Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-212
212. országos fl?<S 1S93. május 4-én, csütörtökön. , jgg családjaikkal együtt, ha nem is fényesen, de legalább tisztességesen és anyagi gondoktól menten megélhessenek, és így megkettőzött odaadással és buzgósággal teljesíthessék hivatásukkal járó kötelességeiket, mely hivatásuk kiváló fontosságát az e vitában felszólalt szónokok mindegyike készségesen elismerte. Csakhogy nem elég ám elmondani, hogy a néptanítók képezik ama társadalmi osztályt, melynek Magyarországot útból kell meghódítania, hanem biztosítanunk is kel] résziikre nemcsak a gondnéJkííli, tisztességes megélhetést, hanem egyúttal ez erkölcsi elismerésnek ama mérvét is, melyet a társadalom méltánylásától joggal megkövetelhetnek. (Élénk helyeslés bal felöl.) C^ikis azon anyagi és erkölcsi eszközök megadásával fogjuk azt elérhetni, hogy a néptanítói karban fejlesztetni fog a testületi közszellem, melynek fejlesztése nyújtja nekünk a legnagyobb biztosítékot, hogy ama kulturális hadjáratot, melyről imént megemlékeztem, győzedelmesen is fogják végigküzdhetni és csakugyan még egyszer fogják Magyarországot meghódítani; mit azonban egy kiéhezett, anyagi gondokkal küzdő kulturhädsereggel elérni lehetetlen, de még megkísérlem is bajos lesz. Megvallom, ha csak sejtettem volna is, hogy a t. mínister ebből, a tanítókra nézve oly keserves tárczakérdésből, melynek valahára leendő igazságos és méltányos megoldását oly régóta várják, tárczakérdést fog csinálni, (Derültség bal felöl.) és még a 400 forintos minimum elfogadására sem lesz rábírható, úgy akkor, midőn a t. ház az 1896-iki országos kiállítás rendezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalta, azt indítványoztam volna, hogy álljon el a t. ház ezen kiállítás eszméjétől végképen, és fordítsa a kiállítási czélokra megszavazott tekintélyes összeget első sorban a politikai és kulturális tekintetben egyaránt kiváló fontosságú népnevelés ügyének emelésére, (Helyeslés bal felöl.) nevezetesen első sorban a néptanítók fizetésének a megváltozott viszonyok és fokozott igényekhez mért felemelésére, (Helyeslés bal felöl) és méltóztassék elhinni, ha hazánk ezredéves fennállásának évfordulóján a kiállítás területén emelkedő csillogó, ragyogó paloták és pavillonok helyett egy megelégedett, és azért magasztos hivatását kedvvel, sőt lelkesedéssel teljesíthető néptanítói kart lettünk volna képesek a közmívelődési állapotaink iránt édeklődő hazai és külföldi közönségnek bemutatni, a milleniumnak ilyetén megünnepléseért méltán részesültünk volna megérdemlett, feltétlen elismerésben. (Igaz ! Úgy van! bal felöl.) Mivel azonban a t. ház többsége a fizetési minimum tekintetében már döntött, úgy e tárgyra vonatkozó további fejtegetésekbe nem bocsátkozom, hanem ha már egyszer elfogadtatott az a szerintem teljesen elégtelen 300 frtos minimum, úgy ezen fizetés kiszolgáltatására vonatkozó, néhány módozatot volnék bátor az igen t. minister úrnak becses figyelmébe ajánlani. (Halljuk!Halljuk!) Nevezetesen a 400 frtos minimum elfogadása esetén nem lett volna kifogásom az ellen, hogy ezen fizetésben benfoglaltassák a kántori javadalom is, mig ellenben a most elfogadott 300 forintos miaimummal a kántori javadalmazást egybeköthetőnek nem tartom; még inkább kell azonban az ellen tiltakoznom, hogy ebben az emiitett minimumban a harangozói javadalom is benfoglaltassék, mert ezen foglalkozást ma már sehogy sem tartom összeférőnek a tanító állásával. (Igaz! Úgy van ! n. baloldalon.) Méltányossági szempontból továbbá azt is óhajtanám, hogy a korpótlékok kérdése a már eddig eltöltött szolgálati évek beszámításával nyerjen törvényhozási megoldást. (Helyeslés a baloldalon. De ha már a néptanítók eddigi összes szolgálati éveinek a korpótlék kérdésénél leendő beszámítását nem reményelhetjiik, akkor mégis a tanítók helyzetének tetemes javítását érhetjük el Thold Dániel t. képviselőtársam most beadott módosítváuyának elfogadásával, melyet azért részemről is melegen pártolok. (Helyeslés a baloldalon.) Ázt is igen kívánatosnak tartanám, hogy úgy minden terménybeli járulék, valamint eddig a nép által teljesített minden muuka, p. o. szántás, gabona-, fahordás és a többi, a hatóság közbenjöttével a nép által méltányos áron megváltassák, (Helyeslés a baloldalon.) valamint czélszeríűtek tartanám, hogy a tanítók fizetésüket ne directe a községtől, vagy a bírótól, hanem a megyei, vagy bárminő más hivatalos pénztárból kapják ki, (Helyeslés a baloldalon.) Ezen módozatot különösen bátorkodom a t. minister úrnak becses figyelmébe ajánlani, mert mig ez meg nem történik, addig jól nevelt népre se számítsunk. Nem a magam megyéjéből merített tapasz tálat mondatja ezt velem, hol — hála Istennek — ily elszomorító állapotok létezéséről még soha sem volt alkalmam meggyőződhetni, mert a mi népünk bír annyi műveltséggel és belátással, hogy a tanítói hivatás fontosságát kellően mérlegelhesse, de sajnos, van azért még akárhány oly községe és vidéke hazánknak, a hol a nép, vagy a bíró annak a tanítónak járandóságát sohasem rendesen és cs ndesen, hanem mindig esak szitkozódás, zúgolódás között szokta megfizetni; a kis gyermek pedig hallván, hogy szülői azért a fizetendő karezgabonáért, vagy a tanító részére teljesítendő mezei munkáért hogyan szidják azt a tanítót, lassan-lassan belopódzik a gyermek szívébe a tanító iránt való gyűlölet, sőt megvetésnek érzelme, és így azután a tanítónak nevelő hatása már csírájában van lerontva, (Tgaa! 21*
