Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-216

816, országos ülés 189$. mijti* 9-én, kedden. 267 kar legitim önérzete és azon, törvénybe ugyan nem iktatott, de azért figyelembe veendő igénye, melyet a bírói pályára lépésnél a fiatal ember mindig számításba vesz, hogy az ő előléptetési esélyei illetéktelen és érdemtelen közbetolások által ne csorbíttassanak. (Helyeslés.) Csak röviden érintem a t, képviselő árnak azt a megjegyzését, hogy bezzeg máskép van Angliában, ott csaknem mindig ügyvédekből nevezik ki a bírákat. Hát kérem javítsuk ki. Babó Emií: Nevezzék ki! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Oh, ne méltóztassék igy kijavítani; ma is és mindig ügyvédekből nevezték ki. Hanem az az angol bírói rendszer, meg a mi bírói rendszerünk oly teljesen különböző egymástól, hogy azok közt analógiát vonni nem lehet. Miért ? Angliában rendszerint nincs bírói előmozdítás, a kit egyes bírónak az u. n. megyei törvényszéknél vagy mint stipendiary magistrate egyes büntető hírónak kineveznek, marad egész életére az; a kit meg a főtörvényszékekhez kineveznek, marad rendszerint az, a mi. Választják e szerint az ügyvédek köztíl és nyilvános és szóbeli levén az eljárás rég idő óta: a kormánynak nagy módja van magát tájékozni a jellemileg és értelmileg jeles iránt, mert hiszen az a szóbeli eljárás azzal a nyilvánossággal, a mely ott foly, az ügyvéd jellemét is nagyon megpróbálja és nagy világításba helyezi. (Igaz! Igazi) De kérem, az angol bírói rendszernek ez az előnye ezzel ki van merítse. Ez csakis úgy eszközölhető, hogy a főbb bírói állások aránylag igen kevés számmal vannak. Hiszen elcsudálkoznának rajta, ha elmondanám a számot, hogy Angliának azon összes ügyeit, melyeket nálunk a törvényszékek, a királyi táblák ós a kúria visznek, mily kevés bíró intézi el. Igaz, hogy az ügyek nagy hátralékban vannak; igaz, hogy törvényei sokban tökéletlenek; hanem, a mi fényesen kiválik ebből a rendszerből, a mi elfelejteti annak orgaiiisatio tekintetben nagy tökéletlenségét: az a bíráknak egyéni jelessége. És, ha mi oly rendszert hozh itnánk be Magyar országon, hogy egész Magyarország a törvényszékek, királyi táblák és a kúria által vitt ügyeit száz bíróval el lehetne intézni és azoknak adnánk nem olyan, de csak azt megközelítő fizetést, a mit az angol bíró kap, nem hiszem ugyan, hogy jó bírói szervezetünk lenne, de hogy megválogatott, esupa kitűnő bíráink lennének, arról aztán jót merek állani. (Élénk tetszés.) Ha a bírák jók is, de a szervezet tökélet len, és elég a lord kanczellárhoz az utolsó évben beadott memorandumokat említeni, ás az angol sajtóból látszó mozgalmat, melyek egyenesen azt mutatják, hogy ma már a jogélet szükségének ez a rendszer nem felel meg, és a reformjavaslatok többé-kevésbbé a kontinentá lis rendszer felé hajlanak, és annak analógiáját akarják felölelni. (Úgyvan! Úgy van!) ily analógiákkal tehát bírói szervezetünket ne kritizáljuk. Már most, ez vezet egyre, t. ház, a mit szükségesnek látok a t. ház előtt elmondani azért is, mert Horváth Lajos t. képviselő úr objectiv modorban, melyet teljesen elismerek, és irányában alkalmazni is fogok, egy bizonyos komoly aggodalomnak adott kifejezést, hogy vájjon különösen a járásbírói szervezet el fogja-e birni ezt a reformot, mely — akármilyen kicsinylőleg beszél Babó Emil képviselő úr róla, — nagy horderejű, és messzeható reform, a legnagyobb, a mi a perjogban 1868. óta ebben az országban történt. Babó Emil: Én 'n mondtam! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Annál inkább örülök, ha a polémiában kiderül az, hogy egyetértünk Midőn, t. h RZ, CZ állást elfoglaltam, és midőn a feledékenység lejtőjén lefelé haladva, (Derültség a baloldalon.) t. képviselőtársam szerint, elfeledkeztem arról, hogy miket ígértem: akkor bátor voltam a t. ház előtt a leendő jogi reformoknak ép a hazai viszonyokból eredő két sajátságos jellemvonását feltüntetni. Az egyik az, hogy nekünk ép a hosszú szünetelés folytán nincs időnk, hosszasul érlelni meg a reformokat; lehető jól kell előkészíteni azokat, hanem hosszasan várni velők, hosszasan halasztgatni, arra nincs időnk, és ép azért a fokozatos fejlődés útja nálunk szükségszerű, míg ellenben a külföldön, a hol évtizedekig lehet a nagy organikus reformokat előkészíteni, bátran nyúlhattak a nagy, mindent elseprő, s minden körülmények közt koczkáztatott refor mok rendszeréhez. A másik az, hogy az alaki reformok, különösen az alaki jogreformok olyanok, hogy azok megtétele sürgős, de azok megtételében kötve vagyunk egy nagy feltételhez: ahhoz, hogy mindig mérlegelni, és pedig pontosan kell mérlegelni nem azt, hogy hangzik szépen egy beszédben, mikor reformokat sürgetünk, vagy javaslatba hozunk, hanem azt, hogy a bírói szervezet elbirja-e, és elbírja-e abban a gyorsaságban, melyben egymást követik. Akkor elmondtam a t. háznak, hogy mily úton óhajtok haladni, és elmondtam az okokat is, és annak megfelelőleg első sorban azon rendszabályokra törekedtem, és azokat a t. ház segített is megalkotni, melyek a birói szervezetet átalakították, és ezzel kapcsolatban úgy rendeleti, mint törvényhozási úton azok a szabályok alkottattak meg, melyek lehetővé tet84*