Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-210
210. omágvs ülés 1898, május 2-án, kedden. Jtjjo oly mélyen kiható s majdnem legfontosabb szolgálatot tevő osztálynak, a tanítói osztálynak is megadassanak legalább azok az eszközök, melyek a normális létszükséglet kielégítésére megkívántatnak. De látjuk azt, hogy a kormánypárt ezen érzékének és gondolkozásának el kell némulni a mai kormánypárti szellem mellett; (ügy van! a szélső baloldalon.) mert hiszen csak hazánk kulturális érdekeinek emelése, csak 25.000 tanító érdeke, megnyugtatása áll szemben csak — egy ministeri nyilatkozattal és akarattal. Távol áll tőlem még a gondolata is, hogy a t. kultuszminister urat nyilatkozatáért és elfoglalt álláspontjáért azzal vádoljam, hogy hazánk kultúrájának emelésére és fejlesztésére általánosságban nincs meg benne a jószándék és jóindulat, Hiszen hallottuk azon nyilatkozatát, hogy a 300 forintos minimumot igen csekélynek tartja, s ha egyéb igen fontos melléktekinteteket nem kellene figyelmébe vennie, s csak saját érzelmeit követhetné, jóval magasabb összegben állapítaná meg a tanítók fizetésének minimumát. Ezzel összefüggőleg azonban méltóztassék megengedni azon felfogásom kijelentését, hogy egy fejlődésben levő ország tanügyének vezetéséhez és kot Hiányzásához nem elegendő egyedül az érzelmekben és szavakban nyilvánuló jóakarat; (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon) hanem oda szükséges a teltekben nyilvánuló jóindulat, szükséges azon tetterő, mely az állam vitális érdekeinek elérésében számol a közfelfogással is, (Helyeslés a szélső baloldalon.) szükséges azon energia, rrely képes kivinni, hogy az állam más kormányzati ágainál szereplő azon kiadási öszszegek, melyek a nemzet érdekeivel, a nemzet egy igen tekintélyes részének felfogásával és akaratával össze nem egyeztethetők, az állam legmagasabb feladatának, kultúrájának fejlesztésére fordíttassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha vizsgáljuk, t. ház, azon igen fontos tekinteteket, melyek megakadályozzák a kormányt abban, hogy a tanítók fizetési minimumát 300 forintnál magasabb összegben állapítsa meg, két fontos ellenvetést hallunk hangoztatni. Egyik a t. minister úr részéről az, hogy a felekezetek autonómiáját akarja tiszteletben tartani; mert ha 400, va-y 600 irtot állapít meg a törvényhozás, akkor a törvényjavaslat dispositioi fegyelmi és ellenőrző befolyást adnak a kormánynak az összes felekezetek iskoláiba, így a felek ezetek autonóm iáj áb a. A másik fontos ellenvetés a pénzügyi és közoktatási bizottság részéről hangoztatik, mely szerint az ország pénzügyi viszonyai nem engedik meg a 300 írtnál magasabb minimalis összeg megállapítását SÖt a közoktatásügyi bizottság t. előadója tovább megy, s azt mondja, hogyha tekintjük az ország organikus fejlődését, a gyakorlati viszonyokat, s a felekezetek autonóm jogait, úgy nem érkezett el az ideje egy új minimum megállapításának; hanem a régi törvényt az 186S : XXXVIII. törvényezikket kell végrehajtani, illetve az egész vonalon kiterjeszteni, tehát a 300 forintos minimumot megállapítani; ennek elérkezett az ideje. Nem lehet megérteni, t. ház, miért épen a 300 forintos minimumnak érkezett el az ideje? Kammerer Ernő előadó: Még nincs végrehajtva a törvény. Tóth János: Hiszen a törvényhozás az ország organikus fejlődése és a viszonyok tekintetbe vételével már 1868-ban elérkezettnek látta az idejét a 300 forintos minimumnak; pedig 25 év óta az ország fejlődése, és a viszonyok sokat változtak. Változott az ország fejlődése pedig annyiban, hogy akkor 119 millió volt az állatai bevétel, ma pedig 480 millióra változtak a viszonyok, pedig annyiban, hogy egy egyén, egy család, megélhetése ma bizonyára kétszerte nehezebb, illetve kétszer annyiba kerül, mint akkor. Ha tekintjük t.,ház, az ország fejlődését, és a viszonyokat, ezek nem a mellett szólnak, hogy nem érkezett el az ideje egy új, egy nagyobb minimum megállapításának. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) De, ha tekintjük a felekezetek autonóm jogait is, ezek sem a mellett szólnak, hogy ma érkezett el az ideje a tanítói fizetések rendezésének, a 300 forintos minimum megállapításának; hanem a mellett, hogy ennek már rég el érkezett az ideje. (Igaz! Ügy van! a szélső ' baloldalon.) Jól tudom, t. ház, hogy az 1868 : XXXVIII. törvényezikk 11. §-a a felekezeti tanítók díjazását a felekezetekre bízta, s tudjuk, hogy a felekezetek miként feleltek meg ennek; itt találkozunk a legnagyobb nyomorral, mert a 15.000 felekezeti tanító közül 5278-nak még 1 a mindennapi kenyere sincs biztosítva; s ha az ' államkormányzat hívatott tényezői éveken, éyI tizedeken keresztül látták, tapasztalták, hogy a felekezetek egy bizonyos mennyiségben olyan iskolákat tartanak fenn, melyek az állam feladatainak kulturális előhaladásának, sőt nemzeti egységünk érdekeinek nem megfelelők, s látták és tapasztalták, hogy olyan tanítókat alkalmaznak még ma is, — mint a t. minister úr méltóztatott említeni, 2.900 van olyan, — kik semmi qualificatoval nem bírván, sem értelmük, sem érzelmük, sem erkölcsük tekintetében nem megbízhatók; látták és tapasztalták, hogy I a felekezetek a hivatással egyáltalán össze nem egyeztethető nyomorúságosan fizetik tanítóikat,
