Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-212
\m 2il ersságo* fllw 189§, májas i 6,. esfltRrtÖfcöiSu mely őt ízben válik esedékessé és 250 forintig emelkedhetik.« A szövegezésben követtem az eredeti szöveg mondatszerkezetét, ezért vau így szövegezve. Ha az el fogadta tik is, a t. államtitkár úr indítványa e melleit akár szószerint beiktatható, úgy, a mint azt a t. államtitkár úr beterjesztette, akár pedig megoldható a kérdés, úgyis, a mint ő is méltóztatott mondani, t. i. a második szakasz egyszerű törlése által. Az értelem így is, úgy is világos lesz. Kérem én is épen olyan szépen a t. nnnister urat, a milyen szépen ő kért tegnap engem, de kérem arra, hogy kérésemet jobban teljesítse, mint én teljesítettem tegnap az övét, (Derültség.) hogy legyen kegyes ezen csekély emeléshez hozzájárulni, mely nagyon távol áll attól, hogy nagy mértékben megzavarja a budgetet, (Igaz! Úgy van! bal felöl.) mindazonáltal körülbelül egy negyedrészben a tanítók sorsát akként fogja enyhíteni, hogy meg lesznek vele elégedve. (Élénk helyeslés a balés szélsőbalon.) Elnök". A módosítvány fel fog olvastatni. Hentaller Lajos jegyző (olvassa a módosítvány t). Elnök: Ki következik? Hentaller Lajos jegyző: Thold Dániel! Elnök: Papp Elek képviselő úr óhajt személyes kérdésben szólni. Papp Elek.* T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk!) Nagyon örülök azon, hogy Kovács Albert t. képviselőtársam azon terhétől, a mely őt azóta nyomta, a mióta a kovásznál választások lefolytak, most ez alkalommal igen könnyű szerrel megszabadult. Arra ugyan nem emlékezem, hogy a néptanítók fizetéséről lett volna Kovásznán szó, azonban, ha t. képviselőtársam emlékezik rá, én kénytelen vagyok elhinni. Annak indoka, a miért én ott ő ellene korteskedtem, az, hogy attól féltem, hogy a nemzeti párt daczára annak, hogy a »nemzeti párt* elnevezést felvette, abban a betegségben szenved, a miben a német, és a mit a természettudósok úgy szoktak kifejezni, hogy attavismus, hogy t. i. visszaüt a nagyapjára, arra a, korszakra, a mi'íor még Sennyey Pál volt ennek a pártnak egyik előkelő tagja. (Mozgás bal felől.) Nekem az a meggyőződésem, hogy azon elvek és azon politikai felfogások vezethetnek egyedül Magyarország függetlenségének elérésére, a melyeket én követek. Azért korteskedtem Kovács Albert t. képviselőtársam ellen, mert rántottát csinálni a nélkül, hogy a tojást el ne törje az ember, nem lehet. (Derültsrg a szélső baloldalon.) Hentaller Lajos jegyző: Thold Dániel! Thöld Dániel: t. ház! Haiározott szándékom volt ezen törvényjavaslat általános tárgyalásánál szerény nézeteimet röviden előadni; miután azonban előttem számos kitűnő szónok megvilágította a törvényjavaslat mostohaságát: szándékomtól elállottam. Azonban némán azok után sem maradhatván, fentartottasn magamnak e törvényjavaslat részletes tárgyalásánál nézeteim előadását, és mert személyesen meggyőződtem a közéletben arról, hogy a tanítótestület a magyar nemzetre nézve kulturális szempontból fölötte fontos tényező, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) ezen szempontból kiindulva, ezt az anyagi szempontnál előbbre teszem. (Halljuk! Halljuk!) Ezen tanítótestületnek akkor lesz nagy hatása a magyar nemzetre, ha annak nem kell a mindennapi kenyér keresésével küzdenie, hanem teljesen hivatásának élhet. (Helyeslés a szélsőbalon.) De van is ennek módja, a mint a latin közmondás tárta: »Est modu^ in rebus«, tisztán csak a t. háztól függ az, hogy ezen tanítótestületen segítsen. (Halljuk! Halljuk !) Igaz, hogy a tegnapi napon lezajlott szomorú esemény után erre kevés kilátásunk lehet; de én még sem vesztem el reményemet, s mint a hajóskapitány, a ki hajóját a hullámzó tengeren vezeti, még egy reményhorgnnyt kívánok kidobni, s azt hiszem, hogy az t. képviselőtársaim nemes érzékébe fog megakadni és felébrednek, s szerény nézetemet magukévá fogják tenni a túlsó oldalon is, Módosítványt vagyo. bátor ezen szakasz 3 ik bekezdéséhez b nyújtani, mely következőképen hangzik: »E korpótlék élvezetében már az 1894. évben mindazon tanítók és. tanítónők részesülnek, kik a jelen törvény hatálybaléptekor 5 évig mfíködtek«. Ajánlom ezt a t háznak becses elfogadásra. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök : Méltóztatik kívánni, hogy felolvastassék? (Felolvasottnak veszszük !) Felolvasottnak tekintetik. Hentaller Lajos jegyző: Nagy István! Nagy István: T. képviselőház! (Halljuk!) A t. ház többsége jónak látta úgy Szinay Gyula, valamint Bánó József t. képviselőtársaimnak határozati javaslatait 76, illetve 14 szótöbbségből elvetni. Megtörtént és megváltozhatlan dolgok felett nem íiKii rok hosszasabban elmélkedni, csupán azon megjegyzésre szoríikozom, miként ha hazánkban a közoktatás ügyét emelni óhajt juk, úgy nem elég törvénynyel gondoskodnunk a tanítók képzéséről és a tanigények fokozásáról, hanem első sorban gondoskodnunk kell, vagy inkább kellene, hogy azok az eddig oly mostoha elbánásban részesült szegény néptanítók
