Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-212

212. orstágoa ttlé» 1898. május 4-én, csütörtökön. |79 nézve, vájjon az alispán többször beutazti-e a megyét, nem \álaszoltam. Igaz, hogy nem vála­szoltam egész terjedelmében az interpellatio minden pontjär.i, de ez csak arra való tekintet­tel történt, mert az interpellatio több, mint egy éve tétetett meg. De miután a képviselt úr különös súlyt fektet rá, felelek erre a kérdé­sére is. Az akkori belügymioister úrnak a megyé­hez intézett rendeletére a megye azt jelentette, hogy az alispán a tűzrendészet szempontjából előírt felügyeleti kötelességének mindenkor ele­get tett. Végül azt jelenti, hogy az alispán a szabályrendelet értelmében a megye városaiban és községeiben hivatalos ellenőrzés czéljából évenkint többször megjelent. Én másra nem alapíthatom válaszomat,mint a hivatali elődömhöz beérkezett hivatalos jelen­tésére, ezen hivatalos jelentés illető passuaát szórói-szóra voltam bátor felolvasni, ismételve kérem tehát válaszom tudomásul vételé . Elnök: Méltóztatik a t. ház a választ tudomá-úl venni, melyet maga az interpelláló egyik képviselő úr is tudomásul vett? (Tudo­másul veszsziik !) A ház a Szína y Gyula és Papp Elek képviselő úr által tett interpellatiora adott együttes választ tudomásul veszi. Következik a belügyminister úr válasza a Remete Géza képviselő úr által a Zala-megyé­ben elterjedt trachoma tárgyában tett interpel­latiora. Hieronymi Károly belügyminister: T. ház! Szándékom volt ugyancsak ma Remete Géza képviselő úrnak múlt évi június 7-én a belügyministerhez intézett interpellatiojára vála­szolni, azonban a tegnapi napon kaptam a kép­viselő úrtól egy levelet, melyben arra kér, hogy válaszomat halaszszam el addig, a míg magán körülményei megengedik, hogy a képviselőház­ban megjelenhessék, és ennek folytán válaszo­mat ne most, hanem a legközelebbi alkalommal adjam meg. (Helyeslés.) Elnök : A minister úr a választ legköze­lebb fogja megadni. Következik a belügyminister úrnak válasza Thaly Kálmán képviselő úrnak a zónaidő be­hozatala tárgyában tett interpellatiojára. Hieronymi Károly belügyminister: T. ház! Thaly Kálmáu képviselő úr múlt évi június 2-án, az akkori belügyministerhez egy interpellatiot intézett, a melynek tárgya az volt, hogy »van-e tudomása, — úgymond az interpellatio, — a ministerelnök úrnak arról, hogy a főváros törvényhatósága a zónaidőszá­mítás behozatalát július 1-től kezdve, kötelező­leg elrendelte és kérdi, vajjou elismeri-e a bel­ügyminister a törvényhatóságoknak azt a jogát, hogy az időszámítást meghatározzák, és kíván-e intézkedni arra nézve, hogy az időszámításnak különböző meghatározásából eredő zavarok lehe­tőleg korlátoztassanak ?« Erre nézve van szerencsém a t. háznak tudomására hozni, hogy gróf Szapáry Gyula belügyminister 1892-ben július 6 án, tehát az interpellatio megtétele után, valamennyi vár­megye és törvényhatósági város közönségéhez, tehát az összes törvényhatóságokhoz, rendeletet intézett, a melyben meghagyta, hogy haladék­talanul tegyék meg az intézkedéseket abból a czélból, hogy a területükön működő összes vár­megyei és községi hatóságok, valamint az ezek­nek alárendelt valamennyi hatóság, hivatal és intézet a középeurópai egységes időszámításra térjenek át. Ezzel, azt hiszem, az akkori bel­ügyminister úr eleget tett a képviselő úr kíván­ságának, a mivel, úgy gondolom, megfeleltem az interpellatiora. (Helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán: T. ház! Interpellatiom­nak az volt az oka, hogy mint annak idején jeleztem, nagy zavarok támadnak abból, hogy egyes törvényhatóságok az egységes zónaidőt, mások a helyi időt fogadták el. Van tudomásom arról, hogy a volt minister úr később általá­nosította az egységes idő behozatalát; ép azért nem is sürgettem a választ, közbejővén amúgy is a nyári szünet, majd pedig az akkori belügy­in mister úrnak tárezájától való megválása. De most megadatván a válasz a t. ház en­gedelmével néhány észrevételt kívánok tenni, mert a kicsinyes ügy mélyen behat a gyakorlati élet számos ágazatába. (Halljuk!) Én az egységes időnek néhai Baross minis­ter által behozalalát a vasúti közlekedésre igen czélszertínek tartottam. Semmi zavart nem oko­zott volna, ha, a mint egy darabig volt is, csak a vasútaknái lett volna érvényben a zónaidő egye­bütt pedig a helyi idő. Hivatkozom e részben arra a helyre, a melyből nagyon szereti épen a t. túloldal a példákat meríteni: Ausztriára és Béesre. Bécsben a helyi és a zónaidő között csak 4 perez különbség van, s ott még sem tartották szüksé­gesnek, hogy a helyi hatóságok is a zónaidőhöz alkalmazkodjanak. Mert ezt ott, a hol tisztelet­ben tartják a csillagászat vívmányait, a tudo­mány elleni merényletnek, csillagászati képte­lenségnek tartották. Nálunk ellenben elkövették a tudománynak ezt a valóságos arezulütését, a mely még anyagi zavarokat, sőt költségeket is okoz. (Zaj jobb felől.) Kérek egy kissé csende­sebb beszélgetést, mert nem tudom önöket, túl­kiáltaui. (Helyeslés.) Csak egy pár adatot emlí­tek. Bécsben a különbség a kétféle idő között 4 perez, Budapesten 12, Debreezenben 24, Kolozs­várott 32, Brassóban 45, tehát 3 /<i óra. Már most nézzük az iskolai viszonyokat. Télen 2—4-ig vannak délután előadások, s ezért sok 23*

Next

/
Oldalképek
Tartalom