Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-206

3 ÍD6> «fs«ég«s Ülés 18M> íprilts SS.án, sienlte. tanítók quíilificatioját, az előadandó tantárgyakat. Ezeknek csak kiegészítő része most már, ha kötelezőleg elrendeljük azt is, mennyi legyen a felekezeti tanító fizetése. De megengedik ezt a gyakorlati viszonyok is. Igaz, hogy itt szemben találom magamat az egyes tanítók és tanító testületek által benyújtott kérvények egész sorozatával, mondhatnám, a közfelfogással. Épen azért e tételnél hosszabban kell időznöm, és kérem a t. ház becses figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Ha egy testület magát rosszul fizetettnek, és másokkal szemben háttérbe helyezettnek tarthatja, ez a lehető legrosszabb befolyássá; \

v n a testületnek egész működésére, mert kevés emberien van annyi kötelességtudás és lelki erő, hogy buzgón teljesítse kötelmeit akkor is, ha magát másokkal szemben háttérbe helyezettnek tartja. Az előttünk fekvő kérvények nagy számából, megvallom, ilyen szított, széleskörű elégedetlenségre lehet következtetni, s ennek következménye már is az a fegyelmezetlen, sokszor illetlen hang, mely a kérvények egy részében nyilvánul. Tehát ez alapon vizsga nora kell, igaz e, hogy a javaslatban megállapított és most már kiterjesztett minimum viszonyaink közt teljesen elégtelen, és igaz-e, hogy a tanítók a társadalom más osztályaival szemben kellő méltánylásban nem részesülnek? Megjegyzem, a kérvényekkel szemben mindenekelőtt, hogy azok kiindulási pontja nem látszik egészen őszintének, mert úgy nyilatkoznak., mintha eddig vagy ezután az állások egyáltalán 300 forinttal díjaztatnánnk, és figyelmen kívül hagyják ; zt, hogy az össze? állásoknak csak kisebb fele az, a hol a B00 forint nincs meg, úgy hogy ezek inkább a kezdők első állomási helyeinek tekinthetők, a honnan a jobb állomásokra való elölépésre kilátásuk van. De nem szabad figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy e minimumban a lakás és legalább egy negyed hold kert is benfoglaltatik. Mind a kettő pedig értéket képvisel, sőt az utóbbi, adott viszonyok közt, mellékjövedelem forrását is képezheti. De az is méltánylandó, hogy a minimum jó részben kisebb mezőgazdasági birtok, föld haszonélvezetében és természetben kiszolgáltatott járulékokban áll, ezek becsüje pedig rendszerint olyan szokott lenni, a mely a tényleges érték és a nyerhető jövedelemalatt áll. De azt is előnyül kívánom betudatni, hogy a minimum egy része természetbeniekben adatik ki, mert ha az, a mi a család fentartására szükséges, természetbeniekben jár ki, ez azon tanítót a piaczi árhullámzástól szabadítja fel, és sokszor súlyo-i gondoktól mentesíti. Hogy egy triviális példára hivatkozzam, méltóztatnak tudni, mennyire differálnak épen a termények piaczi árai. Két év előtt 11 frt volt a rozs, a ini aE ő^zön 5 forint 50 krajezárért, 6 forintért volt megszerezhető. Azonkbűí mennyire különbözik a takarmány, a tűzifa ára sok helyen, úgy, hogyha természetben adjuk ki a legszükségesebbeket, s a jó quaütást és pontos kiszolgáltatást biztosítjuk, sok súlyos gondtól mentesítjük a tanítót. De megfigyeltetni kérem azt is, hogy a 300 frtos állomások rendszerint oly félreeső kis falvakban vannak, a melyekben a pénz értéke nagyobb, mint a nagyobb forgalmú helyeken, és a hol a tanítók társadalmi helyzete nagyobb költekezéseket nem igényel. De egyébként is figyelembe kérem venni a viszonyokat, A tanító aránylag kevés költséggel végezheti el tanulmányait. A legtöbb tanítóképezde mellett tápintézet van, a legtöbb mellett elegendő stipendium van alapítva, úgy hogy az iparkodó nagyon könnyen megszerezheti azt, a mibe tanulása kerül. Méltóztassék megfigyelni azt is, hogy a tanítók oly korban, már 18—20 éves korukban, jutnak önállóságra, a mikor a más pályára készülő még nem is gondolhat önállóságra, vagy önálló keresetre. És méltóztassék azt is tekintetbe venni, hogy a tanítónak szorgalmi ideje egy évben 7 — 8 hónap, hogy az évnek egy harmadrésze teljesen rendelkezésére áll, még pedig az évnek azon értékesebb része, a mely az állásával összekötött birtok gazdasági teendőinek végzésére szükséges. És én kívánatosnak, szükségesnek tartom, hogy a tanító űzzön hasznos mellékfoglalkozást, hogy foglalkozzék állattenyésztéssel, méhészettel, selyemtenyésztéssel, gyümölcstermeléssel, stb. Nemcsak azért kívánom, hogy a tanító üres idejét haszon nélkül ne töltse el, hogy mellékfoglalkozással jövedelmet szerezhessen magának, hanem azért is, hogy a népnek gazdasági téren is oktatója lehessen. (Általános helyeslés.) Ily viszonyok közt, ha egy ifjú előtt elég korán megnyílik az önállóság, oly pálya, a mely neki a megélhetést biztosítja, a melyen intensiv gazdálkodási tevékenységgel jövedelmeit kellőleg fokozhatja, a honnan derék viselkedés esetén az elölépésre, egy jobban javadalmazott állásra biztos kilátása lehet, a hol végre a quinquenninmok alapj n jövedelme és nyugdíjigénye kellőleg fokozódik, azt hiszem, ily viszonyok között megadjuk azt, a nvre egy méltányosan gondolkodó, és hivatásáért lelkesülni képes egyénnek igénye van. És itt egy kényes természetű kérdés elől sem szabad kitérnem, az elől ugyanis: igaz-e, hogy a tanítók a társadalom más osztályaival szemben háttérbe szorítattnak, hogy nem adjuk meg nekik az őket megillető társadalmi állást. Nehéz kérdés ez, a mai kornak tekintélyt el nem Í8 niíM'ő, mindent nivellálni akaró törekvései kö-