Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-212

111. országos IUeai898.niiyus4-eti, estttSrtökfin 165 ne ejtett légyen a tanítók sorsán; vegye tekintetbe, hogy ezen seb illetőképen orvosoltatik a jelen helyzetben tehetségéhez képest, és legyen szíves azt, a mint Kovács Albert t. képviselőtársam oly élénk részvéttel ecsetelte, a tanítók és általában a közhangulat megnyugtatására elfogadni és ahhoz hozzájárulni. (Helyeslés bal felől.) Ha a t, közoktatási minister úrnak volnának netalán ministertársaival értekezései, akkor kérje fel a házat, hogy függeszsze fel a szakasz fölötti tanácskozást; de azt hiszem, hogy a kormánynak mindazon tagjai, a kik a minister úrral most Szavatosságban vannak, ha a közoktatási minister ár jónak látja azt, — pedig én nem hiszem, hogy eltekintve a pénzügyi kérdéstől, jónak ne lássa, — rá fognak állani, csak a közoktatási minister úr álljon rá, és hogy rá álljon, arra nézve engedje meg a t„ ház, hogy egy pénzügyi adattal szolgáljak. (Haljuk! Halljuk !) Nem kívánom és soha sem kívántam a tanácskozást kelletén túl zavarni, tehát nem kívántam kiterjeszkedni a pénzügyi helyzetre, de legyen szabad ezt egészen röviden előadnom. (Halljuk! Halljuk!) Az igaz, hogy az idei állami költségvetés csak néhány százezer forintnyi felesleget mutat ki, de azt jól tudjuk, hogy a megelőző években még kevesebb volt, és mégis igen nagy számú milliókra rúg a tiszta felesleg. Legyenek meggyőződve, hogy most is többre fog rúgni, nemcsak az a 4 millió jutott volna ki, a melyet mi ajánlottunk, jut még sokkal több. Jelen van itt a t. pénzügyminister úr is; nagyon örülök rajta. Azt is tudom, hogy minél több jövedelme van az államnak, annyival többet fognak katonai kiadásokra követelni, a melyet, — s azt hiszem, ebben velem mindenki egyetért, — a közoktatási kiadásokhoz képest majdnem terméketlen kiadásoknak tekintek. Ha mi ebből a leendő nagy feleslegből előre lefoglalunk idebent befektetésre a közoktatásügy számára egy nagyobb összeget oly czélra, a melyre mindenki, a ki nem csak a pénzügyhöz, hanem a politikához, a nemzeti műveltséghez, a nemzeti egységhez ért, azt mondja, hogy ennél előbbre való befektetésre nincs egyetlenegy országnak sem, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) ha t. a közoktatásügyi minister rászánja magát, és a ház most megszavazza azt a pár százezer forint emelést, a melyet Kovács Albert t. képviselőtársam indítványoz, ez által azt megmentették Magyarországnak, sa t. pénzügyminister úr mint ministerelnök Bécsben nagyon könnyen, jóhiszeműen és lelkiismeretesen hivatkozhatik rá: nem lehet annyit adni, mert Magyarország lefoglalta közoktatásügyére. (Úgy van ! Úgy van! hal felől.) Ezt is egy nagy indoknak tartom arra, hogy a t. kormány és a t. közoktatásügyi minister úr ne zárkózzék el a Kovács Albert képviselőtársam által provokált és a netalán még jövendő csekélyebb kiadásoknak elfogadásától. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a közoktatásügy ugyanolyan, mint volt a Sybilla, könyye; minél fukarabban intézkedik a képviselőház ma, annál nagyobb erővel fog fellépni a magyar nemzet egységére, a magyar közművelődésre szükséges összegek megajánlásának követelése. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Melegen ragaszkodom úgy Kovács Albert t. barátom, mint Thold Dániel képviselőtársaimnak határozati javaslataihoz. (Élénk helyeslés bal felől.) Hentaller Lajos jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! Azt az intentiot, a mely Thold Dániel képviselőtársam módosítványában foglaltatik, én a magam részéről helyeslem. O t. i. azt czélozza, hogy a korpótlék a'apját képező szolgálati évek ne a törvény hatálybaléptétől számíttassanak, hanem öt évre visszamenve, azoknak visszaható erő is tulajdonítassék, vagyis, hogy azoknak, a kik e törvény hatályba lépte előtt öt évet szolgáltak, ez az öt év korpótlékukba heszámíttassék. Az intentio szerintem igen helyes, méltányos és igazságos; ez a legkevesebb, a mit a tanítóknak adhatunk azok után, a mik tegnap történtek. (Helyeslés bal felől.) A módosítvány azonban nem elég világos, és nem öleli fel az egész területet, a melyre kiterjeszkedni akar, nevezetesen akként hangzik, hogyha az elfogadiatik, a korpótlékban visszamenőleg csak azok részesülnének, a kik öt egész esztendőt m'.r kitöltöttek, mi nem volna méltányos, A magam részéről tehát szükségesnek tartom azt is, hogy ha öt évnél kevesebb szolgálati időt töltöttek is el, a korpótlékban annak idején, az öt esztendő teljes kitöltésével részesüljenek. (Helyeslés hal felöl.) Vagyis ha pl. négy évet szolgáltak, ahhoz még egy év legyen szükséges, hogy a korpótlékot megkapják. (Helyeslés hal felöl.) Ebben az irányban óhajtom kiegészíteni és klarifikálni azt a módosítást, a melyet Thold Dániel t. képviselőtársam benyújtott. Ez pedig akként történhetik, ha az ő módosítása végéhez még egy passus illesztetnék, a mely következőképen szólana: (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »A mennyiben pedig ezen működés öt évnél kevesebb lenne, a kitöltött évek az öt évi korpótlék-jogosúlt évekbe beszámítandók.« (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azt gondolom, t. ház, hogyha Thold t. képviselőtársunk módositványa elfogadtatik, az mindenesetre kiegészítésre szorul; ha az nem fogadtatik el, úgy az én almódosítványom is