Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-190

34 vei; de hogy az általános műveltségre vonatkozó tantárgyak is németül adatnak elő, ennek a világon felfogható más czélzata nem lehet, mint az, hogy azt a fiatal embert át kell gyúrni, (Úgy van! hal felől.) annak lelkét át kell alakítani, (Igaz ! Úgy van! a baloldalon.) azt a fiatal embert magyar ifjúból át kell alkotni azzá, a mit nemrég egy különben igen jóindulatú katonatiszttől hallottam, mint kívánatos czélt, hogy »Gesammtösterreicher«-t kell belőle csinálni. (Derültség a baloldalon.) T. képviselőház! A legjobb indulatú és legfelvilágosodottabb katonatisztjeink sem tagadják meg azt, hogy a katonai nevelésnek, a mint az most létezik, ez a ezélja. Ezzel szemben lehet háromféle politikát csinálni. (Halljuk! Halljuk!) Lehet ezt elismerni mint kívánatos czélt és elfogadni; ezt érteném; de erre gondolom, nincsen meg ebben a hazában senkinek a szomorú bátorsága; vagy lehet ezzel szemben struczmadár politikát csinálni, és ez az, a mit a t. többség évek óta követ: (Igaz! Úgy van! bal felöl.) a nyilvánvaló, mindenkinek szemet szúró tényeket eltagadni, észre nem venni, nem látni, félremagyarázni, és azt állítani, hogy minden rendhen van, a tényekkel homlokegyenest ellenkezőleg; az eredmények azután a tényeknek felelnek meg, és nem az önök állításainak, (Igaz! Úgy van! bal felöl.) A harmadik politika pedig az: Ezt az állapotot az 1867-ik évi kiegyezéssel, az 1867-iki kiegyezésben elismert állami és nemzeti önállósággal, a nemzeti individualitás követelményeivel homlokegyenest ellenkezőnek felismerni, és ha felismertük, annak megváltoztatására törhetetlen eréljlyel törekedni. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Ez a harmadik álláspont az enyém, az az álláspont, melyet képviseltem éveken át, melyet meg nem fogok szűnni képviselni mindaddig, míg e téren a kivánt átalakulás be nem következik. (Élénk helyeslés és tetszés bal felől.) Linder György: Most megkönnyebbültek! (Egy hang bal felől: Nem lesz fusió ! (Élénk derültség bal felől) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! Az a tétel, hogy a katonai oktatásnak jelenlegi állapota a nemzeti nevelés alapfogalmainak és alapkövetelményeinek meg nem felel, de azokkal homlokegyenest ellenkezik ; az a tétel, hogy mi a katonai oktatásnak terén saját kezeinkkel leromboljuk annak az épületnek egy részét, melyet nagy fáradsággal és nagy áldozatokkal emeltünk ; az a tétel tehát, hogy a katonai oktatásnak jelenlegi állapota azonfelül, hogy nemzeti szempontból elfogadhatatlan és helytelen, még az öntudatos, a logikailag átgondolt politikának szempontjából valóságos absurditást képez: ez a tétel, gondolom, annyira világos, hogy annak >r111s 6-án, esntfSrtWifisu további illustratiojával felesleges lenne foglalkoznom. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) De, t. képviselőház, vájjon állanak-e bármely katonai szempontok a magyar katonai oktatás követelményeivel szemben? Vájjon a katonai tudományoknak művelése csorbát szenved-e az által, hogyha magyar ifjak azokat magyar nyelven tanulják? Épen ellenkezőleg, én azt hiszem, hogy a hadseregnek érdeke ma ép úgy követeli, mint követeli a magyar nemzeti érdek azt, hogy a magyar katonai oktatás meghonosíttassék az egész vonalon. (Úgy van! Úg/ van! bd felöl.) A t. honvédelmi minister úr ezt kétségbe vonja, sőt tagadja. Hát kérdem, vájjon ő nem akarja-e azt, hogy a hadseregben magyar tisztek legyenek kellő számban? (Egy hanga jobboldalon: De igen!) Azon az áron akarja e ezt, hogy ezen magyar tisztek ott nemzeti minőségükből és érzelmükből ki legyenek vetkőztetve, vagy pedig úgy, hogy magyarok maradjanak? (Egy hang jobb felöl: Hogy maradjanak!) No hát akkor őket magyar nevelésben kell részesíteni, és nem kell őket olyan katonai intézeteken keresztül vezetni; nem kell ezeket állítani fel előttük, mint az egyedüli utat, a mely intézetekben a nevelés és kiképzés nyelve rájuk nézve oly nagy nehézséget képez, mely sok esetben a lehetetlenséggel határos. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) De azt mondani, hogy mi akarunk magyar tiszteket a hadseregben; azt mondani,hogy eleget akarunk tenni azon törvények követelményeinek, melyek elrendelik, hogy a magyar csapatoknál magyar tisztek legyenek alkalmazva egyfelől, és másfelől egy az egész nemzeti neveléssel ellentétben álló katonai nevelési rendszert fentartani, olyan katonai nevelési rendszerhez ragaszkodni, mely a magyar ifjaknak nevelésük természete folytán véghetetlenül nehézzé teszi, hogy e ka tonai intézetekben kiképzést nyerjenek : ez t. ház, oly ellentmondás, hogy azt a közmondást: »qui vult finem, debet velle etiam media«, meg kell fordítani és azt mondani: »qui non vult média, ille nec finem vult«. (Helyeslés bal felöl.) A hadsereg közös intézmény; a magyar állampolgároknak igényük van arra, hogy előIcpésük a hadseregben ép oly könnyű legyen, hogy kilátásaik ép oly kedvezők legyenek, a mily kedvezők, könnyük az előléptetési viszonyok és boldogulási lehetőségek a monarchia másik állagának állami polgáraira nézve. (Úgy van! bal felől.) A jelenlegi közoktatás rendtízere megadja-e ezt a paritást, megadja-e ezt a méltányosságot, megadja-e ezt az egyenlő lehető séget? Megadná abban az esetben, ha egész nevelési rendszerünket megakarnák németesíteni; de ha a mi nevelési rendszerünk magyar, ha az ifjú magyarul tanúi gondolkozni, ha az ifjú összes eszmekörét magyarul képezi: akkor 190. országos Blés 1898.