Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-192

ISi, irsiägés fjléi 1S9S. Április S»á«

s igtfttfcatOn. "J7 n»k meghallgatása is csak töretik, szereplése ignoráltatik. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Fölvetettük mi akkor a magyar akadémia kérdését, mi is azt hangoztattuk, hogy magyar tisztekre van szükség, s abban a szellemben akartuk őket kiképezni, mint gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam azt kifejtette, meg akartuk könnyíteni nekik a hadi tudományok elsajátítását, de a magyar tisztek állományának szaporításánál egy circulus vitiosus előtt állottunk : mert csak katonatiszt fia lehetett a katonai akadémiák növendéke; de magyar katonatisztünk kevés volt, így tehát fiók sem lehetett, és így nem szaporodott a magyar tisztek száma, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) hogy idővel, a mikor már Pulszky t. barátom is ott volt, azt mondja, hogy ő mint ellenzéki ember is úgy értelmezte a magyar akadémia kérdését, hogy csak magyar területen álh'ttassék hasonszervezetíí katonai intézet, én ezt ugyan tőle sohasem hallottam, a mikor még szerencsém volt vele együtt lenni, de a mikor az utolsó cyclusban betegségem miatt nem lehettem szerencsés képviselő lehetni, bizony megvallom, megbotránkozással olvastam odahaza, hogy a minister Baross egészen másként értelmezte a határozatot, mint a néhai előadó Baross; ezekhez a nézetekhez csatlakozott Pulszky barátom is. (Élénk derültség a baloldalon.) Ennek az volt a következése, hogy most a mikor nem látjuk egész tisztán a Ludovicaakademiában a német tanítási rendszert, mert némelyek azt mondják, hogy a tantárgyak felét adják elő németül, mások szerint pedig mindent németül tanítanak, a legnagyobb aggodalmakkal nézünk elébe a fojleményeknek, mert valamint vallásomban Krisztus urunk áldozatát a nép előtt azzal akarják érthetővé tenni, hogy Kálváriahegyet állítanak statiokkal, melyek egyenkint jelzik azokat a szenvedéseket, melyeken keresztül kellett mennie, míg végre megfeszíttetett: — úgy mi is, a kik aggódunk nemzeti jogaink miatt, minden lépten-nyomon új statiot látunk, a mely végre odavezet, hogy a nemzeti érzelem a hadseregben, a mely államiságunknak kiegészítője, inegfeszíttettetik. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső balon) Nem mondom, hogy ez állítás való, de jogos e föltevés azon merényletek után, melyek a véderő javaslat tárgyalása folyamán felmerültek. És ha akkor a nemzetnek képviselői pártkülönbség nélkül nem állottak volna őrt, igen szomorúan állanánk ma, és törvényhozásunk működése csaknem egészen meg volna semmisítve. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Áttérek most, t. ház, Pulszky Ágoston t. barátomnak azon felszólaláiára, a melyben Apponyi Albert t. képviselőtársamnak tegnapelőtti előadását támadta meg. Nem hallottam ugyan, hogy a t. képviselőtársam megczáfolta volna Apponyi Albert t. barátomnak beszédét, a ki először is követeléseiről beigazolta, hogy azok törvényileg állanak, beigazolta ezt a p.sritas alapján, beigazolta a magyar államiságnak nélkülözhetetlen követelménye gyanánt, beigazolta, hogy minden családapának családi érdeke is azt követeli, hogy ez megtörténjék; mondom, nem hallottam, hogy a t. képviselőtársam mindezt megczáfolta volna, nem is hiszem, hogy raegczáfolni tudná, hanem mindezek helyett azt állította, hogy ezzel megosztódik a hadsereg tisztikara. Felolvastam az imént gr. Andrássy Gyulának beszédét. Méltóztassék a t. képvi-előrár»arn azt elolvasni, s abból meg fogja látni, hogy nemcsak hogy a megosztást nem fogja ez maga után vonni, hanem szükséges ez a hazafiság és nemzeti érzelem szempontjából. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Méltóztassék elolvasni Deák Ferencznek a 30-as években tartott beszédeit, 1835-ben, midőn V. Ferdinánd c/íme kérdésénél és később a magyar nyelv kérdésénél felszólalt, — pedig csak a törvényeknek latin szövege ellen szólt, — mit mondott Deák Ferencz ? Emlékeztet ez engem azon tyrannusokra, — úgymond, — a kik az ő törvényeiket és rendeleteiket apró betűkkel magas sziklák tetejére vésették és követelték, liogy azt elolvassák, a kik nem tudták elolvasni, azokat megbüntették. A ki a tudományt idegen nyelven akarja minden áron hallgatóinak koponyáiba beverni, az úgy jár el," mint azok a tyrannusok. Az emberek nem tudják elolvasni a magas sziklákba apró betűkkel bevésett törvényeket, és áll az, a mit gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam mondott, hogy a tudományokat idegen nyelven tanúlók hátrányban vannak azoknál, a kiknek nem kell a magas sziklákra apró betűkkel bevésett törvényeket olvasniok. (Ugy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Tehát nem Deák Ferencz szelleme, nem Andrássy szelleme az, a mi a t. képviselő úrból beszél, de nem is a történelem tanulságának és oktatásának szelleme. (Úgyvan! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Utalok az 1886-iki eseményekre, a melyeknek kifolyása volt épen ezen törvény. Ott volt akkor az absolutisums minden erejével összeállított hadsereg, a melyről a német költő megírta, hogy annak kebelében van Ausztria. »In deinem Láger ist Oesterreich«. És mi történt? Nem lehet azt a, hadsereget a vitézség hiányával vádolni, mert az vitézül megtette kötelességeit, de a szerencsétlenség, a balsors ellene volt, és az egész monarchia a tönk szélén állott. És ekkor a nyíltan látó fejedelem nem fordult az ő