Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-212

212. országos Illés 189S május 4-én, estttSrtBStgB. 169 ság, tanítói járandóság és párbér fejében, mint j az a szegény zsellér, a kinek nagyobb családja van. (Igaz! Űgy van! bal felöl.) Ebben találom én okát annak, hogy a köznép, ha csak lehet, kijátszsza ezt az anachronizmust, mely kiszakitott húsdarab a középkori institutiok testéből. Ezt megváltoztatni, ezt más alapokra kell fektetni. De addig is, mig ezen radikális változtatás be nem következik, annak a szegény tanítónak érdekeiről a t. háznak gondoskodnia kell. Mert hiába beszélünk 300 forintos minimumról, ha meg nem szabjuk, minő minőségben szolgáltassák ki a termesztmény. E nélkül az a 300 forint csak fictio, s annak csak nominális értéke van, de reális értéke nincs. Hiszen ha a 300 forintból 100 forintot termeszt menyekben fognak adni, az a 100 forint nem fog képviselni többet, mint 10—15 forint reális értéket. Épen ezért a következő módosítást ajánlom a t. háznak elfogadásra: (Halljuk! Halljuk!) »Az 5. szakasz második ! ekezdésének első mondata után »ha az iskolafeutartó a tanító tcrménybeli fizetését nem e megszabott módon szolgáltatná ki« tétessék egyúttal az is »vagy az a termés átlagos minőségének meg nem felelne, akkor« a termény helyett annak értékét készpénzben lesz köteles fizetni « Ajánlom módosításomat elfogadásra. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Elnök: Senki sem lévén felírva, ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister : T. liáz! Van szerencsém kijelenteni, hogy készségesen hozzájárulok azon módosítványhoz, melyet Hock János képviselő úr beadott. (Élénk helyeslés.) Elnök: E szerint a szakasz Hock János képviselő úr módosításával fogadtatik el. Gr, Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a 6. és 7. szakaszt, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 8. szakaszt). Bernáth Dezső jegyző: Okoiksányi László! Okolicsányi László: T. ház! A mai na pon elhangzott beszédek azt a benyomást tették reám, hogy a tegnapi szavazások eredménye egyáltalában nem hatott megnyugtatólag azokra, kik igen csekély többségben a legyőzöttek közé tartoztak. Nem hatott megnyugtatókig, azt nagyon tudom érteni annál is inkább, mert látták azt, hogy oly erős eszközök alkalmazásával győzettek le legjobb szándékuk érvényesítésében, hogy azok, akik többségre jutottak, maguk sem lehetnek büszkék tegnapi diadalukra; (Közbeszólások a jobboldalról: Nem is szégyeljük.) Nem lehetünk megnyugodva azért, mert azon szándék, mely a legyőzötteket vezette, a lehető legjobb nemzeti ügy emelésének, erélyes felkarolásának szándéka volt, és ennek érvényesítésében akaKÉPVB. NAPLÓ. 1892—97. XII KÖTET. I dályozta meg őket a törvényhozás. (Igaz! Űgy van! a szélsőbalon.) Láttuk a mai felszólalásokból, hogy ismételten tétettek kísérletek arra, hogy a tanítók helyzetének, sorsának könnyebbítéséről, javítá sáról valami más módon legyen gondoskodva, ha mindjárt a fizetési minimum 300 írtban álla píttatott is meg 5 kísérletek tétettek a terménybéli fizetés javítása, illetőleg a termények jobb minőségének biztosítására, de eredménytelenül ; kísérletek tétettek ;i korpótlékoknak rövidebb időre s nagyold) összegben való megszabására, de ez sem vezetett eredményre. Engem felszólalásomban már nemcsak azon szempont vezet, hogy a tanítók helyzetének, sorsának könnyítése, javítása iránt tegyünk intézkedést, hanem vezet azon szempont, hogy ebben a szakaszban egy igazságtalan, méltánytalan intézkedést látok. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) A törvényjavaslat 8. §-a ugyanis azt rendeli, hogy ott, a hol a hitfelekezeti tanító kántöri teendőket is végez, azon járandóságok, melyeket a, kántori teendők végzéseért élve/, a tanítói fizetésbe beszámítandók. Tudom azt, t, ház, hogy nagyon gyakori, csakumi általános szokás, hogy hitfelekezeti tanító egyúttal kántori teendőket is vége?, mindazáltal úgy vagyok meggyőződve, hogy ez két egészen különböíő szolgálat. (Igaz! Űgy van! a szélsőbalon.) A tanító, midőn mint kántor működik, az egyháznak szolgál, és midőn az iskolában tanít, a nemzetnek, a népnevelésnek szolgál. Én a tanító Kántori foglalkozását mellékfoglalkozásnak tekintem, épen olyan mellékfoglalkozásnak, míntaa pl. magánoktatásban részesít valakit, s ezért külön díjazást élvez; épen olyannak tekintem, mint a hogy a régebbi időben csaknem általános volt az, hogy a tanító, vagyis a kántor egyúttal jegyzői teendőket is végzett. Szeretném tudni, mit szólott volna a közvélemény, mit a törvényhozás akkor, hogyha annak idején a községek rendezéséről PZÓÍÓ tör.ényjavaskt úgy terjesztetett volna elő, hogy ott, a hol a jegyző egyúttal a kántori teendőkéi; is végzi, kántori, tanítói, jegyzői fizetése együtt jegyzői fizetésnek vétessék 1 Azt hiszem, meg kell különböztetni, — az igazság ós méltányosság kivánja, hogy megkülönböztessük ezen kétféle foglalkozást — a kétféle díjazást is annál inkább, mert a nyugdíjtörvény is megkülönbözteti. Ha ezen paragrafus változatlanti 1 elfogadtatik, be fog állani azon méltánytalanság és igazságtalanság, hogy a hol ez a tanítók hátrányára van, t. i. a nyugdíjnál, ott nem számíttatik be a fizetésbe a kántori járandóság, tehát annyival kevesebb nyugdijat fog élvezni, ellenben ott, a hol előnyére lenne, beszámittatik a fizetésbe, vagyis annyival kevesebb fizetést fog húzni. 22