! bal felől.) írásbeliség mellett még volt, vagy legalább lehetett ratioja annak, hogy az ügyek az első fokon is collegialis bírósághoz utasíttassanak: de szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság mellett ennek nincsen semmi értelme ; — én legalább a szóbeliség rendszerében nagyobb garantiát látok, mint a mennyit egymagában a collegium nyújt. (3elyeslés

r a baloldalon.) Én tehát a végleges perrendtartás megalko-