Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-210

t$Q 210. országos ülés IStt. május g-aa, ketläen. lett légyen ennek az indoka, akár az iskolafentartó hitfelekezet szegénysége, akar azon felfogása, hogy nekik nem kötelességük, csak joguk az iskolafentartás, és csak a hitoktatás : felekezeti ügy, a tulaj dónk épeni népoktatás első sorban nemzeti, állami feladat; mikor mindezeket éveken és évtizedeken keresztül tapasztalták az államkormányzat hívatott tényezőig kérdem, t. ház, a hitfelekezetek autonóm jogai visszatarthatták-e őket az állam és nemzetünk érdekében álló gyökeres reformáläsától e dolguknak, s nem-e évekkel és évtizedekkel ezelőtt lett e volna ideje a tanítói fizetések rendezésének s ez által a népoktatásügy újjáteremtésének? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ebben is azt a bizonyos kormányzati szellem megnyilatkozását láthatjuk., mely idegen érdekek szolgálatában megtűrte eddig ezt az állapotot, megtűrte, hogy a nép által fizetett milliókból még csak morzsák sem jussanak ezeknek a kulturális missiójukat teljesíteni nem tudó, s nem akaró felekezeti iskoláknak. Az állam legfőbb ellenőrzési és felügyeleti jogát kiterjeszti a hitfelekezetek által fentartott iskolákra is; e részben a t. ház, különösen az 1868 : XXXVIII. törvényezikknek a fizetésen kívül eső többi rendelkezései által teljesen beavatkozik a hitfelekezetek autonómiájába, s igy azok eddig sem bírtak sértetlen autonómiával. Az állam ellenőrzési, felügyeleti és fegyelmi jogának az összes népoktatás terén való kiterjesztése — meggyőződésem szerint — csak eszköze és föltétele lehet egy helyes nemzeti kultúrpolitikának, különösen hazánkban, hol a nemzetiségi törekvések széthúzó elemei gyökeriiket a népiskolákban bírják. Ez indokból nem fogadhatom el a t. minister úrnak a magasabb fizetési minimum megállapítása elleni ellenvetését. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De nem fogadható el a bizottságok azon ellenvetése sem, hogy az ország pénzügyi helyzete nem engedi meg a 4,200.000 forinttal járó többkiadást. Nem fogadható el, mert itt nem az államnak vagy a polgároknak egy újabbi megterheltetéséről lehet szó, csak arról, hogy főbb állami feladatunk — kultúránk fejlesztésére — a tulajdonképeni erejét, az alapját képezi minden államnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az állami bevételeinkből e czélra eddig fordított l^^/o-hoz még egy százalékot csatoljunk, a minek indokolását nemcsak a czél meggyőző erejében, hanem azon nemzeti érdekben is találhatjuk, hogy 486 milliós költségvetésünkből az ország igazi belügyi szükségleteire csak mintegy 20°/o esik. a többi mind idegen érdekek szolgálatában áll; tehát a 21-dik °/o-ot, legmagasztosabb állami feladatunk, nemzeti egységünk, kulturális megerősödésünk érdekében a a tanítók fizetési minimumának 600 forintban megállapítására jogosan követelheti a magyar nemzet az idegen érdekek szolgálatában álló 80°/o-ból. Ezen indokoknál fogva csatlakozom Szinoy Gyula t. képviselőtársamnak határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a széhő baloldalon.) Horváth Ádám jegyző: Vécsey Endre! Vécsey Endre: (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Előttem szólott t. képviselőtársammal egy párton, vele egy véleményben lévén, azt hiszem, nem fogja rossz néven venni tőlem, ha kiváló szakavatottságot tanúsító s kellő érdekeltséget keltő beszédeért itt mindjárt utána felszólalva dicshymnussal nem illetem akkor, a mikor egyszerű képvisdői kötelességét rótta le. Nem teszem ezt egyéb körülményeken kivtíl azért sem, hogy ezt itt utólagosan téve olyan következményeket ne érjek el, mint a milyent Schvarcz Gyula t. képviselő úr ért el az általános vitánál, midőn az egész parlamentet, tehát a maga pártját is mindjárt bevezetéskép kidicsérte azért a szabadelvűségért, hogy a magyar parlament p irtkiilönbség nélkül siet a népnevelés oltárára lerakni áldozatát. Nos. t. ház, én az áldozatot minden oldalról fel tudom fedezni, csak arról az oldalról nem, tehát nem tehetek egyebet, mint hogy Schvarcz Gyula úrnak a megelégedéséhez békét és nyugalmat kívánjak. (Derültség a szélső baloldalon.) Magam is azok közül való vagyok, a kik a szőnyegen levő törvényjavaslat általános tárgyalása, alkalmával felakartak szólalni; de azon formai tökélyben és eszmei tartalomban gazdag beszédek után, a melyek ezen nagyfontosságú ügy érdekében a ház ezen oldaláról elhangzottak, azt gondoltam, csak egyszerűen kötelességemet fogom teljesíteni, midőn később az 1. §-hoz fogok hozzászólni. (Haljuk! Halljuk!) Már az általános vita alkalmával történt felszólalásokból megértették az ország elemi iskoláiban működő tanítók és tanítónők azon irányt, melyben a népnevelés terén nekik haladniuk kell. Ezzel kapcsolatban megérthették azt is, hogy a magyar törvényhozás működésüket, habár pártok szerint megoszolva, nem egyenlő mértékben, de mindenesetre méltányolni akarja. (Úgy van ! bal felől.) Midőn az elemi népiskolákban foglalkozó tanítók és tanítónők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavadat 1. §-a áll előttünk, kénytelen vagyok felemlíteni azt a — gondolom — mások által is helyeselt nézetet, hogy ezen határozott kifejezés igy elvontan alig állhat meg, mert önkénytelenül jön ehhez a fizetés-rendezési kérdéshez magának az elemi népoktatás ren-