Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-209

ä©9. országos fllés isWt. április 29-én, szombaton. 107 a csekély korpótlék, a mit a minister differentiakép felemlített, nem változtatja meg annyira a situatiot, és most is csak úgy áll a dolog, hogy a tanítók fizetése annyi, a mennyi a hivatalszolgáknak jár. A t. képviselő úr elfelejtette, hogy én nem csak a korpótlékra fektettem a súlyt, hanem megmondottam, hogy a kettő közt. igen nagy különbség van. Kiemeltem, hogy míg a hivatalszolgák fizetése csak kétféle, t. i. csak 350 és 400 frt. addig a tanítók fizetése 300, sőt 300 forinton alóli összegtől kezdve 1000 írtig is felmehet, a mint azt a helyi viszonyok magukkal hozzák. Ez képezi szerintem azt a nagy különbséget, a mely e két fizetés között tényleg fennáll. (Helyeslés jobb felől.) Több oldalról említtetett, t. képviselőház, hogy a tanítók fizetésének kérdése tulajdonképen gyomorkérdés. És igazuk volt a t. képviselő uraknak, a kik ezt felhozták a tekintetben, hogy elsősorban a tanítók megélhetése forog gzóban. Ámde, ha eddi<? is, mint az indokolásban ki van tüntetve, a legborzasztóbb viszonyok között 50 —80—100—120 és 150 írtból kénytelenek voltak azok a szerencsétlen tanítók megélni, akkor az csak kétségtelen, hogyha azoknak a tanítóknak sorsán 600.000 frttal segítünk oly formán. hogy ez a fizetés kiegészítésére íordittatik, másrészt pedig 600.000 frtot használunk fel korpótlék biztosítására: ezeknek a tanítóknak sorsa jelentékenyen javulni fog, illetőleg a gyomor kérdést könnyebben fogják megoldhatni, mint eddig. Magában véve nem oly jelentéktelen ez az összeg, a melyet javaslatom szerint a t. képviselőház a tanítóknak meg fogna szavazni. Méltóztassék csak figyelembe venni azt, hogy a fizetéseknek összes javítása, mely az utóbbi időben történt. 3,200.000 frtra rúg, és ime, ebben az egy tövényjavaslatban, mely a tanítók fizetésének rendezéséről szól, 1,200.000 frt mit a törvényhozás megszavazna; tehát egyharmada annak az összegnek, a mely az egész vonalon az összes alkalmazottak részére meg lett állapítva. És ha Polónyi t. képviselő úr a tegnapi napon részletesen előadta, hogy mi mindenre van szüksége egy .tanítónak és kihozta ezen összeállításból, hogy az illető tanító csak akkor élhetne meg, ha neki 600 frt. fizetése van : akkor, t. ház, azt, a kérdést vetem fel, mikép tudnak megélni a lelkészek? (Ugy van! jobb felöl.) Magam is igen sok lelkészt ismerek, a kinek évi járandósága összesen 400 — 500 frt. Tudomásom szerint nem is bírják a 600 frtos congruát megállapítani és biztosítani. De tovább megyek, t. ház. Mikép tudnak megélni a segédlelkészek? (Mozgás a szélső baloldalon.) Például a szepesi egyházmegyében egy katholikus segédleíkésznek összes évi járandósága 210 frt. Ebből 110 frt jár annak a lelkésznek, a kinél alkalmazva van és a kinél ellátását kapja és 100 Trt marad összes szükségleteinek fedezésére. Az apró kérdések sorábaifemlítem fel az úgynevezett tárczakérdést. (Halljuk! Halljuk!) Első felszólalásom alkalmával, t. ház, elmondottam indokaimat, a melyek folytán kötelességemnek tartottam a tárcza kérdését felvetni. Első sorban abból indultam ki, hogy a mint én az ország viszonyait ismerem, a 300 frtos minimum az ország egyes részeiben oly összeg, a melylyel az illető tanító meg tud élni. S mindazok titán, a melyeket itt hallottam, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezen nézetemet megváltoztassam. Sőt ellenkezőleg. Azon meggyőződésre jutottat^ hogy a í. képviselő urak, a kik az ellenkezőt állították, nem ismerik azon vidék localis viszonyait. (Igás ! Úgy van! a jobboldalon.) Kérdem, t. ház. hogy Szepesmegye mag urai, Sárosmegye makoviczai járásában, Liptó, Árva, Bereg, Marmaros megyékben, a felvidék és Erdély egy jelentékeny részében azon 300 frt nem olyan Összeg-e a melylyel a tanító ott a maga viszonyaihoz mérten tisztességesen megélhet? (Igaz! (Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondái abal- és szélső baloldalon ) S ne méltóztassanak elfeledni azt, a mit a minap is kiemeltem, hogy itt csak a minimum és nem a maximum megállapításáról van szó, söt ellenkezőleg, a mint már előbb volt szerencsém felemlíteni, sokkal jobb fizetések fognak megállapíttatni, sőt már tényleg vannak is. És ha arról van szó, hogy a legalsóbb fokozatot állapítsuk meg, azt, — úgy hiszem, — igazságosan lehet megállapítani azon összegben, a mely az ország igen Jelentékeny részében az illetőknek a megélhetést megadja. (Helyeslés a jobboldalon.) Igaz, t. ház, azon érvek sorában a melyeket a 300 frtos minimum megállapítása mellett felhoztam, ezen egész ügynek pénzügyi oldala is szerepel, "De utóvégre nem ez az, a mi végleg döntött és dönt, mert hiszen ha a doiatio fölemeléséhez a pénzügyminíster a maga részéről hozzájárul, ha a törvényhozás azután magáévá teszi, akkor legalább egyelőre megszűnt ez a nehézség, minthogy a kincstár ezen új terhet elviselni képes, s én a magam részéről a legkészségesebben fogadom el a kérdés ily megoldását. De nem is ez a fődolog; nem is ez a nehézség. Igen helyesen jegyezte meg gr. Apponyi Albert t. képviselő úr, hogy felszólalásomból megértette, hogy a felekezetekre való tekintet az, a mely engem ezen önök által kívánt magasabb minimum megáílapítávsában gátol. Igenis, tartózkodás nélkül, őszintén, egyenesen megvallom, hogy a felekezetekre való tekintet vezérelt engem a minimum megállapításánál, még pedig azon egyszerű oknál fogva, mert ezen lépést, — H*