Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-209
108 * oe- orsiftgw Hlé* iS *' 8 ' mely mindenesetre jelentékeny haladás a múlthoz képest, a mennyiben az államkormány nak befolyást ad az iskolákban, direct befolyást a tanító személyére, ágy akkor, a midőn oda beállíttatik, valamint akkor, a mikor esetleg fegyelmi eljárás alá jut, — mert ezen első lépést meg akarom tenni a jóhiszemű felekezetekkel együtt, a jóhiszemű felekezetek közbenjárásával és hozzájárulásával: ez a nagy differentia, a mely köztünk van. Itt gr. Apponyi Albert t. képviselő úr, — mint ma is kijelentette, — a felekezetek ellen is kíván eljárni, a priori feltevén, hogy nem járnak el jóhiszemtíleg. Én pedig nem akarok apriori ilyen föltevésből kiindulni; nekem föl kell tenem íizt,— aminthogy mást föl sem is tehetek,— hogy a felkezetek az állam meg a nemzet érdekeit szem előtt tartják, és a felekezetekkel egyetértőleg, a felkezetek hozzájárulásával kellett egy olyan állapotot megteremteni, melynek folytán az állam közvetlen befolyást is nyer a felekezeti iskolákra, (Élénk helyeslés jobb felöl. Zaj a szélsőbalon.) Ha, t. ház, a 300 forintnyi minimumon felüli, teszem azt 400 frtnyi minimumot állapítunk meg, azzal olyan kényszert alkalmazunk az összes felekezeti iskolafentartókra, hogy nekik többé választásuk nincs abban a tekintetben, hogy megtartják-e önrendelkezési jogukat, vagy az állam rendelkezése alá esnek. (Igás! Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Ezt a kényszerhelyzetet akartam én kikerülni, és azért állapítottam meg azt a 300 frtot, mert feltehető, hogy 300 frtnál mégis legalább iskoláiknak egy részét saját önrendelkezésük körében fogják megtartani. (Helyeslés jobb felöl) Sok mindenféle mondatott a vita folyamában arról, hogy én ebből a kérdésből tárczakérdést csináltam, és többi közt a t. képviselő urak egyike azon nézetnek adott kifejezést, hogy miként lehet ilyen népszerűtlen kérdésben tárczakérdést csinálni. Hát, t. ház, én azt gondolom, hogy épen a népszerűtlen kérdésekben kell tárczakérdést csinálni. (Élénk tetszés jobb felöl.) Nem bátorság az, nem érdem az, a tárczakérdést fölvetni oly dologban, a mely különben is nagyon népszerű, különben is elfogadtatik, a tárezakérdés fölvetése nélkül is. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Bánó József igen t. képviselő úr egy classicus latin mondattal azt akarta kifejezni, hogy erősebb az, a ki maga magát leküzdi, mint a ki ellenfelét leveri. Hát igen, t. képviselő úr, ezt tettem én, mert leküzdöttem önmagam érzelmeit ; de ha önmagam érzelmeinek leküzdése mellett még ellenfeleimet is leverem, azt gondolom, ez épen a legerősebbnek a bizonyítéka. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbal felöl.) Gr. Károlyi Gábor: A szegény tanítókat is leveri! (Zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) április 89-én, szombaton. Maguk ezt nem értik! Maguk már jóllaktak! (Derültség a szélsőbalon.) De a tanító még nem lakott jól! (Halljuk! jobbról) Ok már vígan énekelnek! (Derültség a szélsőbalon. HaHjuk! jobb felöl.) Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Elismerem, hogy jóindulattal személyem iránt, de mégis több oldalról arra is figyelmeztettek, hogy minő rettenetes ódiumot vállalok én ezen tárezakérdés felvetésével. (Halljuk! Halljuk!) IgenK t. ház, elvállalom ezt az ódiumot és igen nyugodtan fogom azt viselni, mivel teljes és erős meggyőződésem az, ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, röud idő alatt be fog bizonyulni, hogy igen hetyesek annak conceptiói, igen fontosak és nagyjelentéstíek annak eredményei. (Helyeslés a jobboldalon.) Viszont épngy meg vagyok győződve, t. ház, hogy semmi befolyással sem birand a t. képviselő urakra az a fenyegetésszerű kijelentés, melyet nemrég a lapokban olvastam, melyben az országos tanító-egyesület nevében annak elnöke figyelmezteti a képviselő urakat, hogy majd világlatban fogják ök tartani azt, hogy ki hol szavaz, (Morgás a szélsőbalon.) ki merre szavaz. (Zaj a szélsőbalon.) Kun Miklós: A ki nem fél, az nem hivatkozik rá! Gr. Károlyi Gábor: Már kíváncsiságból is megtehetik! Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: Ezen apró kérdések után, t. ház, méltóztassék megengedni, hogy még e^y pár nagyfontosságú kérdéssel is foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Először is föl kell említenem azt, hogy a vita folyamában minduntalan fölmerült az 1868: XXXVIII. tcz. revisiojának kérdése. Részemről teljesen osztozom azok nézetében, akik kijelentették, hogy az 1868: XXXVIII. i tcz. annak idejében igen nagy alkotás volt, s hogy e törvényezikk rendelkezéseinek igen sokat köszönünk, de ép annyira ismerem el azt is, hogy e törvényezikk rendelkezései sok tekintetben most már nem felelnek meg a viszonyoknak, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és sok tekintetben módo sítást, változtatást igényelnek. Nekem a tekintetben nincs semmiféle aggályom és serupulu som, hogyha a t. ház határozati javaslat elfogadása útján abban állapodnék meg, hogy a kultuszminister felhívassák, hogy az 1868 : XXXVIII. tcz. revisioját vegye munkába, (Helyeslés jobb felöl.) dt ezt a revisiót úgy hamarjában megcsinálni akkor, mikor egy concret speciális ügygyei foglalkozunk, mikor a tanítók anyagi megélhetését akarjuk biztosítani, mikor tisztán e czélból terjesztek javaslatot a ház elé, gondolom, nagyon hibás eljárás volna, (Igaz! Úgy
