Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-209
104 2 09- «t«K«fOü ftléB 189S. április 29-én, szombatos. tiszta (Úgy van! Úgy van! bal felöl) a hol maguk is érzik, hogy az állami és nemzeti czélokkal teljes harmóniában nincsenek. (Úgy van! Úgy van! bal felől) Tehát a féltékenységnek ez a neme, az idegenkedésnek ez a válfaja az, melyre a t. minister úr tekintettel volt, mid'ín a 400 frt minimumnak általános és kötelező megállapítását repudeálta. (Úgy van! bal felöl.) Hát ez, t. ház, szomorú perspectivát ad nekünk a jövőre nézve. A t. minister úr azt mondhatja, hogy azokat a módosítványokat, az államhatalomnak azt a kiterjesztését, melyet én kontemplálok, elvben nem ellenzi, de a mint szokás, az ilyenek elől kitérni, azt fogja mondani, hogy nem ebbe a törvénybe, hanem más törvénynek keretébe való. (Igás! Úgy van! jobb felöl.) Nohát tudtam, jól van. De mikor az államhatalom, az állami befolyás azon mérvének kiterjesztésétől is visszariad a t. minister úr, még pedig nem pénzügyi, hanem bizonyos féltékenységek kímélésének szempontjából, mely állami beavatkozás e törvényjavaslatban van megállapítva; mikor a kíméletnek ezen helytelenül alkalmazott módjával találkozunk: akkor, t. ház, nem nagy reménynyel nézek azon törvényhozás aetióinak elébe, a melyre a minister úr a mi reményeink: várakozásaink kielégítését fentartja. (Helyeslés balról.) Én azt tartom, hogy itt van az alkalom arra, mert a képviselőháznak mnnkaképessége úgy sem túlságosan nagy, s nagy terjedelmű, organikus, sok részletet magukban ölelő törvényjavaslatok tárgyalása van előttünk, s ezeket mindig keresztül vágja a hosszadalmas költségvetési tárgyalás. A mit ma megtehetünk, ne halaszszuk holnapra, (Úgy van! Úgy van ! bal felöl) a mit e törvényjavaslat keretében megoldhatunk ! — pedig megoldhatjuk — ne halaszszuk el újabb törvényre, a melyet tudja isten mily enquétek fognak megelőzni, a mely tudja isten, mikor fog benyujtatni, és ha a jó isten minden tudó nem volna, még ő sem tudná, hogy mikor fog a képviselőházban tárgyaltatni és törvényerőre emeltetni. (Élénk helyeslés és tetszés bal felől.) Oly állapotokkal állunk szemben, melyek tovább egyáltalában nem tűrhetők, a melyeknek orvoslása halasztást nem tíír. Tartozunk tehát azoknak gyors orvoslásával az államnak és nemzetnek ; de tartozunk azoknak a félrevezetett honfitársaknak is, a kiknek ártatlan gyermekeit kiszolgáltatjuk oly iránynak, melynek követése mellett nemcsak az országnak semmi hasznot nem hajthatnak, nemcsak az országnak kárára vannak, de a tisztességes polgári boldogulásnak minden útját maguk előtt elzárják; (Élénk helyeslés bal felöl) tartozunk azon honfitársainknak, a kik helyzetük folytán befolyásolhatók az államellenes izgatások által; tartozunk ezen honfitársainknak, a kik gyermekeiket kénytelenek odaküldeni oly iskolákba, -r mert más nincs, — a hol azok a gyermekek a tudomány nagyon szerény mértékével az államellenes méreg annál nagyobb adagait szívják magukba; tartozunk ezen honfitársainknak, hogy gyermekeiket ezen erkölcsi megromlástól megmentsük minél előbb. Minden év, a melyet elmulasztunk, talán egy generatío elvesztése a hazára nézve, (Élénk helyeslés bH felöl) talán egy generatío számára teszi lehetetlenné, hogy a helyett, hogy sötét konspirátori tevékenységben poshadjon el, hogy kelletlenül, örömtelenül legyen ezen államnak polgára, a melyben szabadságot, jogot és világosságot élvezhet, jó, szabad, egyenjogú polgára legyen ez országnak. (Élénk helyeslés és tetszés bal felöl). Ezek a feladatok halasztást nem tűrnek, s azért, ha azon módosítások nem fognak elfogadtatni, a melyeket tartalmilag jeleztem, kénytelen leszek a harmadszc.i felolvasásnál a javaslat ellen szavazni. (Hosszantartó helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélső baloldalon. Szónokot számosafl. üdvözlik). Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni, a felfüggesztve volt ülést megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Szólásra többé senki sem lévén feljegyezve, kérdem a t. házat, kíván-e még valaki szólni? (Nem,!) Mivel senki sem kíván szólni, a vitát ezennel bezárom. (Helyeslés.) Polónyi Géza t. kép viselő urat fogja még a zárszó megilletni; de most gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister úr fog szólani. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! (Ha'ljuk! Halljuk!) Gyakorlati tapasztalásból tudom, ha a minister a vita elején felszólal, ez által megnehezíti a maga, és megkönnyíti azoknak a helyzetét, a kik esetleg a törvényjavaslat ellen akarnak érvelni. És ez a dolog természetében fekszik, mert a minister már az első felszólalás alkalmával is kénytelen érveinek egy részét elmondani ; azon t. képviselő urak pedig, a kik a törvényjavaslat ellen akarnak érvelni, legna gyobb részt ezekkel az érvekkel foglalkoznak. Ha daczára ezen tapasztalásomnak, ebben az esetben is, mint már többször a múltban, a vita elején mindjárt felszólaltam, történt ez azért, mivel teljesen meg vagyok győződve azon felfogásnak és azon érveknek helyességéről, a melyek egyrészt a törvényjavaslatban foglaltatnak, és a melyeket másrészt itt a házban voltam szerencsés előadni. (Tetszés jobb felől.) És azt hiszem, hogy majdnem négy napi beható vita
