Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-206

W8. trsssftffos iléft 1§98. április tt-áa, ssseriás. g járásiatok voltak elintézendők, melyek nyomban és azonnal befolyásolják és terhelik a folyó évi költségvetést. Már pedig méltóztatnak tudni, hogy a néptanítói állások jó része a felekezetek által tartatik fenn, hogy az ezek segélyére for­dítandó összegek csak a felekezetek utján jut­hatnak rendeltetésök helyére, a felekezeteknek pedig'azon újabb berendezkedésre, a melyet a jelen javaslat kíván, méltányos időt kell engedélyez­ni, úgy hogy e javaslat a folyó évi költség­vetést lényegesen terhelni nem fogja, a mint azonban a legsürgősebb administrativ teendőket elvégeztük, a költségvetést letárgyaltuk, már az első nap, az első óra, a néptanítói fizetések ügye tárgyalásának rendelkezésére áll, mert ezzel is dokumentálni kívánjuk a kérdés nagy súlyának és horderejének teljes elismerését. E helyről és e perczben nem lehetne gyakor­lati ez élj a egy hosszabb történeti visszapillan tásnak; elég csak annak felemlítésére szorítkozni, hogy az első rendszeres törvény, a mely nálunk a népoktatást szabályozza, az 1868. évi XXXVIII. törvényczikk, és azt hiszem, hogy a fejlesztés szervességénéi és ama fontosságnál fogva, a mely a népoktatási politika terén legkevésbbé hagy­ható büntetlenül figyelmen kívül, kötelességem legelőször azt vizsgálnom, hogy az 1868; XXXVIII. törvényezikk az illetmények rendezése tárgyában minő rendelkezéseket foglal magában, és hogy ezek a gyakorlati életbe miképen hatottak át. Ezen törvény 142. szakasza szerint a taní­tók fizetését a helyi viszonyok szerint az iskola­szék állapítja meg, de megrendeli ez a szakasz egyúttal azt is, hogy a tanító fizetése legalább x /á holdnyi kert és tisztes lakáson kívül log­kevesebb 300 forint kell, hogy legyen, a segéd­tanítóé pedig 200 forint. Az a kérdés, hogy ez a rendelk zés miképen valósult meg. A mi az állami iskolákat illeti, ott e tör­vénynyel szemben baj nem állapítható meg, mert itt nemcsak hogy a 300 forint minden alkalmazottnak megadatik, hanem ez 100 forinttal meg is toldatott, sőt az ötödéves korpótlékok intézménye is az egész vonalon meg van való­sítva. Tudjuk azonban, hogy az állami intéze­tek nálunk a népoktatás terén egyáltalán nem dominálnak, hogy a történelmi fejlődésnél fogva először a felekezetek karolták fel ezen ügyet, és itt mai napig túlnyomó befolyásuk van. Mel­lettük még a községeknek jut e tekintetben szerep. A mi a községi iskolákat illeti, itt sin­csen nagyobb panaszra ok, mert a mintegy 2850 községi néptanítói állás közül több mint 1850. állás 400 forintnál jobban van javadalmazva, körülbelül 850 állás 300 forintnál jobban, és talán 197 állás az, a hol még a 300 frt mini­mum elérve nincsen. Ezen aránylag kedvező helyzet kifolyása, hogy a vallás és közoktatás­ügyi minister költségvetésében a község iskolák segélyezésére évenkint 200.000 frt van felvéve, és a minister úr ezen összeget oly helyes oeeo­nomiával tudta beosztani, hogy mondom, ezen 197 állás kivételével sehol a minimum nem hiányzik. A mi pedig ezen kis számú állásokat illeti, ez részben az iskola, fentartók közönyé­ben leli magyarázatát, részben pedig abban, hogy itt még nem qualificalt erők állanak szolgálat­ban, nem képesített egyéneket pedig ministeri segélyben részesíteni nem szoktak. Az állomások legnagyobb része azonban, 25.228-ból 15,238, a hitfelekezetek által tárta­tátik fenn. Azt hiszem, e számadat maga eléggé meggyőzhet arról, hogy a fizetégrendezés kér­désének a súlypontja s e rendezés gyakorlati ke­resztülvitelének módozatai abban gyökereznek, hogy a felekezeteknél mily viszonyok állanak fenn, s melvek a felekezetek törvényes jogai. Az 1868: XXXVIII. törvényezikk 11. sza­kasza annak megállapítását, hogy a felekezeti tanító miképen díjaztassék, az iskolafentartó felekezetekre bízta; s ha azt vizsgáljuk most már, hogy tö'r vényadta jogukkal hogyan éltek a felekezetek, és mikép díjazzák alkalmazottjaikat, itt találjuk a legszomorúbb adatokat: mert a 15,000 állásnak több, mint 1 /s része, 5.278 állás mai n:pig a 300 frt minimumot el nem éri. Részletesebben szólva 50 frton alul 173, 100 frton 450, 200 forinton alul nem kevesebb mint 1670 állás van javadalmazva; és ha ezen álla­pot forog fenn 25 évvel az 1868: XXXVIII. törvényezikk életbelépte után, azt hiszem ez eléggé indokolja, hogy ma már egy lépéssel előbbre kell haladnunk, és kötelezöleg meg kell állapítanunk azt is, mi legyen azon ininimuBv a melynek megadására a felekezetek köteleztes­senek. Ezen összeg megállapításánál az organikus fejlődést, a felekezeteknek féltékenyen őrzött autonóm jogait és a gyakorlati viszonyokat kell figyelembe venni, és azt hiszem, ha ezt a három tényezőt helyesen eombínáljuk, arra az eredményre jutunk, melyet a javaslat is elfog­lal, hogy nem érkezett el ideje egy új minimum megállapításának, hanem az első lépésnek annak kell lennie, hogy e minimumot kitérje*zsziik és végre is az egész vonalon megállapítsuk. Hogy a törvény végrehajtása ezt kívánja, azt senki I sem vonhatja kétségbe. Hogy a felekezetek autonómiáját nem érinti I jobban, mint az 1868: XXXVIII. törvényczi'ik­I nek több más intézkedése, azt is bizonyíthatom. I Mert az 1868: XXXVIII. törvényezikk már j megállapítja az állami befolyást az iskolák épí­tésére, megállapítja, hogy mennyi legyen a tau­| kötelesek száma egy osztályban; megállapítja a

Next

/
Oldalképek
Tartalom