Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-216

268 í16- •"WWW Kiéi 1898. májai 9-én, ketten. ték, egy összefüggő rendszer által azt, hogy a bíráknak kiképzése, még pedig nemcsak addig, míg a bírói hivatalt elérték, hanem a magasabb functiora való kiképzésök is biztosíttassák. Nem szólok arról, hogy ma már nem történhetik meg az, a mire Horváth Lajos képviselő ár czélzott, hogy jegyzők, vagy aljegyzők neveztessenek ki albírákká, a kik egyebek közt — elismerem, hogy megtörtént a múltban, — nem tettek egyebet, minthogy büntető tárgyalási jegyzőkönyveket vezettek. Ma ez nem lehet, mert szorosan elő van írva, hogy a jogszolgáltatás minden ágában bizonyos kiképzést kell nyerniök, és a felügyeleti hatóságok ügyelnek arra, hogy milyen a kiképzés, és milyen elméleti képzett-<égök, ellenőrzi a jelesebb albíráknak a királyi táblákhoz, a törvény széki bíráknak a kir. kúriához való behívását. Ma már fokozatosan átmegyünk abba a rendszerbe, hogy az albíró szolgálatát nem a járásbíróságnál kezdi, hanem a törvényszéknél, és csak azután, midőn gyakorlatot szerzett, jut a járásbírósághoz, mint önálló bíró. Altalán véve oly rendszer van felállítva, mely a járásbíróságoknak és a törvényszékeknek is teljes erősbítésére szolgál. És, ha még hozzáveszszük azt, a mi már eddig is számos járásbíróságnál megtörtént, és a mit ezen reform elfogadása esetében terjedt mérvben szándékozom alkalmazni, t. i. azt, hogy különösen a nagyobb forgalomú járásbíróságoknál több albírói állás van, ne csupán albírák alkalmaztassanak, hanem fokozatosan a személyzeti változásoknál egy második járásbírói állás rendszeresítessék. Mii fogunk elérni? Azt, hogy a járásbíróság erősebbé, feladatainak teljesítésére alkalmasabbá válik, és az arra való albírák nem szilkségk/p a törvényszékhez léphetnek elő, de előlépés mellett, helyben maradhatunk. (Helyeslés.) Mindezen rendszabályok arra szolgálnak, hogy az első bíróságok izmosíttassanak, és ez az igazi adoptálása a bírói orgamsmusnak új feladataihoz. (Élénk helyeslés.) Ha abban a szerencsés helyzetben volnánk, t. ház, hogy azt javasolhatnám, hogy ezen reformmal várjunk még 3—4 esztendeig, mig ez a rendszer a maga teljes egészében életbe lép, és addig tartsuk fenn következetesen a jelen eljárási szabályokat, az kényelmes előkészítése volna a reformnak. De, uraim, perjogi állapotaink olyanok, különösen a polgári perrend körében is, hogy mi ilyen okokból sem várhatunk tovább. Meg kell nyugodni tehát abban, hogy az igazságügyi kormány ma már arra mííködik, és fokosatosan azt a politikát fogja követni, hogy az elsőbíróságok megerősíttessenek. (Helyeslés.) És igy azon aggodalmak, melyek Horváth Lajos képviselő úrban — úgy latszik — sokkal nagyobb mértékben vannak meg^mint kifejezte, és pedig minden reform ellen, a teljes reform ellen még inkább, az aggódó kedélyekben is, lehetőleg lecsillapíttasganak, Merem mondani, minél jobban hajtjuk végre a bírói szervezet elveit és szabályait és minél következetesebben fentartjuk: annál biztosabban számíthatunk az eredményekre, és a mint látom és értesülve vagyok, a fiatal nemzedék, mely a bírói szolgálatba lépett, e nemzedék ambitioja és törekvése az objeetiv szemlélőt is szép reményekre jogosítja. Még egy észrevételem van a t. képviselő úr beszédére, azután áttérek Horváth Lajos t. képviselőtársam tegnap kifejtett indokainak rövid bírálatára. (Halljuk! Halljuk!) O azt mondja, micsoda elvet foglal magában ez a sommás eljárás ? és hogy egy pregnáns példát hozzon fel, felhozza azt, hogy az 50 írtig terjedő civilis ügyekben nincsen megengedve a felebbezés, hanem csak a revízió, és egy új democratiat, egy újat, fedezett fel t. képviselő úr. Eddig mi az egyének democratiaját ismertük, a mi az egyének egyenlőségét jelenti; ő a perek democratiaját fedezi fel, és a perekkel való egyenlő elbánásnak elvét állítja oda, mint a nagy néposztálynak sztikgégképeni érdekét. Csak egy példával akarom megmutatni, hogy talán a t. képviselő úr is meg fogja a véleményét változtatni erről a javaslatról. Nézzük meg, hogy ezen 50 frtig terjedő ügyekkel hogyan voltunk eddig. Eddig ezek a bagatell ügyek bi ráitattak hol a békebíró, hol a járásbíró által. És micsoda jogorvoslat volt? Pusztán formális, csekély jogorvoslat. (Egy hang a szélsőbalon: Most isi) Engedelmet kérek, a javaslatban engedett revizió sokkal több, és sokkal jobb. Mindjárt az első pontban van, hogy, ha az anyagi jog megsértetett vagy helytelenül alkalmaztatott, az is revizió tárgyát képezi. Nagy előrehaladás van ebben a jogszolgáltatás terén az apróbb perek elbírálása tekintetében. De mi volna az eredmény, ha a t. képviselő úr felfogása szerint járnánk el, ha azt mondanók a perek derookratiájának nevében, hogy az 50 forintig terjedő perekben is ép oly korlátlan felebbezést adunk, mint a többi ügyekben. Ez volna a teljes egye id őség, de azokat a kis ügyeket a helyett hogy számokra jobb elbírálást biztosítanánk, megölnők, mert nem szabad azokra oly perlekedés! és jogorvoslati formákat behozni, a melyeknek felhasználása mellett már többé nem a substratumérí, hanem a perköltségért perlekednek. (Tetszés jobb felől.) Hiszen ha azokat a törvényszékeknél tovább bocsíjtjuk a táblához, vagy épen a kúriához: ez az eljárás vagy illuzorius marad a nagy költségek miatt és az ügynek nagy elhúzása-vonása miatt, vagy