Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-215

111. arsiáget Illés 189S. május 8-án, héüíin Uh bíztogabban, és — a mire a fősúlyt kell helyezni — rázkódtatás kikerülésével megy végbe. Az általános vita keretében nem lehet feladatom, hogy a javaslatnak egyes intézkedéseit egyenként ismertessem, és ez okból csak azon főelveknek feltűntetésére akarok szorítkozni, meiyek a sommás per lefolyását hívatvák feltüntetni; csak azokat az alapelveket akarom röviden jelezni, a melyek szerint maga az eljárás úgy az első fokon, mint a felebbviteli bíróság előtt, lefolyik. Az eljárás alapelvei nem ujak, nem idegenszerűek, hanem a sommás eljárás perjogi hagyományait élesen, tisztán és következetesen juttatják kifejezésre. A mióta a magyar törvényhozás sommás eljárás rendezésével foglalkozott, egészen 1836-tól kezdve az 1868: LIV. tcz. megalkotásáig: a sommás eljárás alapelvét azt képezte, hogy a bíró a perbeli tényállást hozza tisztába, az Ítélet alapjául szolgáló anyag előállításánál ne csak közreműködjék, hanem a feleknek ebbeli működését vezesse és irányítja. Az eljárásnak ezen neméből minden alakszerűség ki lett zárva, és a törvényhozás ezen eljárás főfeladatáúl a valódi tényállás kinyomozását tűzte ki, az esetlegességi elvet teljesen mellőzte, és magát a tárgyalás menetét, az alakszerű perbeszédek kizárásával, mint egészet és egységest fogta fel. Ezek azon magyar perjogi elvek, a mint azokat a különböző törvények többé-ke vésbbé világosan és határozottan fejezik ki. E helyes alapelvek azonban érvényesülni nem tudtak. A felek személyes közreműködésének lehetőségét az 1868 : LIV. tcz.-ben ugyan megadta, de azt a gyakorlat nem foganatosította azon téves és messzemenő követelmények folytán, a melyekhez e tekintetben a bírót kötötték. Nem érvényesülhettek ezen elvek azon bizonyítási rendszer folytán, a mely a sommás eljárásban követendő volt. A szóbeli polgári per alapelvei tökéletesen megsemmisültek azon jogorvoslati rendszer mellett, mely a sommás eljárás kiegészítését képezte. E rendszer eredményezte azt, hogy a sommás eljárásban az elsőfokú eljárás főfeladatát ma az képezte, hogy a jogorvoslati eljárás számára egy írásbeli alap gyűjtessék össae: A javaslatban foglalt eljárás jellemzése akkép történhetik, hogy alapúi vétettek azok a perjogi éhek, melyek eddig is a sommás eljárás alapját képezték. Ez elveknek minden következtetése szigorúan levonatott, és azok tisztább, határozottabb alakot nyertek, és eredményezték azokat a különböző perjogi intézkedéseket, melyek ennek folytán nem jelentkeznek mint idegen jogrendszerek alkatrészeinek átültetései, hanem mint rendszeres kifejtése a nemzeti jogi öntudatba átment alakoknak. A változás, mely a peres felek és a bíró szerepe körében beállott, első tekintetre azt a benyomást keltheti, mintha a bírói hatalom növekvése a felek rendelkezési jogának csorbítását eredményezte. Ez azonban téves. Az a magánjogi rendelkezési jog, a mely a peres feleket a per tárgya tekintetében megilleti, változatlanul fenmarad a nagyobb bírói hatalom daczára is. Mert lényeges különbség van a közt, hogy ki a per tárgyának és ki a pernek ura. A per uraivá a feleket tenni nem lehetett oly értelemben, hogy kizárólag azoktól függjöa annak az anyagnak megállapítása, kiegészítése és feltüntetése, a mely a helyes ítélkezés szempontjából szükséges. Nem azért adatika sommás eljárásban — a jeleit javaslat keretén belül — a bírónak nagyobb hatalom a tényállás kiderítése és megállapítása szempontjából, mert rendszerint a jogot nem ismerő felek azok a kik előtte jelentkeznek, a kik a perjogi formákat nem tudják kezelni; nem azért adatik meg neki a nagyobb hatalom, hogy ő úgyszólván a jogot eléggé nem ismerő félnek ügy vivőjeként irányítsa a pert és vezesse: hanem meg kellett adni e hatalmat, hogy az ítélet a valódi tényállást tartalmazza, és hogy a kiderített és az ítélet alapjául szolgáló tényállás nagyban és egészben az igazságnak megfelelhessen. (Helyeslés.) A per irányítása és vezetése kizárólag a bíró feladatát képezi. De a javaslat döntő súlyt helyez a felek személyes közreműködésére is. Csakhogy ezt a közreműködést nem pusztán a felek tetszésére lehetett bizni, hanem annak mily irányban való érvényesítését a bíró irányításának kellett fentartani, és a peres eljárást ki kellett vetkőztetni abból az alakból a mely azt a bíró előtti magánjogi harczezá engedte elfajulni, a melyben az ügyesebb, fortélyosabb, kíméletlenebb lesz győztessé, és a melyet egy szellemes író akkép jellemzett, hogy ezek a perek azt a benyomást keltik, mintha két ember kártyáznék, és az egyiknek az elnézései és a hibái a másikat nyertessé teszik, s a bíró pedig csak azt jegyzi fel, hogy a játékban ki volt a nyertes. (Igaz! Ügy van!) A nyomozási elvek, melyek a sommás eljárásba be lettek iktatva, folyományai azon alapelveknek, melyek eddig is törvényeinkben foglalvák. A bíró állására aperbeli felekkel szemben, és különösen elfogulatlanságára visszahatással nem bírhatnak. Mert hisz ezek mind a két peres fél érdekének szolgálnak, és mert mindegyik peres fél az állam bírájától csak azt követelheti,