Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-192

^4 í»2. orsnágos Illés 1898, tisztek itt sem részesülnek azon előnyökben, melyeket a hadsereg tisztjei élveznek. Ott van a magyar gárda. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk, hogy ennek valaha más szerepe volt, mint a minő ma van, a midőn annak az a hivatása, hogy könnyebb szolgálati alkalmazást biztosítson érdemes tiszteknek. Igen sajnos, hogy ebben a honvédség nem participiál pedig azt hiszem, ugyanazon, sőt nagyobb szolgálati terhek mellett ez az előny őt épúgy megilleti. (Helyeslés bal felöl.) Hallottam, hogy volt ugyan egy eset, a midőn honvédtiszt részesült ezen előnyben, de egy fecske nem esinál nyarat, (Tetszés bal felől.) és ily módon a mi jogos kívánságunkat elütni nem hagyhatják. (Helyeslés bal felől.) A honvédelmi tárczánál több ízben szóba került a méntelep kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok én annak fejtegetésébe bocsátkozni, hogy a mi a legénységet illeti, mily akadályok forognak fenn, hogy az ott magyar szellemben és alakban szerepeljen. Mi hagytunk időt a t. minister úrnak ezen kérdés megoldására, talán meg is találta már a megoldás módját, és talán már ma nyilatkozni is fog e kérdés felett. De ha a legénységnél van e részben akadály a tiszteknél semmi esetre sincs. Nem látom be tehát, hogyha a hadseregnél vannak arra való tisztek, miért ne volnának arra valók a honvédségiek is, hogy ide áthelyeztetvén, ezáltal nyugalmasabb szolgálathoz jussanak. (Élénk helyeslés bal felől.) A katonai igazságszolgáltatás tengeri kígyója minden évben szerepel ebben a házban. Ha az igen t. igazságügyministert szorítja a ház, mindig azt halljuk, hogy az az ötfejü tanácskozmány, mely a hadügyministerből, a két honvédmini sterből és a két igazságügyministerből áll, sehogy sem tud megegyezni. Nekem, a ki az igazán végrehajtott kiegyezésnek embere vagyok, ki kell jelentenem, hogyha ilyen, a nemzetet érdeklő [nagy kérdések megoldását efféle complicatiokkal késleltetik, ezzel csak új argumentumot szolgáltatnak azon kiegyezés ellen, (Ügy van! a szélső baloldalon.) melyet mi fentartani kívánunk. Mi ennek oka ? Ennek, t. ház, két indoka lehet: vagy nem tudják, — a mit fel se merek tenni oly tekintélyes emberekről, — vagy nem akarják megoldani. B. Fejérváry Géza honvédelmi mintatér: Oh igen! Ernuszt Kelemen: A t. minister úr azt mondja: igen; ámde ekkor ebben egy titkos bizalmatlanság lappang, melyet fentartani a monarchia szempontjából egyáltalában nem szabad. (Helyeslés bal, felöl.) , , Ha a t. , honvédelmi minister úr csakugyan április* 8.»n, s&ombatom. abban a véleményben van, hogy, igen: tessék megoldani ezt a kérdést a honvédségnél! (Helyeslés bal felöl.) Vagy talán a hadseregnél és a honvédségnél ennek is együttesen kell megoldva lennie? Tessék megoldani itten! Ha beigazodik annak jósága ott, akkor ezzel a dönthetetlen argumentummal azon másik három urat capacitálni lehet. (Úgy van! bal felöl.) Ha pedig ez a reform káros, a mit nem hiszek, akkor meg lehet győződve a t. minister úr, hogy a mint ezt bebizonyítják, mi azt tovább sürgetni nem fogjuk. (Igát! Ügy van! bal felöl) Van azután a honvédségnek egy igen természetes kiegészítő része, melylyel azt igazán az egész ház és az egész nemzet óhajtja ellátni: a mííszaki csapatok és a tüzérség. (Halljuk! Halljuk!) Ez az ágyúkérdés ezelőtt gyakran előfordult, hanem az utolsó időben, mondhatom, mindig ritkábban hozták fel. Midőn a véderőtörvényt megalkották, és ezt sürgették, boldogult gr. Andrássy Gyula volt honvédelmi minister azt mondta: Az ágyúkkal való felszerelése a honvédségnek ő Felsége részéről nehézséggel nem találkoznék, de midőn csak néhány zászlóalj és néhány lovassági század állíttatott fel, ennek a szüksége annál kevésbbé merült fel, mert háború esetén majd a közös hadsereget fogja kiegészíteni, de azonfelül a honvédségnek a hivatása első sorban nem is abban áll: beállani a tűzbe és harczolni. Pulszky Ágost: Dehogy nem! Ernuszt Kelemen: Odahaza pedig a közrend fentartására ágyúkra szüksége nincsen. Azóta a viszonyok egészen megváltoztak. Ma már tudjuk, hogy a honvédség tekintélyes része a véderőnek, (Igás! Úgy van!) sőt — ha nem csalódom, — maga az igen t. honvédelmi minister úr itt e házban, ismételt sürgetésekre, kijelentette, hogy nincs ez ellen kifogása, de azt mondta, ma meg van a kellő ágyúkészlet a hadseregnél, és majd ha ki kell egészíteni, akkor lesz ideje ezt megcsinálni. Már most olvasom és hallom, hogy a jövő delegatio elé tetemes követelésekkel fog lépni a hadügyminister úr, egyebek közt az ágyúk létszámának szaporítására is. Így tehát elesik ezen ellenvetés, és a költségek kérdése is, melyeket akkoriban gr. Andrássy Gyula felhozott, mert mi, kik a honvédséget hivatásához méltóan kívánjuk felszerelni, (Élénk helyeslés bal felöl.) szívesen megadjuk még azt a 60 és néhány perczentet azon a járulékon felül, melyet a hadsereg költségeire úgyi-* adnunk kell. (Igaz! Ügy van! bal felől.) Ez a honvédséget azzá alkotná, a mivé mindnyájan óhajtjuk, egy minden irányban kiegészített hadsereggé, és azért ajánlom