Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-216

SIB. országos Blfis 18»8, május Pán, ktíddMS. |^| ott ez a kérdés egész részletesen lett megvitatva, és igaz az, hogy t. képviselőtársam ott ugyanezen álláspontot foglalta el, de bátor vagyok őt figyelmeztetni, hogy egészen egyedül maradt. A jogügyi bizottság összes tagjai, még az ellenzékiek is, az egyiS birák competentiájának ki terjesztése tekintetében azon az állásponton voltak, hogy bizonyos kiterjesztés szükséges. (Élénk helyeslés.) Ez ezé Isz erűi égi kérdés, t. ház. Egy tekintetben azonban a legkomolyabban ajánlom a t. 1)áznak ezen előterjesztés elfogadását, s ez vonatkozik azon kisebb birtok- és örökösödési perekre, a hol az egész örökség bruttó értéke, — tehát a terhek le nem vonásával, — 200 forint, a hol annak a kis ingatlannak összes értéke a 200 frtot meg nem haladja. (Általános helyeslés és tetszés.) Hiszen a t. képviselőház előtt bizonyosan ismeretesek lesznek ennek az indokai, mert ha ezek a rendes eljárás keretében hagyatnak, ez tiszta feláldozása a felek érdekének, mert a formák és perlekedés egészen fel fogják emésztető a snbstratumot. (Igaz! Ügy van!) Ezt különben még meg fogjuk vitatni. Csak egyre hívom fel a t. képviselőtársam figyelmét, hogy az az ok, az az additioná'is hatáskör, nem az 1868-iki, hanem a mi a jelenleg fennállóhoz még hozzájött, nézetem szerint semmi tekintetben sem nyújt elegendő alapot arra a következtetésre, a melyet ő belőle vont. Mert nem ezek az újonnan hozzá jött ügyek a bonyolult ügyek. Bonyolult ügyek, ha úgy veszszük, az eddigi hatáskör keretében is épúgy merülhettek fel. Határozottan merem mondani, hogy tévedés, vagy talán babona azt állítani, hogy például az örökösödési és birtokperek szükségképen bonyolultak, a kötelmi czímen megindított keresetek pedig szükségképen egyszerűek. Bonyolult perek lehetnek itt. is, lehetnek ott is. (Úgy van! ügy van!) Ha tehát t. képviselőtársam a sommás eljárás ellen azt a kifogást teszi; lm döntő súlyúnak tartja azt egy egész rendszer elvetésére, mert bonyolódott per bízatnék a sommás bíróra, akkor, kérem, a leszállítását kell a couipetentiának kérni; de ezt Magyarország jogélete szükségeivel, gazdasági érdekeivel aligha lesz képes t. képviselőtársam indokolni. (Ügy van! ügy van!) T. ház! Nem arra fektetek súlyt, hogy én a képviselő úr részéről bizonyos, nézetem szerint íenforgó következetlenséget kimutassak; azt ki lehetne mutatni. De arra helyezem a súlyt, hogy a t. képviselőháznak azon tagjait, és a t. képviselőtársamat is, a mennyire lehetséges, megnyugtassam, és világossá váljék, hogy ezen aggodalmai, álláspontját igazoló súlylyal nem bírnak. Marad tehát egy utolsó pont, és ez már a szóbeli eljárás rendszerét illeti: hogy miért nincs a járásbirósági eljárásban a periratok írásbeli előkészítése megengedve? Én azt hiszem, hogy ebben a tekintetben meg is győzöm t. képviselőtársamat, hogy ez nem is volna helyes, nem is lenne ajánlandó-rendszer. (Halljuk! Halljuk!) Mi azoknak az előkészítő periratoknak a a szóbeli eljárásnál a feladata, t. ház? Kettős feladata van: tekintettel a felekre, és tekintettel a bírákra. A felekre tekintettel behozatnak azért, hogy az egyik fél előre tudja azt, a mit a másik fél fel fog hozni, hogy készülhessen; a bírákra tekintettel azért, hogy a bíró is készülhessen, és tudja, minő tények lesznek a vitásak, és emellett a czél az, hogy a per kevés tárgyalásra összpontosítható legyen, hogy a halasztások elkerfíltessenek. (Helyeslés a jobboldalon.) Az előkészítő íratok intézménye tulajdonképen a collegiumok, a törvényszékek előtti perek folytatásával áll összefüggésben. Főleg a colíegium természete az, a miért ezen intézmény szükséges. Ha ily előkészítő íratok nincsenek, igen sokszor megtörténik az, hogy új állítások, olyanok, a melyekre az egyik fél nincs előkészülve, hozatnak be a perbe, s e miatt a tárgyalást el kell napolni. Egy collegiumnál pedig a tárgyalás elnapolása sokkal többet jelent, mint az egyes bírónál. A bíróság nehézkesebb, az elnapolás nagyobb zavart okoz. A eollegium és a perbeli felek között, s az egyes bíró és a perbeli felek között egészen egyenlő viszony nem áll fenn. Az egyes bíró előtti eljárásnál a bíró a felekkel közvetlenül érintkezik, annyiszor, a mennyiszer akar; ilynemű, és ily terjedelmű közvetlenséget egy eollegium előtt elérni sohasem lehet. Ez az oka annak. hogy a collegiumnál azt, a mit az egyes bíró az által ér el, hogy a felekkel közvetlenül érintkezik a legszélesebb mértékben, és úgy a ténybeli ábítások, mint a jogi állítások valóságát közvetlen érintkezés által hozza tisztába, minthogy ezt igen gyakran ily Széles mértékben a eollegium nem teheti, és minthogy a collegiumnál a legnagyobb érdek forog fenn, a per tárgyát rövid néhány tárgyalásra összeszorítani : ezzel függ össze a eollegium előtti eljárásnál a szóbeli pernek írott előkészítése. Polónyi Géza: Angliában sincs úgy! Egyes bíró előtt! Szilágyi Dezső igazságügy min ister: Sommás bíró előtt nincsen! Polónyi Géza: Egyes bíró előtt van plaiding! Szilágyi Dezső igazságiigyminister: Legyen szabadat.képviselő úrnak azt mondanom, hogy a miről mi itt beszélünk, az a sommás bíró és a sommás eljárás; Angliában ennek