Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-206

áÖ«. nrsxftgtts ftlés 1898 "píttassék meg a korpótlék 30 írtban, és e 30 forint korpótlék azután járjon minden tanítónak, akár minő fizetése legyen is. (Általános helyeslés.) Ezen ekképcn kontemplált korpótlék öt év múlva 600.000 forinttal fogja az államkincstárt terhelni. De van ennek még egy másik, azt gondolom, olyan oldala, mely a tanítói fizetéseket az igazságosság szempontjából is kellően osztályozza. A mint méltóztattak megérteni, a kor pótlék eképen egyforai volna minden tanítóra nézve, tehát a maga maximumában 35 évi szolgálat után 210 írtra rúgna, úgy annál a tanítónál, a kinek fizetése a törvényes minimum 300 frt, mint :mnál, a k'nek törzsfizetése 1000 forint. (Helyeslés.) Tehát épeo az, hogy a korpótlék egyforma marad a különféle fokozatú fizetéseknél, épen az egyenlíti ki a fizetések közti különbözetet, mert annak, a kinek csak 300 frt fizetése van, a 210 frt pótlék sokkal szükségesebb, mint annak, a kinek 1000 fitja van. Ezért nem szükséges, hogy egyenlő arányokban emelkedjék a korpótlék, és elégséges egy egyöntetű korpótléknak az összes tanítókra való kiterjesztéso. (Általános élénk helyeslés.) Azt hiszem, t báz, kellően megmagyaráztam álláspontomat a törvényjavaslattal szemben általánosságban s legfőbb részleteire nézve, és kérhetem a t házat, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Általános élénk helyeslés és éljenzés.) Molnár Antal jegyző: Schvarcz Gyula,! Schvarcz Gyula: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Midőn a népnevelés ügyének emeléséről van szó, akkor parlamentünknek alig van párja Európában. Teljes honfiúi önérzettel utalhatunk erre, mert a mig csakugyan földrészünk legelőrehaladottabb parlamentjeiben rendszerint vannak conservativ, sőt retrográd irányú pártok, a melyek a népnevelés minden nagyobb állami gondozását elvből ellenzik, addig a mi parlamentünkben pártkülönbség nélkül, mindannyian egy és ugyanazon czélra törekszünk, pártkiilöubség nélkül kívánjuk, hogy nemzetünk értelmi és erkölcsi ereje a lehető legnagyobb mértékben kifejtessék. (Tetszés és helyeslés.) .4 különbség köztünk, pártok között csak az, hogy míg önök ott a ház tisztelt túloldalán, kizárólag a magasztos ideált lebegtetik szemeik előtt, s nem veszik figyelembe azon koczkázatokat, azon veszélyt, melylyel ezen ideálnak rögtöni megvalósítása járhatna, addig mi teljes méri ékben átereszük a súlyát azon felelősségnek, a mely bennünket, mint a kormány-alkotó parlamenti többséget egyaránt kötelez, úgy a kortársak, mint az utókor irányában. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl.) Épen azért mi nem fogunk április 28-än, sáerdájL J5 semmi olyan reformba, a mely túlhaladná a pénzügyi helyzetünk által szabott határt, és nem kezdünk semmit ma, a ml már holnap végzetterhes bonyodalmaknak tenné ki hazánkat. (Helyeslés jobb felöl.) Ha Magyarország áliamházt adásának egyensúlyát hosszú időkre consolidáltnak tekinthetnők; ha nem kellene sok milliókra menő összegekkel szaporítani rendes állami kiadásainkat, azért, mert keresztül kell vinnünk a közigazgatás korszerű reformját, pedig azt hiszem, egy ország sincs a világon, a melyben a népoktatás ügyének annyira szüksége lenne a korszerű közigazgatás támogatására, mint épen hazánkban, —• tehát sok millióra menő összeggel kell szaporítanunk rendes állami kiadásainkat, hogy reformálhassuk a közigazgatást, hogy kiépíthessük a közegészségügynek még hiányos szervezetét, hogy megoldjak azokat a nagy problémákat, a melyek egy immár tarthatatlan egyházpolitikai helyzet folytán visszaútasíthatlanúl tolulnak előtérbe, — ha mindezek mellett nem kellene rendeznünk a közgazdasági életnek egyik legfontosabb biztosítékát, végelemzésében, a valutát; (Helyeslés a jobboldalon.) és ha mindezek mellett biztosnak érezhetnők magunkat a felöl, hogy csakugyan most már hosszú időkre folytonosan élvezhetjük a nyugalmat, a béke áldásait, folytonosan bő terméssel és dús aratással: ez esetben én magam volnék az első, a ki arra kérném Magyarország közoktatásügyi ministerét, hogy adjon be más törvényjavaslatot a tanítók fizetésének rendezéséről, és hogy menjünk fel a minimumban az összes tanítói' fizetéseknél legalább annyira, hogy minden müveit magyar ember szerény igényekkel jól érezhesse magát, ha különös hivatást érez rá a néptanítói pályán. (Helyeslés a jobboldalon.) De azt hiszem, szükségtelen volna ez esetben, hogy más nógassa a t. közoktatásügyi minister urat erre. Azt hiszem, ő maga ragadná meg a legnagyobb örömmel az alkalmat, hogy oly helyzetet teremtsen a tanítók számára, a mely méltó a kor igényeihez és a magyar nemzet missiójálioz. (Helyeslés a jobboldalon.) A pefitiok egész özöne zúdult a képviselőházra, és, uraim, ámbár önök határozott alakban nem nyilatkoztak még, mindenki tudja rokonszenvünket a 600 forint minimumot igénylő petitiók iránt. Önök nem osztják az aggodalmakat e tekintetben a 600 forint minimum irányában. Ezen aggodalmak azonban nagyon komolyak. Ezeket számba kell venni.' 4,272.000 forinttal lenne nagyobb rendes állami kiadásunk e rovat alatt, ha mi 600 forintra akarnók emelni a néptanítók fizetésének minimumát. Ez magában is jelentékeny deficzit lenne. De ne higyjük, hogy csak négy millió forint maradna a deficzit az esetben, ha a néptanítók fizetésé-