Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-216

218. om&gos ülés I8Ü. m&\w 9-én, kedden. §g| Babó Emil: T. ház! (Hátijuk! Halljuk!) Mindenki, a ki igazságügyi kormányzatunk működését éyek óta figyelemmel kiséri, és az igazságügy terén észlelt állapotokkal szemben odaállítja azt a hangzatos programmot, a melynek betöltésére igazságügyi kormányzatunk vállalkozott, alig mondhatja nyugodt lélekkel azt, mikép ezek közííl a hangzatos Ígéretek közül egész a mai napig csak egy is napvilágot látott volna, vagy ha beszélhetnénk is valamely igazságügyi újításról, azok az újítások a hangzatos ígéreteknek, és az azokkal szemben jogosultakká vált követelmények megfelelóleg valósíttattak volna meg. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélsőbalon.) Azt hiszem, t. ház, nem csalódom, a mikor azt mondom, hogy valóban egész gyűjteményt lehetne összeállítani azon régen tett, de alig beváltott ígéretekből, a melyekkel az igazságügyminister úr előállott ak kor, a mikor elfoglalta azt a széket, a melyből ígéreteit terjesztette elő. Ha azonban ezen gyűjteményből kiválogatjuk azokat, a melyek immár az ígéretek stádiumából valahára kijutottak, és ha ezen javaslatokat összehasonlítjuk azokkal az ígéretekkel, akkor bizony nem konstatálhatunk mást, mint azt, hogy ezen javaslatok alig felelnek meg az igazságügyminister xír régi hírnevének és reformatori nagysága kihíresztelt erejének. Most előttünk áll, t. ház, ezen hangzatos ígéretek közül a legelső, vagyis a sommás eljárásról szóló törvényjavaslat. Azt hiszem, ha általában bármely javaslatot alaposan meg akarunk bírálni, úgy először is azt kell figyelembe venni, hogy a javas lat számba vette-e az ország viszonyait, a honpolgárok kívánalmait, és az azok részéről jogosulttá vált követelményeket. És ha én csupán ebből a szempontból venném bírálat alá ezt a javaslatot, és nem lennék figyelemmel annak egyes kiviteli részleteire is, úgy be kellene ismernem azt, hogy ez a javaslat ezeknek a követelményeknek részben meg is felel, mert hiszen a közvetlenség és szóbeliség behozatala, az egyes bíróságok hatáskörének kiterjesztése, de különösen a szabad bizonyítási rendszernek minél szélesebb irányban való érvényesítése mind oly kívánalmak, melyek a közóhajnak, és a honpolgárok igényeinek valóban és igazán megfelelnek. Ámde, midőn mi évek óta várjuk ezeket a javaslatokat, és mikor folyton azt halljuk híresztelni a t. igazságügyminister úrtól, hogy az igazságügy egész birodalmában egészen új élet, új világ fog megnyílni, szebb, jobb, és tökéletesebb, mint eddig volt, akkor, t. képviselőház, csak legyünk igazságosak, mert akkor mi a t. minister úrtól nem ily csonka, nem is töredékes javaslatot, hanem magának az egész perjognak átalakítását, és annak gyökeI res reformját követelhettük volna meg. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindenki, a ki Magyarország jogéletét ismeri, annak magasabb álláspontra kell helyezkednie, mert akkor menten meglátja, hogy itt magában az egész jogrendszerben, az egész jogéletben van a baj, a melyen pedig módosításokkal és foltozásokkal nem, hanem magának az egész jogrendszernek gyökeres átalakításával lehet és kell is csak segíteni. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mint mondám, t, ház, a szőnyegen levő javaslat, alapelvét tekintve, a szóbeliség és közvetlenségre van fektetve. A modern jogászvilág egész lelkesültséggel szeret gondolni a küszöbön levő nagy igazságügyi átalakulásra, melynek tüneteit most e javaslatban gondolja megtestesülve látni. De nagyon csalódnék azonban bárki is, ha e tekintetben azt hinné és gondolná, hogy ez a közóhaj a javaslatban a maga teljében, a innga egészében meg lenne valósítva. Hiszen meg van ugyan e javaslatban a szóbeliség előhirnöke; igen ám, de az is épen olyan csonkán és töredékesen van megvalósítva, mint a milyen csonka és töredékes maga az egész törvényjavaslat is. Én, t. ház, igazán nem is tudom megérteni, azt, ha már a t. minister úr behozandónak és behozhatónak tartja a közvetlenséget és szóbeliséget; akkor miért nem hozza be az egész vonalon? Miért tartja fenn egyes oly pereknél a nehézkes írásbeli eljárást, a mely perek tartalmukat tekintve, sokszor alig bonyolultabbak, mint a járásbíróságok hatáskörébe utalt perek, a hol tehát a jogkereső közönség érdekében is ezek között a perek között különbséget tenni értelme alig lehet. A t. előadó úr a tegnapon napi azt hangoztatta, hogy a szóbeliségnek az egész vonalon leendő behozatala nagy rázkódtatást okozna. T. ház, ha a t. minister úrnak is ez a vélekedése és álláspontja, akkor azt csakis a minister úrnál megszokott czifra közmondatokkal, de helyes jogi argumentumokkal épen nem lehet védelmezni. Hiszen maga e törvényjavaslat is beismeri indokolásában azt, hogy a rendes perek alig képviselik a perek összegének 10°/o-át. Ha tehát a t. minister úr nem fél a rázkódtatástól a perek 90°/o-át illetőleg, akkor nem tudtam megérteni, hogy miért kell a hátramaradó 10°/o-ot illetőleg félnie? (Helyeslés a szélsőbálon.) Ha a t. minister úr elég erőseknek tartja bíráit arra, hogy belevigye őket a reform 90°/o-ába, akkor nem tudom megérteni azt, hogy miért tartja őket gyengének arra, hogy belevigye a hátralékos 10°/o ba is. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ha a javaslat azt hangoztatja, hogy rendes pereknél azért kell fentartani az írásbeli eljárást, mert azok bonyodalmasabbak, mint a som-