Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-216

276 216. országos Illés 18»8. május 9 én, kedden. ség elvére fektetett perrendtartást — általánosat és véglegest, nem partialist értek — készítse el, a királyi táblákat pedig oszsza széjjel. Már most, t. ház, a javaslat indokolásában azzal az ígérettel találkozom, hogy nebány esztendő múlva úgyis készen lesz a végleges perrendtartás. (Egy hang jobb felöl: Már kész is!) Azt hallom, hogy már kész is. Sem az egyiknek, sem a másiknak nem hiszek, mert én okulást meritek magamnak abból, ha 1880-ban hoztak egy képviselőházi határozatot, mely elrendelte a végleges perrendtartás megalkotását, s a táblák decentralisatiojának rendezését, és ma, 13 esztendő múlva is csak partialis reformmal állunk szemközt: akkor mit mondjak egy minister Ígéretéről, mely B esztendőt helyez kilátásba? Hiszen, ha egy képviselőházi határozat végrehajtása,mely nyomban való foganatosítást rendelt el, 13 évet vett igénybe, mennyit fog igénybe venni az a ministeri ígéret teljesítése, a mely öt évet helyez kilátásba? (Igás! Úgy van! a szélső laloldálon.) Pedig nem volt e reform létesítésének valami óriási nagy akadálya. Hisz egyebek közt meg kell emlékeznem boldogult emlékezetű Ökröss Bálintról, a ki terjedelmes munkát készített s pedig már 1880-ban, s a kinek nem kellett három évig considerálni arról, hogy egy partialis reformot életbeléptessen, hanem a ki csinált egy részletekre is kiterjedő perrendtartást, mely felölelte az intő eljárást is, s ennek folytán e reform még e részben sem volt partialis. S hogy el ne feledjem megemlíteni: a jelenlegi reformnak eodificationalis szempontból is egyik kardinális hibája az, hogy még a járásbíróságok alá utalt hatáskör szempontjából is partialis, a mennyiben lem öleli fel sem az intő eljárást, sem a járásbíróságok alá utalni szándékolt örökösödési eljárást. Már most azt mondja a t. minister úr széles jókedvében: (Derültség a szélső baloldalon.) könnyű vastag törvényjavaslatokkal elöállani, én vékonynyal, de jóval állok elő. (Derültség a szélső baloldalon.) Ha az ember a codificationak oly nemét alkalmazza, hogy részletekre osztja be az ő munkáját, és egy javaslatból hatot csinál, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) csinál egy partialis sommás eljárást, csinál egy intő eljárást, csinál egy örökösödési eljárást, és azután csinál egy végleges perrendtartást: akkor azt fogja ugyan a laikus közvélemény mondani, hogy mily sokat dolgozik a minister, mily sok törvényjavaslatot nyújt be, de a szakember felismeri, hogy mindezek részletfizetési dolgok, és egy és ugyanazon törvényjavaslat keretébe való dolgok, a melyek eddig a perrendtartásban, a mennyiben nóvumot nem képeznek, pl. az örökösödési eljárás, igen szépen megfértek egymás mellett, és :.z a helyes eodificatio, mely a járásbírósági hatáskörbe utalt összes intézkedéseket egy concret és egységes törvényben oldja meg, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és nem kényszeríti a jogkereső közönséget arra, hogy tizenliatféfe criterium (Igaz! Úgy van! a, szélső baloldalon. Derültség.) segítségével találja meg ezt, hogy mi tartozik a sommás bíróságok alá! Én még mindig a történeti fejlődésnél vagyok. Az 1880. évi Ökröss Bálint féle tervezet után következett Emmer Kornél, jelenleg köztiszteletben álló kúriai bírónak, és Plósz Sándor egyetemi tanár úrnak kiküldetése a szóbeliség elvének tanulmányozása czéljából a külföldre. Be is járták mind a ketten a külföldet, be is adták jelentésüket, Emmer Kornéltól pl. egy igen értékes, és mondhatom, örökbecsű munka jelent meg a »reféré«-rendszerről, a melyet külföldi útjának s tanulmányainak alapján készített, és Plósz Sándor is csinált egy javaslatot az ő tanulmányai alapján. Mind a kettőnek az volt a baja, hogy egyik a másikkal homlokegyenest ellenkezett. Azután e javaslatok is papírkosárba kerültek, s akkor a ministerium utasítása folytán Plósz Sándor csinált egy javaslatot »Felebbezés a sommás eljárásban« czím alatt. Ez is el lett temetve, ez sem látott napvilágot a törvényhozás előtt; de a szakköröket mélyen fellázította és felizgatta, mert az egy szerencsétlen reform lett volna, mely a felebbvitelben kezdi az eljárást reformálni. No de végre, midőn ez a javaslat is félretétetett, következett az ugyancsak dr. Plósz által elkészített, a t. igazságügyminister direct kívánságára, felelőssége, controlleja és szakszerű tanácskozásai mellett benyújtott mostani javaslat. Ezt csak az előzmények okából hoztam fel arra nézve, hogy a t. igazságügyminister tívedett, midőn azt állította, hogy nálu.;k olyan hosszú szünet állott volna be a perjogi reform kérdésében; mert, a mint méltóztatnak látni, 1868. óta alig telt el esztendő, a melyben valamiféle javaslat fel ne bukkant volna. De, t. képviselőház, hogy milyen a mi perrendtartási reformunk, azt a legjobban, a legeclatansabban illusztrálja a t. minister úrnak ma benyújtott határozati javaslata. Ez a törvény még nem is törvény, s már is az első novella be van hozzá adva. (Élénk derültség bal felölj) A t. minister úr az ő contemplativ, vacilláló, haesitalo és consideraló modorával, (Derültség a baloldalon.) az igazságügyi bizottságban elzárkózott annak a jogos követelésnek elfogadása elől, hogy ha már csinál partialis reformot, ha már csinál egy olyan perrendtartást, a mely a szó-