Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-191

60 191. orissAgos Ülés 1898. április 7-én, péntekéi. mozzanatban a felállással történt szavazás eredményét nem tudta teljesen constatálni; de tény, hogy a többséget kimondta akkor, a mikor az még határozottan fel nem volt derítve, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Abban a nézetben vagyok, t. ház, hogyha egy hiba elkövettetett, ne tetézzük azt űj hibákkal, és ne veszélyeztessíik n parlament tekintélyét, mert különben értéke és tekintélye le fog szállani olyan parlamentek niveaujára, melyek nem európai parlamentek, és a melyek nem felelnek meg egy kulturális nemzet tekintélyének. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) A kérdés már most az, hogy mikép lehessen ezen segíteni? A tegnapi ülés jegyzőkönyvét, minthogy az nem más, mint a lefolyt eseménynek tükre, hitelesíteni kell, mert a megtörtént hiba, mely a t. elnök úrnak az elnöki emelvényről való elmenekiilésével beállott, nem jöhetett ebbe a jegyzőkönyvbe, ezt csakis a ház mai ülésének naplója fogja utólag, -— sajnos, — megörökíteni. A t. elnök úrnak a nagy zavarban talán némi idegessége okozta a hibát, vagy talán nem is hallhatta jól a közbeszólásokat, én csak ennek tulajdonítom az egészet, mert meg vagyok gy őzöd ve igazságérzeíéről. A hiba megtörtént; ez utóvégre az ő dolga, de némileg a ház dolga is, mert a ház elnökének tekintélyét minden körülmények közt magasra kell tartani. A kérdés csak az: hogyan lehet most ezen megfeneklett ügyet tisztázni, ágy, hogy nem mint a franczia mondja: »embourber encore micu:x« még jobban belevinni a hínárba. Én csak egy módot képzelek helyesnek, és ez az, hogy miután én minden képviselőről, a ki tegnap a szavazás alkalmával itt a házban jelen volt, felteszem, hogy lelkiismeretes, gentleman ember, és felteszem mindenkiről, hogy nem tagadja el tegnapi ittlétét és szavazatának hová való üdását, ennélfogva azt indítványozom, mert csak így derűi ki egyedííi az igazi való, (Igaz! Úgy van! bal felől.) csak így lehet megtudni, hogy voltak-e 100-an a házban, és határozatképes volt-e a ház, és mert csak így deríthető ki. hogy a többség hol volt, (Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) mondom, azt indítványozom, hogy a névsor olvastassék fel, a ki tegnap a házban jelen volt, az nyilvánítsa ki és mondja meg, hogy hová szavazott. (Helyeslés a baloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) Ez indítványom, más módot nem tudok elképzelni, hogy ezen szerencsétlen dilemmából, a mely a háznak díszére nem válik, kimeneküljünk. Ajánlom indítványomat. (Helyeslés bal felől. Zaj és mozgás a jobboldalon.) Hentaller Lajos jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. képviselőházi (Halljuk! Halljuk!) 0»ak néhány rövid megjegyzést kívánok tenni egy indítvány indokolására, melyet a t háznak megfontolás alá kívánok bocsátani, azért, hogy ebből a —• szerintem is — dillemmából, melyet az előttem szólott t.képviselőtársam helyesen nevezett ekként, valamiképen kibontakozzunk. (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Mindenekelőtt megjegyzem, hogy arra az álláspontra, a melyre t. barátom Eötvös Károly volt szíves jutni, a magaaj részéről helyezkedni nem tudnók, (Élénk helyeslés a baloldalon.) és pedig két okból. Először elvileg azért nem, mert veszedelmes dolognak tartanán! azt, hogy egy elnöki kijelentés, a mely határozat színével akar és látszik birni. és i!y czélból jelentetett ki, a reá következő napon újólag szavazás alá bocsáttassék, (Élénk helyeslés a baloldalon.) még pedig a megelőző napon történteknek és bárminemű megállapodásnak akár megerősítésére, akár alterálására. (Helyelés bal felől.) Ebben a felfogásban, szerintem, oly veszedelmes praecedens foglaltatnék, a melyet elfogadhatónak nem tartok; (Helyeslés a baloldalon.) de másodszor nem vélném megfelelőnek formájánál fogva. sem, mert azt gondolom, hogy abban az esetben is, ha a. ház erre az álláspontra kívánna helyezkedni, csak az a procedúra felelne meg a valóságnak, a melyet gróf Zichy Jenő t. képviselő úr ajánlott, a ki a ház tegnapi alakulását kívánja előzőleg constatálni és ezen alapon kívánja a történteket ratificalui. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Az lehetetlen! Felkiáltások bal felöl: Hogy volna lehetetten! Zaj.) Eötvös Károly*. Azt nem lehet tenni, mert az inqnisitio lenne! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Úgy van! Zaj és felkiűtdsok bal felől: Halljuk! Halljuk !) Horánszky Nándor: Nem arról szólok, hogy lehet-e, vagy nem, hanem szólok arról, hogy a tényeknek és igazságnak kiderítésére milyen procedúra felelne meg akkor, ha a tegnap történteket akarnók constatálni. Én, — mondom, — nem arról szólok, hogy ez helyes-e, vagy nem helyes; én csak az elvet érintettem, és arra nézve fejtettem ki nézetemet, hogy egy akár hibásan, akár helytelenül történt megállapodást lehet új kezdeményezés folytán reparálni, de azon úton és alapon, a melyet t. barátom ajánlott, nem, és azt, szerintem, a parlamentarismus szempontjából akként reperálhatónak nem tartom. (Helyeslés a baloldalon.) A mi már a dolog lényegét illeti, a kérdés ma már nem az, hogy volt-e tegnap többség, vagy nem? Mert azt ma senki sem képes constatálni, ha csak azon procedúrához nem folyamodunk, a melyet t. barátom, gróf Zichy Jenő ajánlott. És itt van épen a baj, mert a t. elnök úr elmulasztotta a házszabályokat alkalmazni,