Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-212
164 812. »w»Aros tilos I8!)B. aiäjui 4-tn, esUtörtőkBn, Úgy van! a baloldalon,) holott épen ez egyik főfontosságú feladata a népiskolának. Nem akarok a most elmondottakra vonatkozó bárminő indítványnyal a t. ház elé lépni, mert ezen indítványnak sorsa iránt tisztában vagyok, e&ttpán a t. minister úrnak becses figyelmét kívántam az általam felvetett eszmékre felhívni. (Élénk helyeslés hal felől.) Egyéb megjegyzésem nincsen ezen szakaszra. Hentaller Lajos jegyző: Madarász József! Madarász József: T. ház! Kovács Albert í. képviselőtár-am most már átláthatja, hogy sejtelme nem volt való, midőn figyelmeztetett bennünket az általános vita alkalmával, hogy azok, a kik a tanítók fizetésének legkevesebbjét 600 frtban akarják megállapítani, majd kétségessé teszik azoknak a győzelmét, a kik e legkevesebbet 400 frtban kívánják megállapítani. Én megfordítom ezt az állítást, és azt mondom, hogy miként látta t. képviselőtársam, azok, a kik a tanítók fizetésének legkevesebbjét 600 frtban óhajtottuk volna megállapítani, majdnem mindnyájan,— sajnálom, ha egy-kettő a leszavazás után a közönböség rossz szokásánál fogva eltávozott— majdnem mindnyájan teljes lélekkel pártoltuk azon összeget, melyet csekélynek tartottunk akkor, midőn az általunk is szegényesen szánt ősszegtől elütöttek. Magam is abban a véleményben vagyok, hogy a t. többségnek, a kormánynak és a t. minister úrnak mindenesetre figyelmébe ajánlja a tegnapi szavazás azt, hoyy a tanítók sorsáról való gondoskodás szüksége nem csak itt az ellenzéken, hanem az egész házban meggyőződéssé vált. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) És én teljesen meg vagyok győződve arról, ha a t. közoktatásügyi minister úr nem tartja szükségesnek tárczáját kötni ehhez a kérdéshez, nemcsak a 400 frt mellett, hanem ha nem ellenzi, a tegnapi szavazás a 600 frt mellett döntött volna. Hiszen még ezen összeg is csekélység azon fáradsághoz s azon erőfeszítéshez képest, a melyet egy néptanítónak működése megkövetel. De magam is erőt merítek a tegnapi veszteségből annyiban, hogy ez sarkalni fogja a t. minister urat, és reményem van, hogy az egész házat meg fogja győzni a felől, hogy a mint a t. közoktatásügyi minister úr tegnapi beszédében kilátásba helyezte, hogy az iskolákról szóló 1868. évi törvények módosítását javalatba fogja hozni, a mit remélem, a legközelebbi időben teljesítend is, s akkor az egész ház elérkezettnek fogja látni az idejét annak, hogy kipótolja azt a veszteséget, mely a tanítókra nézve tegnap előállott. Reményt ad nekem erre az is, hogy én azt hiszem, társadalmilag is meg fogják tenni a kötelességöket a felekezetek is, (Zaj. Ealljuh! Halljuk!) a melyek szabad versenyét én soha sem kívánom gátolni, soha nem tagadom, hogy nekik joguk van a szabad oktatásra; az oktatás kötelezettsége pedig ingyenesen, felfogásom szerint, az államot terheli, ezt az állam kötelességének tartottam, tartom és fogom tartani ezeutúl is; de reményt ad nekem a társadalom is; hiszen a tisztelt (Zaj. Ealljuh! Halljuk!) Elnök*. Cendet kérek, képviselő urak. Madarász József: ValJban, t. ház, nem volna csoda, ha elmenne az embernek a kedve a hazát és a nemzeti egységet érdeklő ügyben beszélni, mikor látja, hogy 30—40—50, mondjuk itt is, ott is társalog . . . Kammerer Ernő előadó: Hát engem hallgattak? Madarász József: Elég rossz! Épen ezért szóltam, máskép nem szóltam volna. Nekem is van beszélni valóm minister urakkal, egy pár képviselőtársammal, de ha beszélni akarok, megkérem őt, kimegyek, legalább a teremben levőket nem zavarom annyira, hogy elő ne adhassa a véleményét, (Általános helyeslés. Halljuk! Halljuk !) T. ház! Abban a reményben vagyok, hogy eljövend a kor nemsokára, a mikor a tegnap megejtett szavazás következtében a tanítók nem fognak megfeledkezni azon kötelességükről, hogy ezentúl, habár sajnos a szavazás eredménye rajok nézve, még buzgóbban, még lelkesebben szolgálják a magyar nemzet gyermekeinek a magyar államhoz való hűségben, a magyar nemzethez való ragaszkodás oktatását. Mert méltó, hogy felhozzam, hogy a napokban, a mint megindult a tanácskozás e teremben, ennek első napjaiban Kecskemét városa, — mint a sajtó útján tudjuk,— mivel ott a tanítókat a város tartja fenn, elhatározta, hogy a néptanítóknak legkisebb fizetése 600 forint legyen. (Élénk éljenzés.) A mint ezt megtette ama város, úgy meg fogják tenni ama hatóságok, a melyeknek tehetségökben van, a melyek pedig meg nem tehetik, az állam példát merít tőlük és megteendi e részben kötelességét. Elismerem, vannak hatóságok, a melyeknél még többre megy a fizeíés. Én hálaisten oly kerületet vagyok szerencsés képviselni, a melyben 600 frtnál jóval felül is vannak fizetések; de jól tudom, hogy hazámban igen sok hely van olyan, a hol igen csekély a néptanító fizetése, tehát azok érdekében ismét elkövetek mindent, először, hogy megtegyék a felekezetek, másodszor a hatóságok, harmadszor pedig a mit azok meg nem tehetnek, megtegye az állam. (Helyeslés bal felöl.) És én ezen reményben arra kérem a t. közoktatási minister urat, hogy Kovács Albert képviselőtársamnak tett indítványát vegye fontolóra: tekintse azt, hogy azon tegnapi szavazás lehetetlen, hogy mégis sebet