Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-212

812. ©mi&os ülés 18KB május 4-én, cgBtÖ'rto'kttn. tBi viselő felehbezést adtak be a belügyministerhez. Ezen felebbezéseket az 1886: XXIII. tcz. 6. §-a alapján a belügyminister, illetőleg én, felülvizsgálván, Albertényi Antalt az 1874: XXXIII. tcz. 92. §-átun előrelátott legmagasabb büntetésben, t. i. 2000 frtb.ui marasztaltam el. Hogy a büntetést felemeltem, annak fő indoka az volt, hogy Albertényi hosszú ideig volt köztisztviselő, a kinél feltenni nem lehetett, hogy a törvényeket nem ismeri, kinél feltenni nem lehetett, hogy ne tudta legyen, eljárásának micsoda következményei vannak, mindezen dolgok tehát Albertényinél mint terhelő, súlyosbító körülmények voltak számbaveendők. Kérem, méltóztassék ezen válaszomat a t. ház tudomásul venni. (FL11I< oltások: Tudomásul vesesmk!) Elnök: Issekutz Győző képviselő urat illeti a szó. Issekutz GyőZő: T. ház! A t. belügyminister úrnak válaszát a magam részéről tudomásul vehetnem minden megjegyzés, minden hozzáfűzés nélkül. De minthogy az interpellatio megtétele s az arra adott válasz közt a 30 napi határidő rég eltelt, engem arra a kijelentésre késztet, hogy én a parlamenti kormányrendszer elveivel ellentétben állónak tartom az ilyen eljárást, és a hónapok, csaknem közel egy év eltelte után adott ministeri válaszokban az acut törvénysértések megtorlása tekintetében a végrehajtó hatalommal szemben a törvényhozás termében interpellatio alakjában érvényesíthető ellenőrzésnek illusoriussá tételét látom. (Úgy van! hal felöl.) T. ház! Ez az egyik kijetvtés, a melyet annak daczára, hogy a t. belügyministeL" úrnak ezen ügyben való eljárásával, úgy alkotmányjogi,, mint egyéni szempontból teljesen meg vagyok elégedve, megtenni kötelességemnek ismerek. De kötelességemnek ismerem az ezen interpellatiora adott ministeri váíaszszal foglalkozni már azért is, mert ebben egy jelenséget látok, a mely talán nekünk a végrehajtó hatalom köztevékenysége körében az ellenzékkel szemben ép a választások alkalmával elkövetni szokott visszaélések ellen védő pajzsunk lehet, és ez az, hogy talán az ország közhivatalnokai, a kik maguknak a törvények nyilt és gálád módon való megséitésével akarnak felsőbb helyen ér demeket szerezni, ebből a ministeri eljárásból azon tapasztalatot fogják meríthetni, hogy vigyázzanak, mert ha nem is rendszer, de minden esetre személyváltozások bekövetkezhetnek a legfőbb hatalomban, és ezen személyváltozások azután maguk után fogják vonni a megtorlást oly cselekményekért, melyekért ők megtorlás helyett jutalmazást vártak. Tehát, t. ház, a közhivatalnokoknak nagyon is jó leczke, a törvénytelen utón emelkedni, és érdemeket szerezni vágyó egyéneknek nagyon jó tanulság ez, és a t. belügyminister úr ezen a téren mindenesetre érdemeket szerez magának az által, hogy Magyarország közkormányzatában végre valahára a tisztességes, pártatlan igazságszol gáltatás alapján kiséili meg helyét betölteni. Öntudatosan használtául most is ezen kifejezést: »megkisérli«, mert én ezen intézkedésben a teljes megtorlást, a megsértett jogérzetnek adott teljes elégtételt, az alkotmányos jogok lábbal tiprásával szemben a jogsértő közeg méltó megbüntetését nem látom. Engedelmet kérek, t. ház, ha a t. belügyminister úr kegyes leiz esetleg az 1874: XXXIII. tcz. 92. §-t viszonválaszképen szórói-szóra felolvasni, melyből aztán azt fogja elém tarthatni, hogyha a törvénysértés a választás megsemmisítését, vagy meghiúsítását vonná maga után, akkor a pénzbüntetés 2000 forintig is felemelhető, s ha a t. belügyminister úr esetleg ezt felolvasván nekem, egyúttal azt is mondaná, hogy ime más mód, más eszköz a kormányhatalom rendelkezésére nem állott, mind az, melyet igénybe vett, akkor erre megjegyzésem az, hogy, — az ő szavaival élve, — egy olyan köztisztviselőnek nem köztisztviselői, hanem külön bizalmi állásban elkövetett visszaélése megtorlásáról van itt szó, melyről a t. belügyminister úr is elismeri, hogy tévedése nem menthető, mert válaszában határozottan jelzi, hogy az illetőnek hosszas szolgálata, folytán fel sem tehető, hogy a vétség a törvény nem tudásából származhatott volna. (Helyeslés bal felöl.) Én is erre a térre lépek tehát, t. ház. Arról van szó, hogy egy köztisztviselő nem mint köztisztviselő, hanem mint külön bizalmi férfiú megbízatása körében egy törvényt lábbal tipor, lábbal tiporja azon törvényt, melynek becsületes és lelkiismeretes végrehajtása sarkalatos alapja Magyarország alkotmányának. T. ház! Ha egy ilyen köztisztviselő, mint bizalmi állásban eljáró egyén, a törvényt sérti, s a t. belügyminister úr itt a törvényhozás színe előtt elismeri, hogy nem tévedésből, nem a törvény nem értéséből, hanem öntudatosan, tehát gonosz szándékból sértette meg a törvényt, akkor azon további kérdés áll elő, vájjon nem kellene e, hogy a t. belügyminister úr szükségét lássa azon intézkedéseknek, melyeket maga után kell, hogy vonjon ily tény a végrehajtó hatalom körében mindazokkal szemben, a kik a közkormányzat tevékenységével, egy bizonyos functioval megbízva vannak, a kiket a törvény becsületes és lelkiismeretes végrehajtására esküjök kötelez, kikben tehát meg kell, hogy legyen a garantia is arra nézye, hogy ők a letett hivatali esküjökhöz mérten fogják kötelességei-