Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-192

i»2. országos Ülés Í89Í. április 8-án, sniM>aton> ^g Géza, interpellatioja Wekerle úrhoz, (Derültség.) mint a m. kir. pénzügyministerhez, a zalaegerszegi m. kir. pénzügyigazgatóság titkára vagy kiküldötte által a III. osztályú kereseti adó tárgyában kibocsátott felhívás miatt.« Elnök: A képviselő úr az ülés végén megfogja tenni interpellatioját. Következik a napirend: A nővédelmi nrinisterium költségvetése s az ezzel kapcsolatosan benyújtott jelentések tárgyalása. Bernáth Dezső jegyző: Ernuszt Kelemen ! (Halljuk! Halljuk!) Ernuszt Kelemen: T. ház ! Azon ellenzék részéről, — a melyhez szerencsém van tartozni, — kimerítőleg előadott indokolások és jeies beszédek után nem lettem volna hajlandó felszólalni ezen vitánál, ha ki nem derült volna először az, hogy ezen tárcza fontossága határozottan nagy mértékben nyert a közvélemény előtt, mert hiszen a költségvetést az ellenzék minden tagja elfogadta, daczára annak, hogy sok kifogás tétetett ellene, nem annyira ezen tárcza tárgyilagos része, mint inkább azon szellem miatt, a melyben ezen, az országot oly nagy mértékben érdeklő katonaügy kezeltetik, teljes tudatában lévén az ellenzék azon kötelességnek, a. melylyel az a honvédség fejlesztésével szemben tartozik, s a melyet az mindenkor előzékenyen teljesített is. (Helyeslés a baloldalon.) Néhány észrevételt fogok tenni a tárczához magához is, (Halljuk! Halljuk!) s fel fogom hozni mindazokat, a miket előttem szólt t. bará+

aim még nem említettek meg, (Halljuk! Halljuk!) főleg azonban azokra akarok reflectálni, a miket Pulszky Ágost t. barátom tegnapelőtt e kérdésben elmondott. (Halljuk! Halljuk!) Sajnálom ugyan, hogy a kormány részéről még senki nem nyilatkozott, de meg vagyok róla győződve, hogy a t. minister úr mindjárt utánam fog nyilatkozni azért, — bár nem érzem magam hívatva öt erre kényszeríteni, — mert már tárczája tárgyalásának vége felé közeledünk, és mert a ház minden tagja oly érdeklődéssel vi seltetik tárczája iránt, hogy kellő figyelemben fogják a minister urnak, mint a kormány képviselőjének, nézeteit részesíteni, hogy netaláni ellenvetéseiket, ezáfolataikat megtehessék. (Igaz! Ügy van! bal felől.) Tudom ugyan, hogy Pulszky Ágost t. barátom igen tekintélyes és befolyásos állást foglal el a kormánynál; azt is mondják, hogy a t. honvédelmi minister úrnak alteregója, de én mégis azt hiszem, hogy a felvetett kérdésekben nyilatkozni első sorban a honvédelmi minister úr van hívatva. (Helyeslés a baloldalon.) Áttérve magára a költségvetésre, tekintve ennek indokolását, csak néhány megjegyzést kívánok tenni, és a t. minister úr becses figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Halijuk!) KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XI KÖTET. Feltűnt előttem a legutábbi időben követett ama divat, hogy a költségeket, — elismerem, talán méltányossági tekintetből, — de egy más politikai veszedelmes utóízzel, úgy fogadtatják el a házzal, hogy azok több évre osztassanak, Méltánylom ugyan azt, hogy nem akarják a költségvetést egyszerre egy évben oly nagy költséggel terhelni, de ebben azon másik veszedelem rejlik, hogy a jövő országgyűlések és a jövő ülésszakok elhatározásának már eleve elzárják az útját, úgy, hogyha netalán más foníosabb szükségek merülnek fel, anyagi erő hiányában meg lesznek akadályozva a kívánt összegek megszavazásában. (Igaz ! Úgy van ! bal felöl) Régi időben, midőn több ízben a honvédelmi ministeri tárczához szóltam, igen megtámadtam a virement-nek tág körben való alkalmazását. Ennek meg volt az az eredménye, hogy a virement alkalmazását csak egy rokon természetű szükségletekre szorították, de most ismét tágabb körben kezdik alkalmazni. Ennek kifejezést is ád a honvédelmi minister úr indokolása abban, hogy ő már most kilátásba helyezi azt. hogy tetemes költségszaporulatai lesznek, melyeket e t. háznak figyelmébe ajánl, s melyekre a fedezetet csak foltozgatássaí, és csak azzal volt alkalma megtalálni, hogy itt-ott megtakarított bizonyos összegeket. Én az e takarékosságban nyilvánuló őszinteségnek elismerést szavazok, de ebben a takarékosságban az rejlik, hogy a ház — bár öntudatlanul, — még is mindig nagyobb költségeket szavaz meg, és ez a közös hadsereg szükségleteinél is így van, mint a milyenre az egyes czímeknél okvetetlenül szükség van, hogy a pausalis összegben való szavazás esetében, tág keretben foganatosított megtakarítás útján a felmerült szükségleteknek eleget lehessen tenni. A t. minister úr indokolásában már előre figyelmeztet arra, hogy a lovasságnál nagyobb költségre lesz szükség a felszerelésnél, s főleg itt hangsúlyozta, hogy ez óriási feladatokra lesz hívatva, s mert ezeket úgy a legénységnek, mint a tiszteknek kellend megoldaniuk, újabb intézkedéseket kell tennie. Ennek kiemelésével csak azt akarom jelezni, hogy maga a minister úr 1K$J il mint ez tényleg így is van, elismeri a honvédség tisztjeinek a közös hadseregéinél sokkal terhesebb szolgálatát. (Halljuk ! Halljuk .') S ezzel szemben mit látunk ? Azt, hogy bár a terhek határozottan mindig nagyobbak, az előnyök nem ugyanabban a mértékben nyújtatnak a magyar honvédség tisztjeinek, mint a közös hadseregbelieknek. Igen t. barátom Nagy István, már indítványt adott be a honvédtisztek leányainak nevelését illetőleg, rámutatván arra, hogy a honvéd10