Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-217

S94 **?• «r"Mf*s Wés ígöB, m*Ju* 10 én, uerdAitt sabb képzettségű" bíráit arra, hogy ezen szóbeliség alkalmazását reájuk lehetne bízni, ellenben a járásbíróságok bíráit alkalmasoknak találja a szóbeliség behozatalára. De, t. ház, nézzük azt is, ha már a járásbíróságok előtti eljárás egészében és a törvényszékeknél a pereknek felebbezési részében a szóbeliséget behozzuk, vájjon mi van még hátra, a mit a szóbeliség szempontjából még szabályozás alá kellene vonni? Ki kellene egyszerűen terjeszteni a szóbeli eljárást a törvényszékek előtti ügyek azon részére is, melyek a sommás eljáráshoz már nem tartoznak, de melyekben ugyanazon bíróságok ítélnek. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Mi nehézség van abban, liogy ugyanezen szabályokat rlkalmazzuk akkor, midőn a törvényszék első fokban ítélkezik, mint akkor midőn felebbezéa folytán hoz ítéletet? Nem maradna tehát egyéb hátra, mint szabályozni a perek írásbeli előkészítését, a mire a t. minister úr nagy súlyt nem helyez, mert attól tart, hogy annak folytán a szóbeli eljárás írásbelivé fajulna el. Tehát csak ez az, a mit szabályozni kellene, és azonkívül szabályozni kellene a kir. táblák előtti eljárást. De a felebbezés módjai közt, a mint az ügyek a törvényszékhez, vagy a kir. táblához felmennek és ott tárgyaltatnak, nagy eltérés nem lehet, s így a kir. táblánál körülbelül ugyanazon szabályokat kellene alkalmazni, mint most a törvényszéknél. En tehát azt látom, hogy itt tulajdonképen az eljárási szabályoknak oly csekély része maradt ki az egész rendezésből, hogy azok nem állnak még csak arányban sem a szabályzat 90°/o-jával, hanem aránylag sokkal kevesebb teendők még azok, a melyek ezen javaslatban szabályozást nem nyernek. Ha most már így áll a kérdés, hogy az eljárás nagy része ezen javaslatban úgy is szabályozást nyer, mi az indok arra, hogy azon csekélyebb rész ma nem szabály oztatik? Hiszen ha meggondoltsággal, kellő előkészítéssel és a körülmények mindegyikének latbavetésével hozattak meg ezen szabályok, akkor ezeknek általánosítása semmi nehézségekbe nem ütközik. Ha ellenben ezen szabályok kellő meggondoltság és előkészítés nélkül hozattak, akkor könynyelmífség a pereknek ezen óriási részeiben azt érvényre juttatni. A t. minister ár azt mondta, hogy nálunk nincs elég idő, hogy egy nagy reformra kellő előkészületeket tehessünk, hanem rapid és gyors eljárást kell követnünk, a melyben azután a lépésről-lépésre való előhaladást, szabad csak megengednünk. Ha visszatekintünk egész alkotmányos életülik jogszolgáltatási processusára, látjuk azt, hogy egyáltalában nem rövid idő az, a mióta ez a vajúdás tart. Hiszen Horváth Lajos t. képviselőtársara hivatkozott arra, hogy a ház bizottsága és maga a ház is mily régen kimon dotta már hozzájárulását ezen elvekhez. Tehát 20—25 éve már, hogy az ország azon helyzetben volt, hogy az előkészületek megtétet' hettek. De, t. h jelenlegi minister úr kormányzata sem egy évre terjed már ki, ez alatt ő mindenesetre sok idővel rendelkezett, éi ha nem rendelkezett elég idővel, úgy szívesen bocsát az ország rendelkezésére még egy-két évet, a mennyi a javaslat szerves kidolgozásához szükséges. Hogyha egy egész szerves javaslatot terjeszt be a kormány, abban is meg lehet szabni az átmeneti szabályokat, ki lehet mondani, hogy azon szabályok a sommás eljárásnál egy év alatt, a rendes eljárásnál a másik év alatt alkalmaztassanak; lehetne megállapítani, hogy a felebbvitelnél a már megállapított szabályok csak egy bizonyos idő alatt léptefctessenek életbe. Ez az átmenet természetes behozatala volna; de hogy különböző törvényeket és rendszabályokat átmenetileg alkossunk meg csak azért, hogy átmenetet teremtsünk, ez a törvényhozási szabályokkal ellenkezésben áll. (Helyeslés bal felöl.) De én úgy látom, hogy itt nem is annyira átmenetről van szó, nem annyira arról, hogy részleges reformokat csináljunk, a melyek első lépést képezzenek, hanem szó van arról, hogy kísérletezzünk, és pedig oly téren, a melyen a kísérletezés az országnak kárára, és a jogszolgáltatásnak rendkívüli hátrányára van. A kormány az élet tapasztalataiból és a külföldi államok tanulságaiból nem merítette még azt a kellő határozottságot és tájékozottságot, a mely az ilyen nagy reformoknál szükséges, épen azért elsősorban a kísérletezés terére lép, hogy megkísérelje a sommás eljárásban a szóbeliséget, és ha az beválik, vagy ha hiányokat fog mutatni, ahhoz képest alkottassék meg az egész eljárás. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) No, vájjon ez helyes, vájjon általában helyes dolog e a perek 90°/o át és a közönséget, — a mely már végleges és rendszeres munkát és orvoslást kíván, — a kísérletezésnek kitenni: annak megítélését én magára, az igazságügyminister úrra bízom. De az is lehetséges, hogy ennek a javaslatnak a benyújtásánál az igazságügyminister urat az a törekvés is vezette, hogy tovább ne illethessék őt azzal a váddal, a melylyel, — szerintem jogtalanul, — a szakkörök egy részében ma illetik, hogy t. i. az ő működése az igazságügy terén nem elég produktív; mondom, meglehet, hogy a tétlenségnek ezt a vádját akarta a minister úr megczáfolni és személyiségét ez által igazolni, a midőn a reformoknak legalább egy részével a ház elé lépett.