Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-212
180 2 1-. orwágw ülés 1888, május 4-én, estttörtSkön,, helyen vagy a helyi időhöz alkalmazkodnak most is, vagy kénytelenek a tantermeket világítással berendezni. Debreezenben például az egyház a felső leánynövelde termeiben a gázcsövek bevezetésére 2000 irtot volt kénytelen költeni. Minthogy pedig az elemi iskoláknál még nagyobb lett volna a megterheltetés, ott meg maradtak a helyi idő mellett. így az egyik iskolába a helyi, a másik iskolába a zónaidő szerint járnak a gyermekek. Kolozsvárt, a mint tudom, épen nem alkalmazkodtak ugyanazon anyagi okok miatt, hanem meghagyták a régi helyi időt, kettőtől négyig, mert négy órakor a zónaidő szerint az ország keleti részeiben téli időben oly sötét vau, hogy lehetetlen világítás nélkül tanítani. Ezek a példák mutatják, hogy nem olyan kicsinyes ez a dolog, kivált túl a Tiszán és az erdélyi részekben. A hivatali órákra nézve hasonló áll. A belügy mi mister úr, vagy a többi kormányzati ágban bizonyosan tapasztalták, hogyha a hivatalos órák délután vannak, — bizonyos brancheokban így van,igya pénzügyi szakban, — több világító anyagot fogyasztanak el a zónaidő behozatala óta télen, mint azelőtt. Megvallom, hogyha már megtörtént, a mi történt, nem kívánom azt, hogy új intézkedés történjék megint visszafelé, noha absurduuinak épen nem tartanám egyrészt a világítási költségkímélése szempontjából, másfelől pedig azért, mert a tudományt művelt államokban respektálni szokás, s ezért óhajtásom csak az, hogy a mennyiben némely iskolafentartó hatóság, vagy hivatal fentartó hatóság, ideértve a helyhatóságokat is, a keleti országrészekben takarékossági szempontból be nem hozzák a zónaidőt, ezeket ne méltóztassék se a belügyminister úr, se a közoktatásügyi miuister úr kényszeríteni csupán a zónaidő kedvéért, hogy ily nevezetes kiadásokat legyenek kénytelenek tenni. Ezt én a minister úr jóindulatától elvárva, miután az interpellatio is régen történt, és így némileg elévült, a választ tudomásul veszem. (Helyeslés ) Hieronymi Károly beltigyminister: T. ház! Ha nem is tartozik szorosan az interpellatio tárgyához, méltóztassék megengedni, hogy mégis egypár szóval reflektáljak azokra, miket Thaly Kálmán képviselő úr épen most előadott. Először is megjegyzem, hogy a zónaidő nem eredeti felfedezés, nem is Európában, hanem Amerikában keletkezett. Amerikában az egyszerűség kedvéért az egyes államok határait a csilagászatillag kitűzött meridiánok képezik. Azt, hogy ezen meridiánok közt mindenütt egységes időszámítás történik, ott törvény mondja ki és pedig nemcsak a vasútakra, hanem az egész polgári életre. Ha már behoztuk a zónaidőt, ha már utánozzuk ebben a tekintetben az amerikaiakat, én egyénileg csak azt sajnálom, hogy nem utánoztuk őket egészen, .... Thaly Kálmán: Mindenütt félmunkát lünk; az a baj ! Hieronymi Károly belügyminister: .... és nem mondtuk ki törvény által, hogy ez időszámítás egységes és kötelező legyen. Ez az én egyéni véleményem a dologról. Egyébként úgy tudom, hogy a belügyministernekezen általam elébb kivonatilag ismertetett múlt évi rendelete folytán azok a bajok, melyek korábban fennállottak, részben már megszűntek, és mindinkább szűnő félben vannak, mert az egységes idő alkalmazása mindinkább nagyobb és nagyobb tért nyer. Én legalább azt tapasztaltam magam személyesen, hogy a községek és városok túlnyomóan nagyobbrésze az egységes időszámítást már elfogadta. Azt hiszem, hogy a mi még baj van, azt bátran bízhatjuk az életre; kár volna ezt a dolgot újra megbolygatni. Ezt kívántam csak megjegyezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán: T. ház! Én tudomásul veszem a választ, de újra kérem, hogy a mely község, vagy iskolafentartó takarékossági szempontból nem képes a zónaidőt behozni, az erre ne kényszeríttessék. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház a választ tudomásul veszi. Következik a beltigyminister úr válasza Issekutz képviselő úr interpellatioja tárgyában. (Halljuk! Halljuk!) Hieronymi Károly belügy minister: T. ház! A múlt évi szeptember 29-én két interpellatio intéztetett az akkori belügyministerhez. Egyik volt Babó Emil, a másik Issekutz Győző képviselő úr interpellatioja, mindkettő a tápéi képviselőválasztás tárgyában. Mind a két interpellatiora óhajtottam volna ma a feleletet megadni. Miután azonban Babó Emil képviselő úr levélben megkért, hogy a választ máról halaszszam el azon időre a midőn ő is jelen lesz, méltóztassék abban megnyugodni, hogy ma csak Issekutz képviselő úr interpellatiojára feleljek. (Halljuk! Halljuk!) Issekutz Győző képviselő úr interpellatiojában azt kérdezte: Tett-e intézkedést az akkori belügyminister, hogy a választási elnök ellen törvénytelen eljárása miatt a vizsgálat elrendeltessék ? Azt hiszem, nem szükséges, hogy az egész indokolást felolvassam; az interpellatio lényege ez. Erre nézve van szerencsém jelenteni, hogy az 1874: XXXIII. tcz. 92. §-ának akalmazásával Csongrád vármegye közigazgatási bizottsága az akkori választási elnököt, Albertényit 1000 frt pénzbirságban marasztalta. Ez ellen a fegyelmi határozat ellen úgy Albertényi megyei főszámvevő, akkori választási elnök, mint másfelől Sima Ferencz országgyűlési kép-
