Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-212
312. országos ülés 1899, szerint ép a nemzetiségi vidékeken, — ezt azért emelem ki, hogy más felekezetekkel szemben azon gy;:núba ne kerüljek, hogy őket terhelem ezzel, — az a rettenetes abusus kezd divatba jönni, sőt már divatban is van, hogy az alkalmazott tanítókkal a választások előtt pactumok. szerződések jönnek létre, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) melyekben az illető tanító az egyes hitfelekezeteknek, vagy községeknek, a neki, mint iskola-fentnrtó által biztosított fizetésből jelentékeny összegeket visszafizetni kötelesek. (Helyeslés bal felől.) Kapom napról-napra a leveleket, a melyek szerint most már a nemzetiségi vidékeken tovább menve, hogy az államnak a beavatkozásit kikerülhessék, reversá lisokat íratnak alá a tanítókkal, melyben elis mertetik velük azt, hogy habár csak 200 frt is az ő fizetésök, ők mégis 300 frtot fognak bevallani. Veszedelmes egy propaganda ez, t. képviselőház, a melylyel szemben nem kívánom, liogy a törvényben dispositio vétessék fel, mert nem kívánhatom oly sanetionak felvételét, hogy ha pedig valaki más szerződésre lép, ez érvénytelen, mert hisz ez önmagától értetődő dolog, Nem is szándékozom tehát a törvényjavaslat szellemével nem is összegyeztethető ilyen módosítványt benyújtani, hanem, a mire én a minister urat egész tisztelettel felkérem, ez az: legyen oly kegyes a végrehajtás stádiumában a tanfelügyelőknek a legszigorúbb utasítást kiadni az irányban, hogy a tanítóknak megválasztatása után ezen ténykérdést puhatolja ki, s ha a t. minister úr tapasztalni fog ezen a téren visszaéléseket, a mint nem kétséges, hogy tapasztalni fog napról-napra, én egy pillanatig sem kételkedem, hogy ő igazságot fog szolgáltatni, és az ilyen természetű visszaéléseknek gátat f fog vetni. (Halljuk!) Én magam csak alkalmat kívántam a minister urnak szolgáltatni arra, hogy ezen felfogásomban engem s a t. házat megerősítsen, másrészt azon helyről tett nyilatkozatával lehetővé tegye azt, hogy ilyen visszaélések ne nagy mérvben terjedjenek el. Ezeket tartottam szükségesnek megjegyezni; különben Okolicsányi László t. képviselőtársam módosítvanyát pártolom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök.' Szólásra senki sincsen feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólani. Kammerer Ernő előadó: T. ház! Már előadói beszédemben voltam bátor hangsúlyozni, hogy nemcsak elnézhető, hanem kívánatos is, hogy a tanító, miután egy évben 4—-5 havi szünidővel rendelkezik, hasznos mellékfoglalkozást űzhessen. Ilyen mellékfoglalkozás, a memájus 4-én, csütörtökön. 171 I lyet a történeti fejlődés hozott magával, első sorban a kántori teendő. Hajdanában a kántori teendőn feküdt a súly; újabb időben ez megváltozott, s a tanítói állás domborodik ki inkább, és e mellett csak mellékfoglalkozás a kántori teendő. Ennek a szétválasztása igen kívánatos, elvileg teljesen helyes, és a nagy népes községekben már meg is valósíttatott, a kisebb községekben azonban keresztül nem vihető, mert ez a kis felekezeteknek túlságos megterheltetésével járna. (Helyeslés.) De engedelmet kérek, ha azt concedáljuk, hogy az állások szét nem választhatók, akkor el kell ismernünk, hogy a fizetések sem választhatók szét, és ez a menynyivelkevesebb a kántori illetmények fejében a tanítói fizetés, a felekezet által kiegészíttessék. Ellenkezik ez azon elvi állásponttal, a melyre e javaslatban a felekezetekkel szemben helyezkedtünk, mert mi nem akarjuk a felekezeteket jobban megterhelni, mint a mennyire a tanügy követelményei ezt okvetlenül igénylik, hanem óhajtunk segélyt nyújtani. Ez egy régi történeti fejlődés eredménye; ezt ma megbolygatni, s ez által is a felekezeteknek nehézséget okozni, indokoltnak és kívánatosnak nem tartanám. (Helyeslés a jobboldalon.) Még arra a másik argumentumra vagyok bátor reflektálni, melyet Okolicsányi László képviselőtársam felhozott a tanítói nyugdíjra vonatkozólag, mert ha 300 frt a tanítói fizetés a kántori illetményekkel együtt, akkor igenis az egész 300 frt képezi a nyugdíjaztatás alapját. E tekintetben sem látok tehát nehézséget, vagy igazságtalanságot feuforogni, és azért kérem Okolicsányi László képviselőtársam módosítványának mellőzését. A Polónyi Géza képviselő úr által felhozottakra bátor vagyok megjegyezni, hogyha az állomások betöltésénél, — a mint nekem is tudomásom van erről, — itt-ott mutatkoznak az előbbi illetményeket alább szállítani igyekvő törekvések, ezen abusus ellen már van provisio az 1868: XXXVIII. tez.-ben. Ezen javaslatban ép azért csak a korpótlékokra van ez irányban provisio, az t. i., hogyha valahol már magasabbkorpótlékok volnának megállapítva, azok semmi körülmények közt alább nem szállíthatók. Hogy a kántori és tanítói illetmények alább nem szállíthatók, az az 1868: XXXVIII. tcz.-ben foglaltatik ; illetékes helyen emelt megfelelő panasz a sérelmek orvoslását tehát ez irányban minden körülmények közt meg fogja hozni. Bátor vagyok a szakaszt elfogadásra ajánlani. (Helyeslés jobb felől.) Gr. Csáky Albin vallás és közoktatásügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Csak pár szó hozzátenni valóm van azokhoz, a mi22*
