Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-216
f7f Sí*, ©rsiágft* fiái 1898. májas d.én, kedden. megfelel az úgynevezett eounty court; az a county egyes-bíró, nem pedig a főtörvényszék egyik bírája, és 50 fontig, illetőleg 30 fontig ítél; ott pedig nincs plaiding, a eounty eourt. előtt ez az írásbeli előkészítés nem létezik. Polónyi Géza: Az egyes-biró előtt létezik! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Engedelmet kérek, az az egyes-bíró a törvényszéket pótolja, az a kancelláriai bíró, az a főtörvényezéknek egyes tagja, mert első sorban ott minden ügyet egyes-bíró dönt el. De én most arról beszélek, hogy a mi sommás per, abban nincs az előkészítésnek helye. Már most szabad legyen visszatérnem t. barátom argumentatiojára; ha mi azt mondanók, hogy az egyes bírói eljárásban a pernek írott előkészítése, kell, hogy megelőzze a szóbeli tárgyalást, ezt vagy oblígative lehetne kimondani, így, gondolom, nem akarja, — vagy faeultative lehetne kimondani; de ha facnltative mondanánk ki, onnan sejtem, hogy ő fukultative akarja, mert, azt mondja, az egyes-bíró előtti eljárásban vannak bonyolódott ügyek s ezekre jó a facultativ eljárás, akkor ki határozza azt meg? Vagy a bíró, vagy a felek; az egyik is meghatározhatja, a másik is. Mert az az ismérv, a melyhez t. képviselőtársam köti ezt, hogy t. i. csak a bonyolódott perekben legyen megengedve, tökéletesen keresztülviheí étlen, mert egyetlen keresetből sem láthatja a bíró előre, hogy bonyolódott lesz-e az ügy, vagy sem, *őt maga a fel sem látja, mikor a keresetet csinálta, hogy szövevényes lesz-e, hosszadalmas lesz-e az ügy vagy sem. Tehát rájuk kell bízni. Már most mi fog történni ? Mindezen sommás ügyekben az ügyvédi kényszert kel] behozni, mert lehetetlen az írásbeli előkészítés ügyvédi kényszer nélkül és azt a nagy veszélyt idéznők elő, hogy a szóbeli eljárást elfogja nyomni az írásbeli eljárás, (Igazi Úgy van!) előidéznők azt, hogy a per rendkívül költségessé válnék. (Úgy van! Úgy van!) és midőn jobb reformot akartunk behozni, mint a jelenlegi, sokkal rosszabbat idéznénk elő. (Igaz! Igás!) Mert ha a felektől függ, hogy ők mikor csinálnak ebből Írásbeli előzetes eljárást, akkor nagy a hajlam arra: előkészítő iratokkal elintézni a dolgot úgy, hogy csak egy formális tárgyalás tartatik, a melyen alig szólnak pár szót, s a bíró tulaj donkép az iratokból ítél, a mi a bírónak is nagyon kényelmes. Az az eljárás, a mi itt javaslatba van hozva, kényszeríti a bírót, hogy a felekkel való érintkezéssel, ha kell ismételt tárgyalás utján, a legszélesebb értelemben megadott kérdezési joggal maga nyomozza ki a tényállást, hozza tisztába a jogkérdéshez szükséges momentumokat. Ez szép, jó, de fáradságos. Mily könnyű lenne Horváth Lajos képviselő űr által ajánlott módozat szerint, a bírónak oda menekülnie aa írásbeli eljárás védpajzsa alá s azt mondani: ez bonyolódott ügy, készítsétek elő írásban! Mikor aztán írásban előkészítették, és azt mondják: minden benne van az iratokban, a mit felhozni akartunk, s akkor formailag pár szót vált velük a bíró és ítél az iratokból. És akkor az írásbeli eljárás agyon fogná nyomni ezt az egész reformot, a mint agyon nyomta az 1868-iki sommás eljárást az írásbeli eljárás a bíró és az ügyvédek kényelmessége miatt. (Igaz! Igaz!) Ez a veszély forog fenn, t. képviselőtársam, A felett lehet vitatkozni: több vagy kevesebb tartozzék-e a sommás eljárásba Ez egy opportunitási kérdés, részletkérdés, melvet csak t. viselőtársam ruház fel elsőrangú fontossággal. Én részemről nem gondolom, hogy túlmentünk volna a mértéken. De azt minden körülmények közt határozottan ellenezném, hogy az írásbeli előkészítése a sommás eljárás alá tartozó ügyeknek oly módon történjék, mint t. képviselőtársam akarja. Veszter Imre! Á franezia deliberé! Horváth Lajos: A sommás eljárás alá sok ügy tartozik! Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. képviselőtársam úgy nyilatkozott, hogy ő még nagyobb kiterjedését is az egyes-bíró competentiájának helyesnek tartja, de akkor folyjon előtte a rendes eljárás írásbeli előkészítéssel. Horváth Lajos : Igen ! Igen! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Bocsánatot kérek, ez a rendszereknek, az eljárásoknak, és ne vegye rossz néven, — nézetem szerint, — az igazságügyi politikai szempontoknak teljes összezavarása. Itt közbeszólott imént Veszte." Imre t. képviselőtársam, és azt mondotta, hogy a »franczia deliberé*. Az a franezia deliberé legyen intőpélda, hogy mennyire kell vigyázni a szóbeli eljárásban az írásbeli elem túlburjánzásától. (Úgy van! Úgy van!) Mi az a franezia deliberé? írott conelusio, a melyet a felek letesznek a biró előtt, a szóbeli tárgyalás után, s méltóztassék a franezia gyakorlatot tekinteni s a gyakorlati embereket megkérdezni, hogy ezek az írott conclusiók mennyire nyomták el a szóbeli tárgyalás összes jelentőséget. (Úgy van! Úgy van!) A biró nem is törődik azzal, hogy a felek mit mondanak, nem is törődik azzal, hogy ő oly tárgyalást tartson, melyben közvetlenül meggyőződjék arról, hogy áll a dolog, hanem rábízza magát azokra a deliberékre, melyeket a t. képviselőtársam, mint valami fényes példányképet említett. Én úgy a sommás, mint a rendes eljárást attól az elfajulástól, a melyet a franezia