Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-209
209, orsüáf»» ftíés \%m &pr!lis fS én, íSfítnsMtosu J03 tétessék, vágy csak eltűnőén csekély számban, elvétve, — a mennyiben az emberi gyarlóság a legjobb igyekezet mellett is magával hozza, — létezhessék oly iskola ebben az országban, a mely nem hű állampolgárokat, hanem az állam ellenségeit neveli. (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) És másfelől semmiféle jogos érdek, semmiféle jogos féltékenység ezzel sértve ninc«, mert a felekezeteknek és az iskolafentartóknak kezükbe van adva az, hogy ebbeli hivatásuknak továbbra is a törvény értelmében megfeleljenek. Csak alkalmazkodniuk kell az állam törvényeinek követelményeihez, csak szolgálatába kell állniok a nemzeti egység eszméjének, akkor senki sem bántja őket, és akkor mindenki szívesen fog velök közreműködni. (Helyeslés a bal- és széls'ő baloldalon.) Vagy talán azokra a féltékenységekre is tekintettel akarnak lenni, melyek előállnak ama veszélyekből, melyek az állam ellenségeit nevelő iskolákat esetleg érinthetik? (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) A mily kiméletteljesen óhajtok bánni azokkal a jogos igényekkel, azokkal a múltban létező traditiokkal, azon feladatokkal, melyeknek társadalmi tényezők által való elvállalását meggyőződésem szerint ez idő szerint nem is nélkülözhetjük: ép oly határozottan és kíméletlenül bán nék minden oly igénynyel, minden oly féltékenységgel, mely nem az oktatási szabadságot, hanem az állam ellen való izgatás szabadságát követeli. (Hosszantartó zajos helyeslés és taps a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Azt hiszem, hogy ez az, a mire feltétlenül szükség van; ez idő szerint ennél többet, vagy legalább sokkai többetnem akarok; de ennél kevesebbel legalább én nem volnék képes elvállalni a felelősséget sem a/, ország közoktatásának, sem egyáltalán az ország ügyeinek vezetéseért, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De ennél kevesebb fegyverrel kezemben nem tudnék én, de nem tudna senki, nem tudna a t. minister úr sem jótállni minden jóakarat és böleseség mellett azért, hogy a népiskolák azon első hivatásuknak, hogy az államnak hü polgárokat neveljenek, a jelenlegi rendszer mellett megfelelhessen. (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) És most rátérek azon érvelésre, melyet a minister úr a 400 forintos fizetési minimum azon variánsa mellett felhozott^ melyet ő indítványozott. (Halljuk! Halljuk!) O a 400 forintos minimumot megadja, ha azt az illető egyházfelekezeti hatóságok kérik, kii önben nem. Ez a módosítvány gondolkozóvá tett é j . sajnos azt a gyanút, azt a sajnos véleményt ébresztette bennem, hogy a t. kormány ott, a hol erélyre a legnagyobb szükség volna, t. i. a népoktatás terén mutatkozó állam- és nemzetellenes áramlatokkal szemben, nem bír kellő erélylyel, nem bír kellő elhatározottsággal. Es megmondom, miért? Ugyan analizáljuk csak a ministeri eszmét. (Halljuk! Halljuk!) Mikor a minister úr a 400 forintos minimum ellen védekezett, és a 300 forintos mini mum mellett foglalt állást, akkor mindnyájan azt hittük, hogy ez pénzügyi okokból történt. A minister urnak nyilatkozata meggyőzött minket arról, hogy ez pénzügyi okokból nem történt; mert hiszen szembeszáll a kormány azzal az eshetőséggel, hogy a felekezeti hatóságok kérni fogják a 400 forint minimumot, tehát szembeszálíazzal az eshetőséggel, hogy a 400 forint minimumnak megfelelő állami terheltetést magára kell vállalnia. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Nem pénzügyi okok voltak tehát azok, melyek a kormányt eddigelé gátolták abban, hogy a 400 forint minimumot elvállalja. Tehát csak egy indok lehetett: a felekezetekre való tekintet. Analizáljuk most, t. ház, a felekezetekre való ezt a tekintetet. (Halljuk! Halljuk!) Ugyan micsoda veszély fenyegeti a felekezeteket, ha a 300 frt helyett a 400 forint minimum állapíttatik meg? Nagyobb terhet rakunk-e ez által híveikre? Nem, mert amint ezen általuk elviselhető terhet ők maguk viselik, abban a pillanatban ők a többletre nézve a minimum kiegészítéséig, legyen az akár 300 forint, akár 400 forint, az államtól kapják a segélyt. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) A felekezetekre nézve tehát teljesen közönbös, vájjon a 300 forint, vagy a 400 forint 'minimum állapíttatik-e meg, mert a mint ők magakét megtették, és ez vaíószínulegabban fog állani, hogy híveiktől azt az 5°/o-os kulturális pótadőc beszedjek,mondom, a mint financziálistehetségük határáig elértek, abban a pillanatban az állam segélyezése közbelép. Ez financziális kérdést esak az államra nézve képez, a felekezetekre nem, és a jövőre sem fog képezni. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Tehát ugyan micsoda tekintet az a felekezetekre, a mely r a t. minister urat az ő kímélésük miatt arra vezette, hogy a 400 frtot csakis akkor acceptálja, mikor ők ezt kérik? A fizetési minimummal és segélylyel együtt járó állami beavatkozástól és állami felügyelettől való félés, annak el nem fogadása, annak repudeálása : ez az érzelmi világ, mely pedig olyan felekezeteknél, olyan felekezeti főhatóságoknál, — mert távol van tőlem egész felekezetekre sújtó ítéletet kimondani akarni, — mondom, oly felekezeti főhatóságoknak melyek abban a tudatban vannak, hogy ők az állami és nemzeti czélokat előmozdítják, nem létezik; ott az állami befolyástól való ez a félelem nem létezhetik, semmi alappal nem bírhat. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Alappal csupán ott birhat. hol a lelkiismeret nem egészen
