Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-209

209. orsíégos ülés 18!». április S9-én, szombaton. 105 teljesén igazolta ezen felfogásomat. (Élénk helyeslés jobb felöl.) A felszólalt t. képviselő urak ugyanis igen sokat foglalkoztak az én érveimmel, azokat jobbra-balra igen jól megforgatták, de jelentőségükből, értékükből ki nem forgatták, (Tetszés jobb felöl.) sőt egyik főérvemmel igen keveset foglalkoztak, kivéve gr. Apponyi Albert képviselő urat, a Id épen most elmondott beszédében különösen reflektált arra beszédének legutolsó részében. (Ralijuk! Halljuk!) A t. képviselőház meg fogja engedni, hogy először is csekélyebb jelentőségű tévedésekkel, félreértésekkel, talán itt-ott félremagyarázásokkal is foglalkozzam, de foglalkoznom kell ezekkel is, mert ezen apró kérdések kellő világításba helyezve, magát az ügyet is más színben tüntetik fel, mint a minőben az tényleg van. Ezek után leszek bátor egy pár nagyfontosságú kérdésre áttérni. (Halljuk! Halljuk!) Ezen apró kérdések közt első sorban felemlítem azt, hogy több oldalról mondottak, szerint nem áll az, ha a törvényjavaslat dispositiói életbe lépnek, hogy akkor 5278 tanító sorsa fog javíttatni, mert hiszen a törvényjavaslat kimondja, hogy csak a qualifikált tanítók részesülnek az állami segélyben; másrészt pedig tudnivaló, hogy épen azon tanítók közt, a kiknek fizetése a 300 frtot meg nem üti, vannak 2000-en felül olyanok, a kiknek qualitikatioja a törvény követelményeinek meg nem felel. Ez nem változtatja meg a helyzetet, t. ház, ez a dispositio nem teszi még szükségessé, hogy az megváltozzék, azon oknál fogva, mert ezen nem qualifikált tanítók közül sokan vannak olyanok, a kik már az 1868: XXXVIII. tcz. életbe lépte előtt voltak alkalmazva, és a kikre ugyanaz a törvény kimondta, hogy azok qualifikáltaknak tekintendők: ezek tehát államsegélyben részesülni fognak. Ezenkívül ezen tanítók között vannak fiatalok, a kik a qualificatio elnyerésének reményében lettek alkalmazva, a kik a qualifieatiot még elérhetik, s a kiknek a qualificatio elérhetését megkönnyítettem az által, hogy a múlt évben rendeletileg intézkedtem oly formán, hogy minden ilyen tanító a tanítói qualifieatiot magán úton is megszerezhesse. Ha ezen felül marad olyan, a ki a qualifikatiot nem tudja megszerezni, akkor szerintem semmi kétség sincs abban a tekintetben, hogy az ekként támadó hiányt pótolni fogjuk tudni qualifikált tanítókkal, mert hiszen nem ál! az. hogy nekünk nem volna elég qualifikált tanítónk, sőt az utolsó időben bizonyos túlproductio állott be, a mennyiben sok olyan qualifikált tanítónk van, a kiket nem tudunk alkalmazni. Az sem áll, t. ház, a mit, nem tudom melyik képviselő úr ma mondott, hogy íme a zilahi tanítóképezdének megszüntetése azzal lett motiválva, hogy KÉPVH. N^PLÓ. 1892-97. Xlí. KÖTET. nem elegen látogatták, és nem volt elég növendéke. Nem úgy áll. A zilahi tanítóképezde nem azért lett megszüntetve, mivel abban nem volt elég növendék, hanem, mivel ott helyben nem jelentkeztek elegen az ottani localis, speciális körülmények következtében, mert Kolozsvárott is van tanítóképezde. (Úgy van! jobb felől.) Meg vagyok arról győződve, hogy azon tanítóképezde, a mely a zilahi helyett Temesvár ott fog felállíttatni, bőségesen el lesz látva növendékekkel. (Úgy van! jobb felöl.) A másik, bár csekély, de félreértésekre. mégis alkalmas tévedés az, a melyet több képviselő úr állított, t. i., hogy ezen háromszáz forint már 1868-ban lett megállapítva, és különös, hogy az, a mi akkor meg lett állapítva, most újból megállapíttatik, hisz azt a törvényt esak végre kellett, volna hajtani, nem pedig most egy új törvénynyel a régi törvény ezen intézkedésének végrehajtásáról gondoskodni. Azok, a kik az 1868: XXXVIII. tcz.-et ismerik, igazat fognak nekem adni abban, hogy ez a felfogás teljesen téves, mert az 1868: XXXVIII. tcz. intézkedik ugyan a községi, az állami elemi iskolai tanítók fizetéséről, de egy másik szakaszban a felekezeteknek szabad elhatározá sara bízza, ho<íy tanítóikat miképen díjazzák. A felekezeti tanítókra vonatkozólag tehát az 1868. évi XXXVIII. tcz. tehát semmiféle dispositiot sem tartalmaz, és ezen körülménynek az a folyománya, hogy a felekezeti tanítóknak egy jelentékeny része messze alant vau a háromszáz forintos minimumoi). (Halljuk! Halljuk!) Egy-egy ügynek a tanácskozások folyamába való odaveíése mindenféle nézeteket hoz felszínre, és gyakran az utolsó órában egészen új felfogások támadnak, egészen új megvilágításban részesül az ügy, úgy, hogy majdnem csodálkozik az, a ki kezdettői fogva ez ügygyei foglalkozott, hogy ily gondolatra még nem jutott, így történt e kérdéssel a minap, midőn Kováts József t. képviselő úr azt a neyezetes nézetét nyilvánította, hogy., ha e javaslat törvényerőre emelkedik, tulaj donképen két kategóriája lesz az elemi iskoláknak: olyan, a melyben államellenes irányt szabad követni, s olyan, melyben ily irányt követni nem lehet, mert a kormány fogja a felügyeletet gyakorolni. Megfoghatatlan előttem, hogy a t. képviselő úr miként tudott ily felfogásra jutni, mert azt hiszem, és e tekintetben gondolom egyetértünk mindannyian, hogy államellenes iránynak egy iskolában sem szabad lennie. (Élénk helyeslés.) Csak arról van szó, hogy mily felügyelet alatt állnak azok az iskolák: csekélyebb, vagy fokozottabb állami felügyelet alatt. Az 1868: XXXVIII. tcz. szerint a felekezeti iskolák felett is a közoktatásügyi minister gyakorolja a 14