Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-216
816. M-saägos ülés 1898 május 9-én, kedden,. gg5 természete, hanem a per értéke szerint állapittatik meg; hogy az illetékességi kérdésben becslési eljárásnak van helye, hogy a kir. kúria competentiája attól függ, hogy az egyik szakértő 500 forintot, a másik 501 forintot állapított-e meg, akkor igazat fognak nekem adni, hogy ezen javaslat és ezen eljárás az igazságszolgáltatást nemcsak jobbá és gyorsabbá nem, hanem határozottan rosszabbá és mindenekfelett drágábbá fogja tenni. (Igán! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ki kellene még terjeszkednem a birtokon kívííli felebbezésre, azonkívül az irrevisionabilis és inappellabilis ítéletekre, a melyekre nézve megjegyzem í hogy hazai jogfejlődésünkben is van példa rá. És hozzáteszem, hogy a javaslatnak azon intézkedését, mely a beismerésen alapú!ó ítéletekre nézve, mely a közokiraton és a teljes hitelt érdemlő okiraton alapuló illetékekre nézve a végrehajthatóságot mondja ki felebbezésre való tekintet nélkül, részemről helyeslem, és ezt a magyar történeti múltra való tekintettel indokoltnak tartom. Nemcsak a mezőrendőri ügyekben ismertük a 200 forintos perekben, nemcsak a hadnagyi székeken a 24 forintig menő perekben, nemcsak a tárnoki ügyekben ismertük a tárnoki székhez felebbezhető, de tovább nem vihető ítéleteket, hanem ismertük Erdélyben a kormányszék előtt lefolyt pereket, melyek csak a íőkormányszék elé voltak vihetők 300 írtig. Ilyen példák vannak a magyar történeti múltban, és ez jogosult. De már azután ott, a hol megint az összegre való tekintetből mondja ki a javaslat a végrehajthatóságot például száz forintig terjedő ügyekben hozott ítéletekre, és megtagadja a revíziót kétszáz forintig: ott fel kell emelnem szavamat. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Vájjon az a szegény ember, a kire nézve azon száz, vagy kétszáz forint esetleg életkérdés, miért kap kevesebb jogot, mint azon gazdag ember, a kire nézve ezer, vagy százezer forint csekélység ? És csak a szegény emberben kell fokozni a hitet, hogy egy aranyzsákkaí telt szamár előtt nincs oly bástya, a melyet az át ne ugornék, s hogy az ő számára kisebb bíró méri az igazságot, és csak a gazdagabb ember számára van a kir. tábla és a kir. kúria? (Úgy van! Úgy van! a' szélső baloldalon.) A köztapasztalat bizonyítja, hogy sokkal könnyebb nagyobb perekben a restitutio in integrum, mint a kis ügyekben. Azok az emberek, a kik 100 forint körül perlekednek, rendszerint teljesen vagyontalanok. (Úgy van! a szélsőbalon.) Eendszerint, mondom, és ott, ha egyik fél egyszer azt a 100 forintot egyik vagy másik bíró ítélete alapján körmei közé kaparította, azt ugyan a végrehajtási törvény sem fogja megoldani, hogy azt valaha attól visszaszerezze. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Az államtitkár úr rá fog utalni arra, hogy a végrehajtási törvényben gondoskodott e tekintetben óvszerről, hogy ilyen ítélettel szemben az illető leteszi a pénzt a bíró kezéhez, De, t. ház, a ki az életben ismeri ezeket a pereket, az tudni fogja, hogy ezt száz eset közül csak egyszer nyeri meg az illető, és kilenczven eset közül csak kettőben applikálják a felek ezt a jogot. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon ) Szólanom kellene, t. ház, még egyéb dolgokról is, de az idő nagyon előrehaladt. (Halljuk! Halljuk!) Csak még egy-két dolgot említek fel. Nem helyeslem azt, hogy a tanuknál a, 14-ik életévet applikálja a minister úr, mert a ki Magyarország viszonyait ismeri, a hol 21 éves korban kezdődik a sorozás, tudni fogja, hogy itt a 14 esztendős korban az ember még nem bír azzal a fizikai és szellemi érettséggel, mely az eskü szentségéről táplált fogalmat megerősíthetné, s nem látja ezt arányban állónak azzal, hogy ugyanazon törvényhozás, mely a h.idkötelességi időt egy évvel feljebb tolta, a tanuskodási időt 2 esztendővel csökkentse. Eddig 16 éves korban tehetett valaki esküt, ezentúl 14 éves korban fog tehetni, holott — ismétlem — a sorozást egy évvel kitoltuk. Helytelennek tartom, hogy a tanúskodásnál a diffamáló, a vagyon elleni büntettek nem szerepelnek kifogásképen, és helytelenítem azt is, hogy a hol hamis tanuzás vagy eskü miatti elítélésről van szó, az elévülés tekintetbe nem vétetik, mert a mennyire helyeslem azt, hogy a diffamáló, a vagyon elleni bűntett miatt sújtott egyén ne bocsáttassák tanúskodásra, úgy viszont én örök életre szóló proscriptiot nem ismerek, (Helyeslés a szélsőbalon.) és a mikor van büntető törvénykönyvünk, mely magát a jogi tényt, az ítéletet és az ítélet végrehajtását is elévülhetővc teszi, akkor nem helyeslem, hogy a tanuskodási képesség korlátozása nincs időhöz kötve. (He lyeslés a szélsőbalon.) Nem bánom, hogy valakire nézve 10—15 esztendő múlva, büntetésének kiállása után, de legalább meghatározott időben évüljön el ez a korlátozás. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nem helyeslem, t. ház, hogy a 156. §. szerint a felsőbíróság az egész bizonyítási eljárás ismétlése mellett az eskü kivételének ismétlését és az ellenfél meghiteltetésát is elrendelheti. Ez arra az anomáliára vezet, hogy egy és ugyanazon fél kétféle esküt tehet, mert a szakasz szerint megismételhető vele az eskü letétele. És akkor a criminalis bíró előtt, ha t. i. ellenkezik a két eskü, az a kérdés, merül fel, hogy melyik a hamis; ha pedig nem ellenkezik, akkor mi értelme van a megismétlésnek? (Helyeslés a
