Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-211
21!. orseágos ölés 1898. május 8-án, szerdán. \£f vetkező, második ezredévet e hazában akarja átélni, ha előttünk az a czél lebeg, hogy e haza egykor önálló és független állam legyen, hogy polgárai mindenütt jólétet és boldogságot találjanak, akkor a közoktatásügy fejlődésében csak egy pillanatra sem szabad megállapodni. (He lyeslés a szélsőbalon.) Hogy pedig a közoktatás fejlődésében hanyatlás be ne következzék, a tanítók fizetésének rendezése elodázhatatlan és oly követelmény, a melyet hiába vennénk mi le a napirendről, ismét és ismét napirendre fog az kerülni, inig megoldást nem nyer. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Kijelentem, hogy én e kérdés megoldását ezen törvényjavaslat szűk keretében lehetőnek nem tartom, (Zajos ellenmondások a szélsőbalon.) hanem gyökeres, radikális megoldását óhajtom. (Élénk mozgás a szélsőbalon.) Ily szempontból bíráltam a törvényjavaslatot, ily szempontból fogadtam azt el a közoktatási bizottságban, és ily szempontból fogadom el annak első szakaszát itt is, mint a mely 1 ső §. a törvényjavaslat alapját képezi. (Élénk mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Hentaller Lajos jegyző: Madarász József ! Madarász József: T. ház! A néptanítók fizetésének megállapításáról van itt szó. Mindazon magasztos és nagy elvek után, a melyeknek elősorolásával előttem szólott képviselőtársam indokolni akarta szavazatát, hogy a jelen törvény 1. § - át elfogadja, engedjék meg nekem, hogy meggyőződésem szerint kijelentsem, hogy azon magasztos nagy elveknek a vitatása nem keverendő össze a tanítói fizetések kérdésével; (Zajos tetszés és helyeslés a szélsőbalon.) nem lehet ezeket belekeverni akkor, midőn itt csak arról yan szó, hogy a tanítói fizetések javíttassanak, a milynek elhalasztását akár csak egy hónapra helytelennek tartanám. (Hosszantartó tetszés és taps a szélsőbalon.) Midőn ezen nagy kérdés itt előkerül, kijelentem, hogy ott voltam e kérdésnél 1848-ban, (Élénk éljenzés a szélsőbalon.) ellene voltam a 67-iki kiegyezés minden következményeinek, ott leszek, ha majd az 1868-iki törvény megváltoztatása előkerül, hazám független alkotmányának, nemzeti egységének és a magyar közművelődésnek, a néptanítóknak, mint a haza egyetlen e tekintetben! ügyénél is. (Élénk éljenzés a szélsőbalon.) De bocsásson meg t. képviselőtársam, most iit csak arról van szó, hogy javíttassák-e a néptanítók fizetése, igeu, vagy nem? (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Az én t. barátom csak egyetlen egy kérdést vetett fel, midőn felolvasta két izben tartott beszédeit, a határozati javaslat megtételekor és atána, azt kérdezvén, hogy nem meggyőződése szerint szav.iz-e most, midőn rászavaz erre a javasl .tra. Hát, t. képviselőtársam, figyelmébe ajánlom, hogy ő a minister úrnak kijelentése után vonta vissza határozati javaslatát, a mely, elismerem, 300 frt minimumot helyezett kilátásba, de a visszavonás után ma hozta fel újból. (Felkiáltások a szélsőbalon: Előtte volt!) Ha előtte volt is, de az mondatott, hogy a néptanítók szavát meghallgatva fogunk intézkedni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én ezen indítvány után meghallgattam a néptanítók szavát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Vannak itt, a kik 300 frtot akarnak adni, mint a mennyit a t. minister úr akar; vannak, a kik ezt lehetetlennek tartják, és magam is azt mondom, ez szégyen, ez elkeserítő. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Vannak, a kik 400 frtot akarnak: ez szerintem ki nem elégítve, elkedvetlenítő. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nézzék meg önök képviselők, mit szavaztunk meg mi a képviselőház írnokainak, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) 600—700—800 frt fizetést, 300—350 frt lakpénzzel. Most tegyék önök szivükre kezeiket: hát a néptanítói terhes foglalkozás összehasonlítható-c egy írnok foglalkozásával? (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) tegyék önök képviselők és minister urak szívökre kezeiket, én ismerem a néptanítók keserves sorsát, de mondhatom, hogyha volna valami hivatal, a mit elfogadnék, én 79 éves koromban örömmel ezen hivatalra szánnám minden erőmet, ha fiatal erőm volna, ha annak megfelelhetnék, mert azt magasztosabbnak tartom ramden létező hivatalnál, és a legterhesebbnek is tartom (Élénk éljenzés a szélsőbalon) Hallottuk a tanitók szavát: ők hatszáz fo rintot kérnek. Én ezt is szegényes díjazásnak tartom, de mert a tanítók, tekintetbe véve az állam pénzügy helyzetét, ennyivel is megelégesznek: nem zárkőzhatom el kívánságuk elől. Hazafiúi kötelessége most mindenkinek a tanítók sorsán javítani. Szavazzanak önök (a jobboldalra mutat) nyugodtan, a 300—400, vagy 600 forintra, de tegyék kezüket szívükre és döntsenek lelkiismeretük szerint. (Helyesléi a szélső' baloldalon.) Ennyi volt az, a mit elmondani, szavazatomnak indokolására, kötelességemnek tartottam. Ajánlom a t. képviselőháznak, méltóztassék a 600 forintos legkevesebbet, mint a tanítók által kért összeget megállapítani és elfogadni. (Éljen zés a szélsőbalon.) Kiss Albert: T. ház! Személyes kérdésben kérek szói. Abból, a mit előttem szólott t. képviselőtársam elmondott, rám csak az tartozik, a miket személyemet illetőleg mondott. Azok, a melyeket adandó szavazata indokolására mondott el, általam nem czáfolhatók. Azt mondotta t. képviselőtársam, hogy ő 19*
